Carlo Ancelotti szemünk előtt ír történelmet: hatodszor jutott el aktuális csapatával a Bajnokok Ligája fináléjáig, ez a bravúr eddig még senkinek nem sikerült edzőként. Jogosan vádolható-e azzal az olasz mester, hogy taktikailag nem a legfelkészültebb? Ha igen, akkor mégis mitől ennyire sikeres? Mi a különbség az Evertonban és a Realban látott Ancelotti között? Vigyázat,
Edin Terzić minden szurkoló álmát éli: a dortmundi Sárga Falból kiválva vezette – immáron edzőként – BL-döntőig csapatát. Mit árul el az ő dortmundi szerepvállalása arról, hogyan áramlik a tudás a német futballban?
A két topedző után vigyázó szemeinket az Eb-re vetettük: az UEFA nemrég jelentette be, hogy – az előző tornához hasonlóan – 23-ról 26 főre emelik a válogatott keretekbe nevezhető játékosok számát. Megvizsgáltuk, hogy ez a döntés kiket segíthet, és Marco Rossi kerethirdetése előtt azon is lamentáltunk egy sort, hogy kik azok a magyar játékosok, akik így nagy valószínűséggel beférnek a nemzeti huszonhatba.
A szurkoló mindent tud, nem hülye, legbelül tudja a reális esélyeket, csak éppen ettől eltekint
– Esterházy Péter így vallott a szurkolói létről az Utazás a tizenhatos mélyére című remekében. Mi ezen a héten a diósgyőri szurkolók bojkottja nyomán utaztunk a magyar szurkolói lélektan mélyére: van-e tétje ma annak Magyarországon, ha a szurkolók távol maradnak egy-egy meccstől, van-e olyan teljesítmény, ami után adekvát reakció a bojkott, egyáltalán miért merülhet fel az, hogy nem mindenki a legjobb tudása szerint dolgozik a magyar futballban? Ezen kérdések mentén indulunk el a 90-es évek Magyarországáról, érintjük a jelenkor Dániáját, majd érünk el egészen Richlord Enninig.
