Az elmúlt évek számtalan étrenddivatja közül világszerte kiemelkedik a klímaválsággal párhuzamosan egyre nagyobb teret kapó vegetarianizmus, illetve veganizmus. A nagy cégek épp ezért sorra lovagolják meg a hullámot: a gyorséttermek után a különböző élelmiszerláncok – köztük az új saját márkát indító Lidl – is beszálltak a versenybe, de egyre nagyobb teret kap a növényi alapanyagokból készülő alternatív hús is.
Mindezt látva sokan azt hihetnék, hogy a húsmentes étrend csak az utóbbi néhány évtizedben vetette meg a lábát Európában, ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk, hiszen az Indiában, illetve az ókori Görögországban a kezdetektől fogva jelenlévő gyakorlatot követte például Leonardo da Vinci is, de a XVII. és XVIII. században az európai szerzetesrendek közt, illetve az angolszász világban is jókora népszerűségnek örvendett.
1801-ben megszületett az első londoni vegetáriánus egyesület, 1847-ben pedig a brit Vegetarian Society (Vegetáriánus Társaság) – előbbinek a költő Percy Bysshe Shelley, utóbbinak pedig az író George Bernard Shaw volt a legismertebb tagja, akik aktív részvételükkel nagy mértékben elősegítették a mozgalom terjedését.
A kontinentális Európa néhány évtizedes lemaradással követte a szigetországot, de a hírességek itt sem maradtak ki az újdonságból, hiszen a különböző betegségek megelőzését ígérő, vagy az állatok életének védelmére felszólító egyesületek olyan hírességeket nyertek meg a vegetarianizmus számára, mint Lev Tolsztoj, Albert Einstein vagy épp Richard Wagner.
Magyarország sem maradt le sokkal a Nyugat-Európa diktálta tempótól, sőt, olykor meg is előzte azt:
aminek feladata az étrend egészségügyi előnyeinek hirdetése mellett az 1911-ben a Rákóczi út 9. aljában megnyitott (később a Vámház körút 13. második emeletének egy kétszobás lakásába költöztetett) Reform étterem életben tartása volt – írja Kökény Tibor A magyarországi vegetárizmus című dolgozatában.
Nem ez volt persze az egyetlen budapesti hely, ahol vegetárius menüt lehetett kapni, hiszen többek közt a Király utcában 1908 óta működő Thalysia, a vele egyszerre született Kálvin téri Pomona, illetve a Mehmed szultán (ma Múzeum) körút 17. alatt működött özvegy Shulz Janka-féle konyha is lehetővé tette az egyesület tagjainak, illetve a szimpatizánsoknak, hogy a saját elveikből való engedés nélkül ehessenek egy jót.
A mozgalom két világháború közti történetének legérdekesebb darabjáért a magyar tengerig kellett utazni, hiszen a harmincas években itt, Balatonföldváron működött ifj. dr. Rusznyák Istvánné hústalan diétás üdülőpenziója, amelynek egy 1935-ben született prospektusa a HT Aukció egyik árverésén tűnt fel.
– indít erősen a kihajtható prospektus, ami észszerűbbként hivatkozik a modern vitamin- és tápsódús étrendre, és kijelenti:
Az orvostudomány ma számtalan betegség gyógyulását várja a modern húsmentes kosztformáktól. A legismertebbek: a köszvény, Basedowkór, gyomor- és bélbajok, bélrenyheség, elhízás, szív-, máj- és vesebajok, érelmeszesedés, magas vérnyomás, neuraszténia, migrén, a cukorbaj bizonyos formái.
A kúrát a leírás szerint állandó orvosi felügyelet kíséri, a siker felé pedig „erősítő és áthangoló természetes gyógytényezők”, így szabadban végzett gyógytorna, strandolás, nap- és légfürdőzés, túrázás, valamint vízgyógy- és speciális masszázskezelések segítségével juttatják el a vendégeket, akiknek kísérői számára a hely vezetése
is gondoskodik.
A kor lapjait vizsgálva kiderül, hogy Rusznyákné nem csak a Balatonnál, de 1932-ben
is nyitott ugyanilyen szállót – előbbi hamarosan bezárt (hirdetései eltűntek a lapokból), utóbbi azonban még 1936-ban is üzemelt. A balatoni hely ennél is tovább húzta, hiszen az 1939-ig működött.
A három, hosszabb-rövidebb ideig életben maradt vállalkozás pénzügyi hátterét jó eséllyel a szanatóriumi főorvosként dolgozó férj, ifj. Rusznyák István (nem összetévesztendő az MTA-t huszonegy éven át vezető belgyógyász-egyetemi tanár édesapjával), illetve annak családja biztosította. A férfi az MVE oszlopos tagja lehetett, hiszen 1932-ben egy 303 receptet, illetve 94 összeállított menüt tartalmazó könyvet adott ki Korszerű húsmentes táplálkozás címmel, ami komoly siker lett, nyilvánvalóan sokakat a vegetarianizmus felé terelve.
A könyv sikerét látva a feleség is bekapcsolódott az étrend népszerűsítésébe, így ugyanebben az évben
A kötet a második világháború után, 1947-ben egy negyedik kiadást is megért: felesége és Szántó Ernőné kiegészítéseivel, illetve új fejezetekkel együtt immár ötszáznégy receptet adott a családok kezébe.
Az Orvosi Hetilap a vaskos kötetben bemutatott táplálkozást ekkor
kétségtelenül helyes
jelzőkkel emlegette, ezt a véleményt azonban az állam egyáltalán nem osztotta: a Magyar Vegetárius Egyesület működésének a Rákosi-korszak derekán, 1951-ben egy belügyminisztériumi rendelet vetett véget, vele együtt pedig a rendszer az életmód létezését is kitörölte a köztudatból.
A nyolcvanas évek enyhülő szocializmusában a mozgalom aztán újra feltámadt, az azóta eltelt közel négy évtizedben – nem kis mértékben az elmúlt évek trendjeinek hatására – egyre erősödik, sőt, a kilencvenes évektől egyre nagyobb teret hódít a vegán életmód is, amit néhány állattartó a kutyája és macskája számára is ideálisnak tart.
Ezeket az évtizedeket az íróként is sikeressé vált orvos már nem élte meg, felesége azonban igen: a Népszabadság halálozási rovatának szűkszavú sorai szerint özv. ifj. dr. Rusznyák Istvánné, Klára életének 92. évében, 1991 áprilisában elhunyt, emléke azonban nem csak családja, de a két világháború közti sajtótermékek, illetve a könyvek lapjain is tovább él.