Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) Facebook-oldalán közzétett posztja szerint ötven évvel ezelőtt, 1973. november 19-én, Pesti fedőnéven szervezte be az állam Bódy Gábor (1946-1985) filmrendezőt.
Gervai András Fedőneve szocializmus című kötetében azt írja: nem tudni, mivel vették rá a művészt az együttműködésre, de nem tartja kizártnak, hogy a főiskolai felvételijét kötötték a belépéshez. Beke László művészettörténész, a rendező egykori közeli ismerőse 2017-es írásában ezzel nem értett egyet, hiszen úgy gondolta, hogy Bódy ettől a lépésétől remélte a filmjei támogatását, illetve bízott benne, hogy manipulálni tudja a teljes Hálózatot – ez végül bizonyos fokig sikerült is neki, bár a küzdelembe beleroppant, így öngyilkosságát elsősorban azzal lehet magyarázni, hogy ki akart szállni, de a Hálózat nem engedte.
Az ÁBTL a Kazai Zoltán hadnagy és Hanusz Gyula őrnagy által írt beszervezési dossziét nem őrzi, az ügynöki munkadossziét azonban nyilvántartja, így bemutatta az első találkozásokról szóló, Kazai által jegyzett jelentést, benne a következő mondatokkal:
1973. november 22-én és 26-án a Béke Szállóban találkoztunk “Pesti” fn. tmb-vel.
A két találkozóra a beszervezési beszélgetést követően került sor, azzal a céllal, hogy a velünk való együttműködéssel kapcsolatban még meglévő aggályait eloszlassuk, tovább erősítsük a részéről történő segítségnyújtás szükségességéről való meggyőződését, értékeljük a Halász Péter és köre tevékenységéről írt jelentését, valamint felmérjük kapcsolatai körét.
A Halászékról írt jelentésével kapcsolatban elmondtuk neki, hogy jónak találjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy a jövőben több konkrétumot írjon.Arra a megjegyzésére, hogy továbbra sem tartja állambiztonsági szempontból veszélyesnek a társaság tevékenységét, kifejtettük, hogy a veszély nem is elsősorban az ő tevékenységükben rejlik, – bár ez sem elhanyagolható – hanem abban, hogy itt összegyűlik a – magukat tehetségesnek tartó – fiatalok egy része, akik a nívótlan, művészietlen alkotásaik bemutatására, vagy megjelentetésére nem kapnak lehetőséget. Ebből adódóan szembehelyezkednek a párt kultúrpolitikájával. Ezeket az elégedetlenkedő fiatal értelmiségieket igyekeznek saját céljaikra felhasználni, illetve maguk mellé állítani azok a magasan kvalifikált, kiforrott politikai koncepcióval rendelkező személyek, akik ellenséges tevékenységet folytatnak a szocialista rendszerünkkel szemben.Ő maga is elismeri – mondotta –, hogy a Halászék előadásait évente mintegy háromszáz ember nézi meg, s annak ellenére, hogy ezek közül kevesen mennek el újra, mégis kialakult egy 20-30 főből álló prominens mag, akiknél kétségtelenül fel lehet fedezni bizonyosfokú szovjetellenességet, a kulturális életünkről alkotott elítélő véleményt.
A továbbiakban arra kértük, hogy mondja el kapcsolatainak azon körét, akik – az eddigi beszélgetéseink szempontjait tekintve – figyelmet érdemelnek.
Szerinte Konrád György, Bíró Yvette, Eörsi István, azok a személyek, akik ebből a szempontból érdekesek – válaszolta. Bár Konrád György irodalmilag üres, teljesen impotens, – mondotta – s csak azért folytatja ezeket az ellenséges politikai manővereket, hogy a felszínen tartsa magát. Biró Yvette ettől sokkal raffináltabb, megfontoltabb. Érthetetlen számára, hogy jelenleg miért ő a Filmkultúra szerkesztője, mert hogy nem éppen a szocialista kultúra céljait szolgálja. Innen ered az az aggálya is – folytatta –, hogy ha mi tudjuk róla, hogy ellenséges személy, s mégis ebben a pozícióban van, akkor a róla adott információknak van-e értelme, s nem üthet-e ez vissza ránézve.
Az, hogy Bíró Yvette ebben a pozícióban van, – válaszoltuk – az sok tényező függvénye, de ez nem zárja ki azt, hogy tevékenységét figyelemmel kísérjük, sőt a frekventált helyzeténél fogva ez rendkívül fontos. Attól pedig ne féljen, hogy számára hátrányos helyzetet teremthet a róla szerzett információknak a mi tudomásunkra juttatása.
Ezután azt ajánlottuk, hogy mondja magnóra az eddig elmondottakat.
Zavarja őt a magnó – mondotta –, ugyanakkor rögtönözni nem tud, de egyébként sem látja értelmét ennek, hisz eddig is elmondott mindent, amit tudott. Erre kijelentettük, hogy nem tudunk mindent megjegyezni egy kétórás beszélgetésből, s az objektív értékelő munkánkhoz ez nagy segítséget nyújtana.
Megígérte, hogy a következő találkozóra leírja, hogy miként értékeli a fenti személyeket.
Megemlítettük neki, hogy szeretnénk, ha felvenné a kapcsolatot Bíró Yvettel. Erre azt a választ adta, hogy ennek nem látja különösebb akadályát, mivel a korábbi időszakban nevezett többször felkérte őt cikkírásra, amit a Filmkultúrában kívánt megjelentetni. Ehhez azonban hosszabb időre van szüksége, mert jelenleg nagyon elfoglalt a vizsgafilmje forgatása miatt.
Ezután apropóként megemlítette, hogy kapott egy levelet az USA-ból, melyben arra kérik, hogy küldjön publikálni valót, egy most létrehozott magyar nyelvű folyóirat számára. Ugyanis, amikor Münchenben találkozott a már nekünk is említett K. Lászlóval, az megkérte őt arra, hogy egy könyvet vigyen el Londonba, s adja át egy angol ismerősének. Ez meg is történt, s az angol férfi ekkor elkérte az ő címét. Valószínűnek tartja, hogy ezen az úton került a neve és a címe az USA-ba, s így kapta ezt a levelet.
A teljes poszt itt látható:
