Én igazából a közönségemet próbálom bátorítani arra, hogy kicsit szabadabban, oldottabban, reflektáltabban gondolkodjon, és esetleg bátrabban mondjon ki kritikus, indokolt véleményt ilyen vagy olyan irányba. Egyáltalán, hogy a kritikus gondolkodást meg tudjuk tartani, mert a nagyon nagy média áradatban elvész a kritikus gondolkodás
– mondja drMáriás a szabadság és a hatalom kapcsolatáról, hozzátéve, hogy a pólusokon kívüli, független gondolkodás kicsit nehéz helyzetben van.
Új könyvében különös őszinteséggel beszél gyerek- és tinédzserkori önmagáról. Szerinte autista és anarchista volt, és ez bizonyos értelemben még most is igaz rá, bár nem orvosszakmai vagy társadalomelméleti értelemben.
Az egyik igazából a zárkózottságomat jelenti, amely sokszor nem tűnik fel, de én órákon át képes vagyok valamin elmélyülni, másrészt meg nyilván van az extrovertált fázis, ami meg hatványozottan az. Mind a kettő nagyon erős ellenpontként jelen van az én habitusomban.
A képzőművész Újvidéken kisebbségi magyarként nőtt fel egy „diszkó változatú szocializmusban”, ahol a „legcoolabb” diktátor, Tito volt hatalmon. „Minél idősebb vagyok annál inkább veszem észre, hogy milyen legalább kettős kulturális polarizáltságban vagy kötődésben alakult ki a személyiségem. Egyrészt benne van a jugoszláv térség kulturális hatása, másrészt a magyar és azon túl a nemzetközi és európai hatás is. Az a korszak, amikor én tinédzserként elkezdtem művészkedni –16-18 éves koromban –, elképesztően termékeny volt még Jugoszláviában. Tito 1980-ban elhunyt, de a rendszer és annak a privilégiumai még sokáig léteztek. A legmodernebb színházi előadások, a legújabb lemezek és könyvek mind elérhetőek voltak, tehát egy olyan kulturális pezsgésben élhettünk, ami nagy ajándék volt, miközben tudtuk, hogy a háttérben ott van oly sok minden, ami egyfajta erős balkáni hatás volt annak az ősi adottságaival.”
A podcastban drMáriás BadaDadához, azaz Bada Tibor festő- és előadóművészhez fűződő barátságáról és arról is mesélt, mekkora erővel hatott a művészetére a ’80-as évek Berlinje. És hogy mitől tart jobban: hogy betiltják vagy hogy megszokják?
Mind a kettő jelen van, és a mind a kettővel az ember próbál valamit kezdeni. A betiltottságom nem hivatalos, de hát látni kell, hogy néhány magángalériát leszámítva nem tudom bemutatni a művészetemet. Semmilyen hivatalos csatornán nem szerepelek. De lehet, hogy ez még jó is, és inspirál, hogy akkor még nagyobb szabadságvággyal és hőfokon próbáljak viszonozni valamit a szeretetből, amit kapok.
A Buksó évzáró epizódjában a podcast házigazdája, Nyáry Krisztián és szerkesztő társa, Regényi Eszter elköszönnek. 2025 utolsó Buksója egyben a 24.hu-n is az utolsó adás. A sorozat nem szűnik meg, hamarosan máshol folytatódik.
Top Ten – 10 rendhagyó életrajzi könyv; a közelmúltból és a közeljövőből
- drMáriás: Éljen a diktatúra! – 60 év társadalmi feszültség vs. 40 év művészeti szabadság. IndaPress, 2025
- Erdős Gáspár: „Írta egy zsidó ember Bécs közelében”. Erdős Gáspár mezőtúri deportált naplója, 1944-1945. Magvető, megjelenés: 2026. január 22.
- Genevieve de Gaulle Anthonioz: Utazás az éjszakában. Napkút, 2025
- Anthony Hopkins: Jól csináltuk, kölyök! – Memoár. Athenaeum, 2025
- Kajdi Csaba: Cyla-terápia. Helikon, 2025
- Mécs Imre: Hiszem, mert képtelenség. Életútinterjú. Magvető, 2025
- Polgár Zsuzsa: Lázadó királynő. Gabo, 2025
- Patti Smith: Angyalok kenyere. Magvető, 2025
- Dana Spiotta: Kurt Cobain – utolsó interjú és más beszélgetések. Troubadour. megjelenés: 2026. február 18.
- David Streitfeld: J. D. Salinger utolsó interjú és más beszélgetések. Troubadour, megjelenés: 2026. április 06.
