Elmondja,
- miközben a 2000-es évek első évtizedében a ZTE-n kívül minden magyar klubja tartozott neki, a feröeri futball első profi labdarúgójaként milyen anyagi körülményekkel várták a tök amatőr Gøtában,
- hogy ugyan hároméves profi szerződést kapott, a jussa miatt sosem kellett izgulnia,
- miért ment el mégis egy év után előbb másod-, majd főállásba dolgozni a futball mellett,
- minek köszönhetően, milyen mértékű közpénz-finanszírozás mellett, honnan hova fejlődött az a feröeri futball, amely jelenleg „futball lázban ég”, és amellyel a magyar futballválogatott 2014-17 között négyszer is megmérkőzött, és egy döntetlen mellett háromszor is csak kínkeservesen győzött,
- miközben Magyarországon csökkent, stagnál a nézőszám, Feröeren annyira szeretik a futballt, és a futballistákat, hogy egy-egy meccsre Klaksvik városának a negyede a lelátón szurkol,
- mi az, amit érdemes lenne ellesni tőlük, alkalmazni hazánkban is.
(Az adást még a Konferencia Liga-selejtező második körében rögzítettük, azóta a Klaksvík továbbjutott, és az első meccsen 3-2-es hátrányba került a Ballkani elleni.)