Azzal próbálják meg kivéreztetni Magyarországot, hogy nem kapjuk meg az uniós támogatásokat – véli Szörényi Levente, aki a Mandinernek adott nagyinterjút.
„A Nyugat már nem is keresztény” – foglalta össze az interjúban többször is annak egyik eredőjét, hogy miért nehéz Magyarország helyzete az unióban:
Alaptörvényünknek nekiesnek Brüsszelben, mert úgy kezdődik, Isten, áldd meg a magyart!
Hozzátette, hogy az unióból nem lépünk ki, csak akkor, ha kiutálják onnan Magyarországot, ám annyit be kell látni, hogy lelki és anyagi erőre van szükség, olyanra, amelyhez az ősmúlt kapcsol. Ebben a támaszt Szörényi szerint kelet felé találjuk, a zenész méltatta a kormány kelet felé nyitó politikáját. Máshonnan ugyanis hiába vár az ország támogatást:
Megtörésünkre, kivéreztetésünkre a legdurvább kísérlet az, hogy nem kapjuk meg az uniós járandóságainkat és a covidválságot kezelő helyreállítási program pénzeit. Hát hová jutottunk? Amikor minden még inkább a pénz körül forog az orosz–ukrán háború körüli általános válságban, kipécéznek minket, és úgy gondolkoznak: vonjuk el tőlük a pénzt, majd csak éhen halnak, de legalábbis megbukik Orbán, és jön majd helyette olyan garnitúra, amelyik mellett szabadon lehet garázdálkodni. Ők is tudják, mi is: a pedagógusaink betervezett béremelése ott van az ide nem adott forrásokban. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az fogalmazódott meg bennem: a magyar kormánynak minden évben egy újabb pozsonyi csatát kell megvívnia a Nyugattal szemben
– látta meg a párhuzamot a csata és a jelenlegi helyzet közt. Szörényi szerint a 907-es győzelem évtizedekre biztosította a békét a Nyugat támadásaival szemben, és a kormány a mai napig vívja ezt a harcot: többek közt a migránsválság idején is hihetetlen mennyiségű gyűlöletet volt kénytelen elviselni a magyar kormány a határzár megépítéséért. De nemcsak ezen a téren merült fel a csata: a közmédiában 2020-ban bemutatott, nagy port kavaró A pozsonyi csata című film kapcsán azt mondta el, hogy ugyan esztétikailag tényleg nem volt túl erős az animációs film, valójában a pocskondiázás „csak ürügy volt arra, hogy elleplezzék a magyarság világraszóló diadalának jelentőségét.”
Úgy véli, hogy a magyarok három típusba sorolhatók:
Három jól kivehető alaptípust körvonalaztam: Szent István-i magyar, koppányi magyar és – Makovecz Imrétől plagizálva a harmadik elnevezést – idegenszívű. Na de mi a fejlemény az idevágó vitában, melyben kaptam hideget-meleget? Nos, hogy mára az istváni magyarnak szembe kell néznie azzal a szigorú ténnyel, hogy a Nyugat már nem is keresztény.
Szörényi szerint ragaszkodni kell Trianon perújrafelvételéhez, ha nem is feltétlenül területi, inkább szellemi értelemben. Ezen törekvés kinyilatkoztatásának véli Orbán Viktor nagy visszhangot kiváltó sálválasztását is, amely „egy-két elvakult balliberális véleményvezéren kívül csak külföldön ütötte ki a biztosítékot”, valójában az együvé tartozás egyértelmű szimbóluma volt Szörényi szerint. „Mellesleg az én autóm hátulján is régóta ott a Nagy-Magyarország-matrica” – tette hozzá.
Bár az interjúban leginkább közéleti témákról beszélt, szóba került a zenei karrierje is: jövőre lesz negyvenéves az István, a király, amelyet felújított formában mutatnak be nyáron. Emellet elmondta azt is, hogy nem hiányolja az egyéni Kossuth-díjat a gyűjteményéből – az Illéssel megosztott díjat kaptak a zenekar tagjai –, megelégszik azzal, ami van.
Szörényi két éve adott legutóbb nagyinterjút a Mandinernek, amelyben Bródy Jánosról és Donald Trumpról is beszélt:
