Kutyás körökben hallani ezt-azt, az ember hiszi is meg nem is, hogy egyesek vegán étrenden tartják kutyájukat vagy macskájukat. Egy kanadai egyetem pénteken megjelent kutatási eredményeit viszont megdöbbentő volt olvasni: a megkérdezettek 35 százaléka elgondolkozott már azon, hogy a kedvencét kizárólag növényi alapú étrendre állítsa, a vegánok között ez az arány ráadásul 78 százalék. Sőt utóbbi gazdik 27 százaléka így is eteti társállatát. (A részletek itt.)
Vérnyúl
Ragadozóktól megvonni a húst megmagyarázhatatlan ostobaságnak tűnik, de laikus ítélkezés helyett inkább szakembert kérdeztünk: milyen élettani hatással van az állatokra a vegán étrend?
Az utóbbi évtizedekben annyira antropomorfizáltuk társállatainkat, hogy nem tudjuk objektíven megítélni szükségleteiket. Fenti kérdést megfordítva úgy is feltehetnénk, »nevelhetjük-e« húsevésre a nyulat, hogy vérnyulat csináljunk belőle? Nem. A húsevőt növényevésre kényszeríteni szenvedést okoz, hosszabb távon az állat pusztulásához vezet
– foglalja össze tömören a 24.hu-nak Dr. Fodor Kinga állatorvos, kisállatdietetikus, az Állatorvostudományi Egyetem docense, a Magyar Állatvédelmi és Állatjóléti Társaság alelnöke.
Nem tudnak rágni sem
A miértek megértése érdekében szokásunkhoz híven kezdjük az elején, mégpedig azzal, hogy az állatok táplálkozási módja igen széles, találunk köztük növényevőket, mindenevőket – ezek vagyunk mi, emberek is – és húsevőket. Nekünk a szakszerűen összeállított, felügyelet mellett folytatott hús és mindenféle állati eredetű tápanyagtól mentes vegán étrend nem feltétlenül jelent egészségügyi kockázatot.
A kutyákat is sokan mindenevőnek tartják, de Fodor Kinga tisztázza: a közvélekedéssel ellentétben ragadozók, húsevők csakúgy, mint a macskák. A növényi táplálékkal már ott meggyűlik a bajuk, ahogy a szájukba veszik. Fogaik a hús hasítására szolgálnak, élesek, hegyesek, állkapcsukat pedig nem tudják oldalirányban mozgatni. Hasítanak a húsból mint egy olló, és lenyelik azt nagyobb darabokban.
Ezzel szemben a növényevők és mi is „lapos” őrlőfogakkal vagyunk ellátva, állunkat képesek vagyunk jobbra-balra is mozgatni, magyarán: mi tudunk rágni, a ragadozók nem. Arról nem is beszélve, hogy a növényi táplálék emésztése már a nyállal megkezdődik olyan enzimek segítségével, amely a ragadozók szervezetéből hiányzik.
Nem szól, de szenved
A következő lépés az emésztés fő helyszíne, a bélrendszer, kutyáink és macskáink itt is szegényebben ellátottabbak a növények emésztésére szolgáló enzimekből, mindennek az eredménye pedig logikusan az, hogy növényekből nem jutnak hozzá számos esszenciális tápanyaghoz.
Képzeljük el a szervezetet úgy, mint egy érzékeny motort. A rossz minőségű, adalékanyagoktól is mentes, nem a motor működéséhez passzoló üzemanyaggal elpöfög ugyan egy darabig, de az alkatrészek kopnak, lassan tönkre mennek, majd a motor felmondja a szolgálatot
– hoz találó példát a szakember.
Hús nélkül a velünk élő ragadozók számos hiánybetegséggel küzdenek, nem jutnak hozzá – a teljesség igénye nélkül– például B12-vitaminhoz, létfontosságú fehérje-alkotóelemekhez, esszenciális zsírsavakhoz. Normális bélflórájuk tönkremegy, folyamatos puffadással, hasi diszkomfortérzettel küzdenek, és bár szólni nem tudnak, de ne ámítsuk magunkat: az ilyen állat szenved.
Evolúciósan eleve eltérő táplálkozási toleranciájuk miatt a kutyák a macskáknál valamivel tovább bírják a vegán kosztot, de ők sem a végtelenségig. Egyéni tényezőkön múlik, hogy egy év, három vagy négy telik el, mire a gazda által is észrevehető klinikai tünetek megjelennek, ám ilyenkor már késő:
Állatkínzás, állatkísérlet
Innentől kezdve erkölcsileg és jogilag is megáll az állatkínzás, a törvény szövege szerint:
4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.
A jó gazda gondossága pedig az állat számára olyan életkörülmények biztosítását jelenti, amely annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti.
Tényleg törvényszerűen? Fodor Kinga szerint klinikai körülmények között, a tápanyagokat molekuláris szinten mérve, ellenőrizve és adagolva elméletben lehet tartani kutyát és macskát is csak és kizárólag növényi eredetű étrenden komolyabb megbetegedések kialakulása nélkül. Csakhogy ez egyrészt otthoni körülmények között kivitelezhetetlen, másrészről pedig már az állatkísérlet kategóriájába tartozik, ami fent idézett jogszabályban: „kizárólag nyilvántartásba vett intézményben, engedély alapján végezhető”.
Régen sem volt más
A vegetárinus étrend más, megfelelő mennyiségű tojás, tejtermékek, ásványianyag- és vitaminkiegészítők hozzáadásával házi ragadozóink is élhetnek egészséges életet, de hús hiányában, túl sok növényi rost kényszerű emésztése mellett jóllétük jelentős mértékben károsodik. Emésztési gondokkal küzdenek, de nem pusztulnak bele, a gazdi pedig jobbára észre sem veszi, hogy egész életükben kínlódtak.
Ezzel összefüggésben merül fel a kérdés, hogyan is volt „hajdanán”? Nem kell messzire menni, nagyjából a XX. század közepéig a kutya és a macska is jellemzően haszonállat volt. Utóbbi elegerészett a ház körül, gyíkot, sáskát fogott a mezőn, de az eb vacsoráját az emberektől kapta. Olyanoktól, akiknek maguknak is csak ünnepnapokon jutott hús, a házőrzőnek kenyér, kása, zöldségek maradékával kellett beérnie.
Csakhogy azok a kutyák azért ha ritkán is, de csak megkapták a tyúk belét, a szalonna héját, a csontot, ha tehették elfogták a pockot, beleettek dögökbe, feltúrták a szeméthalmokat. Ha pedig a gazda láncra verte és nem törődött velük, alultápláltan és idejekorán ők is elpusztultak.
A kutya nem ember
Azért ne essünk át a ló túloldalára sem:
A vadon élő ragadozók, például a farkasok is táplálékhiányos időben tolerálják a növényi táplálékot, hónapokig túlélnek rajta, ha nincs más amit megegyenek, de előbb vagy utóbb sikerül nekik prédát ejteniük és húst enniük. A kutyák még tovább képesek hús nélkül meglenni, mert évezredek alatt ragadozó létükre is erősen adaptálódtak az emberi étrendhez. De ez közel sem jelenti azt, hogy mindenevőkké, pláne növényevőkké váltak volna az évszázadok során
– emeli ki Fodor Kinga.
A baj azzal van, hogy az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltozott az ember viszonya ezekhez az állatokhoz. Egyre nagyobb részüket tartjuk elzártan, lakásban, minden szempontból száz százalékosan kiszolgáltatva a gazda gondoskodásának. Sokan szőrös gyerekként kezelik őket, ahogy cikkünk elején írtuk erősen antropomorfizálják, miközben megfeledkeznek róla, hogy egészen más igényeik vannak, mint az embereknek.
Ha valaki nem akar azzal „vesződni”, hogy kedvencének friss alapanyagokból, megfelelő utánajárás után összeállítsa az optimális menüt, akkor a legjobb a tápetetés. Lehet, hogy nem tűnik változatosnak, de minden benne van, ami szükséges az állatnak.
