Sport
Siófok, 2019. március 10.
A siófoki Camille Aoustin a női EHF Kupa negyeddöntőjében játszott Siófok KC-Storhamar HE visszavágó mérkőzésén Siófokon 2019. március 10-én.
MTI/Bodnár Boglárka

Nem mindenki lelkes a siófoki kézilabdasikertől

Korábban a témában:

Óriási tettet hajtott végre a Siófok KC női kézilabda csapata azzal, hogy a dán Viborg legyőzésével bejutott az EHF-kupa döntőjébe. A szurkolók természetesen örülnek a klubtörténelmi sikernek, más kérdés, hogy az a modell, amelyet Fodor János ügyvezető alkalmaz, megosztja a kézilabda-társadalmat.

Fodor ügyvezető sok milliárd tao-támogatást, adóforintot költött a klub párját ritkító infrastrukturális hátterének felépítésére (lásd a keretesben a cikk alján). Miközben a pompás akadémia, a szivacskézilabda-csarnok alátámasztja, hogy fontosnak tartja az utánpótlásnevelést, a nemzetközi sikert egy világválogatott összevásárlásával és az egyik legismertebb edző, a norvég Tor Odvar Moen Magyarországra csábításával érte el.

Nevezzük ezt siófoki modellnek.

A szakembereket és a szurkolókat is megosztó kérdés az, mennyire a magyar kézilabda sikere, hogy az oda-visszavágós EHF-elődöntő alkalmával összesen három magyar játékost neveztek a 15 fős keretbe – Such Nelli (szélső, 27 éves), Barkóczi Dorina (átlövő, 19 éves), és Wald Kira (szélső, 17 éves) –, ők azonban nemigen jutottak szóhoz. Vajon a magyar kézilabda jövője szempontjából ez a helyes út?

Az MKSZ szerint többféle klubmodell fér meg egymás mellett

A Magyar Kézilabda Szövetség kimerítő választ küldött fenti kérdéseinkre. Úgy fogalmaztak, „mivel önálló sportszervezetekről, gazdasági vállalkozásokról van szó, a szövetség nem írhatja elő a kluboknak, milyen játékospolitikát kövessenek, a Siófok saját döntése, hogy a magyar tehetségek közül kikkel köt szerződést”.

Látszik, hogy a magyar kézilabdázásban többféle klubmodell fér meg egymás mellett és verseng egymással: az egyik út a Siófok KC vagy a Kisvárda útja, a másik pedig a Ferencvárosé, a Vácé, a Budaörsé, vagy éppen a Dunaújvárosé, utóbbi együttesek ugyanis kizárólag, vagy többnyire magyar játékosokkal versenyeznek. Látjuk, hogy a bajnokságban és az európai kupákban mindkettő eredményes lehet

– érvelt a szövetség, amely szerint az EHF-kupa döntőbe jutás örömet okoz a klub szurkolóinak, ezért a Balaton-partiak sikere a magyar kézilabda sikere is. Az MKSZ nem tervezi, hogy bármilyen módon számon kérje a Siófok KC-n, hogy miként jutott be egy európai kupa döntőjébe, lévén a szövetség számára a prioritás elsősorban az erős magyar válogatott, az erős bajnokság és a nemzeti csapat(ok) játékosainak megfelelő játéklehetőség biztosítása, márpedig a szóban forgó kézilabdázók rendszeresen és sokat játszanak más klubokban.

Siófok, 2019. április 6.
A siófoki Andrea Kobetic (j) és Stine Bodholt Nielsen, a dán Viborg játékosa a nõi EHF Kupa elõdöntõjében játszott Siófok KC - Viborg HK mérkõzésen a siófoki Kiss Szilárd Sportcsarnokban 2019. április 6-án.
MTI/Bodnár Boglárka
A siófoki Andrea Kobetic (j) és Stine Bodholt Nielsen, a dán Viborg játékosa a női EHF-kupa elődöntőjében játszott Siófok KC – Viborg HK mérkõzésen a siófoki Kiss Szilárd. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI

A merőben ellentétes modell

A szövetség válaszában megemlítette a váciak jobbára magyar kézilabdázókra építő modelljét is. Azt, amelyik a bajnokságban nem is olyan rég egy góllal, 25-24-re legyőzte a siófoki világválogatottat. Ezért megkérdeztük Szilágyi Zoltán váci vezetőedzőt, miként vélekedik minderről.

Mivel a Siófok KC riválisa a GVM Europe-Vác csapatának, ezért az ő általuk képviselt modellt nem szeretném minősíteni. Mi egy teljesen más úton indultunk el, más koncepció alapján dolgozunk. Elsősorban a saját nevelésű játékosoknak és magyar ambiciózus tehetségeknek szeretnénk lehetőséget adni. Úgy véljük, hogy hosszú távon leginkább ez szolgálja a magyar kézilabdázás jövőjét. Ugyanakkor a Siófok KC Magyarországot képviseli az EHF-kupában, ezért természetesen ez a továbbjutás a magyar sport, a magyar kézilabda sikere. Ettől függetlenül meg tudom érteni azokat, akik jobban tudnak azonosulni egy olyan csapat eredményeivel, amelynek tagjai túlnyomó részt magyar játékosok

– érvelt a váci vezetőedző.

Hajdú János, a Nemzeti Kézilabda Akadémia szakmai igazgatója elismeri, a téma rendkívül fontos a női felnőtt nemzeti válogatott távolabbi (olimpiai) eredményességének a szempontjából. Szerinte „kiemelkedő nemzetközi kluberedményt (BL, EHF) csak magyar játékosokkal nem lehet elérni, szükség van nemzetközi szintű sztárokra, viszont azokra a posztokra, ahol jobb lehetne a magyar tehetség, ott őket kellene alkalmazni.”

Ha egy magyar klubcsapat felnőtt csapatában csak külföldi játékosok szerepelnek („dísznek” betesznek a keretbe 2-3 hazai nevelésű, nem túl nagy tehetséget), és a magyar utánpótlás bajnokságban is csak a futottak (6., 7.és 12. helyezések) még kategóriát tudják teljesíteni, az biztos, hogy nem szolgálja a magyar nemzeti kézilabdázás jelenének és jövőjének érdekét sem utánpótlás, sem felnőtt szinten. Ugyanakkor a Siófoknál az utóbbi években kialakított fantasztikus infrastruktúra óriási lehetőséget kínál a jövő utánpótlásának nevelésére, ezzel, ha élnek, sokat tehetnek a magyar kézilabdázás jövőjéért

– fogalmazott a mesteredző.

A korábbi kiváló válogatott játékos, Vass Sándor sokkal markánsabb véleményt fogalmazott meg, szerinte a siófoki felnőttcsapat jelen állás szerint „egyáltalán nem segíti és nem is szolgálja a magyar kézilabda jövőjét, a magyar sportot semmilyen formában nem dicsérheti és nem minősítheti.”

Ez a siker a klub elnökét elégítheti ki, hogy sikerült a hosszú évek alatt egy olyan komoly játékosállományt összevásárolni, amely képes volt olyan nemzetközi sikert elérnie, mint amit most elért. Ez a probléma nem csak a Siófokot érinti.  Ez a probléma jelen van a Győrnél és az Érdnél is.

Amit a Siófok KC-ról tudni érdemes

Fodor János a a Magyar Tenisz Szövetség vitákkal tarkított közgyűlésén is felszólalt, felhívva a figyelmet az utánpótlásnevelés fontosságára, mondván, Siófokon is kiemelt hangsúlyt kap a fiatal kézilabdázók képzése.

Kétségtelen tény, az elmúlt években a Balaton partján parádés infrastrukturális háttér épült ki.

Az elnök és csapata hosszú távra tervez, így a pozitívan gondolkodók azt remélik, csak a 2013-ban indult program elejétől eltelt rövid idő okán nem hemzseg a felnőtt csapat a saját nevelésű, vagy máshonnan átcsábított Magyarországon született játékosoktól.

Kiemelt kép: Bodnár Boglárka / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Norwegian writer Karl Ove Knausgard poses in front of a hotel in Berlin, Germany, 02 October 2015. Photo:†Bernd von Jutrczenka/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.