Kultúra filmkritika

Nem maradt több adóssága a Breaking Badnek

Vajon igazolja-e a szükségességét a Breaking Bad kétórás folytatása? Megállja a helyét önálló filmként is, és többet nyújtani a rajongóknak nyújtott ajándékoknál? El Camino, kritika.
Korábban a témában:

Kevés olyan sorozatnak sikerült ennyire tökéletes, saját univerzumot hátrahagynia, mint amilyen a Breaking Bad világa volt. Vince Gilligan gyorsan klasszikussá nemesedett sorozatát nemcsak a két főszereplő (a rákos kémiatanár és tanítványa, akik együtt megcsinálják Amerika legnagyobb metamfetamin laborját) karakterfejlődése miatt volt muszáj nézni, hanem még egy sereg feledhetetlen karaktert hozott létre, akik valójában Walter White nélkül is érdekesek lehettek volna. Erre Gilligan is ráébredt, és ezért készült egy előzménysorozat, a simlis ügyvéd, Saul Goodman előtörténetét bemutató, szintén egészen kiváló Better Call Saul. Maradt azonban egy komoly adóssága a Breaking Badnek, amely sokáig majdnem egyenrangú szereplőkként kezelte Walter White-ot és Jesse Pinkmant, ám az utóbbival az utolsó évadokra már nem bánt szépen a forgatókönyv, mondhatni eljelentéktelenedett. A sorozat befejezése ugyan adott valamiféle reményt a számára, de az mégis egyértelműen White személyes drámája volt.

Tíz éve kezdett el drogot kotyvasztani a rákos kémiatanár
Ebből pedig megszületett minden idők egyik legjobb sorozata, a Breaking Bad.  

Nos, Gilligan mégis úgy érezte, tartozik valamiféle befejezéssel Pinkmannek is, ami nyilván nem fért volna bele a Better Call Saulba, ezért először egy rövidfilmben akart volna igazságot szolgáltatni karakterének a Breaking Bad indulásának tizedik évfordulójára, ám ebből a rövidfilmből végül egy rendes, majdnem kétórás játékfilm lett, mely október 11-én debütált a Netflixen. A készítők igyekeztek minél kevesebbet elárulni a sztoriból, csak annyit lehetett tudni, hogy az El Camino Jesse Pinkman további sorsát követi, és persze feltűnik számos illusztris szereplő a sorozatból. Ez utóbbi azért kicsit átverés, hiszen valóban feltűnnek páran, de sokan csak flashbackként. Így például Walter White-nak (Bryan Cranston) is csak epizódszerep jut, és a Better Call Saulban szerencsére tovább látható Mike Ehrmantraut (Jonathan Banks) is csak kísért, de ettől még ez Jesse Pinkman, azaz Aaron Paul filmje.

Fotó: Ben Rothstein / Netflix

Jesse-től ugye a sorozat ott búcsúzott el, hogy Walt kiszabadította az őt ketrecben őrző neonáci banda fogságából, és egyedül ő élte túl a farmon rendezett vérengzést. Az érkező rendőrautók elől azonban neki is menekülnie kell, hiszen már összeállt a kép mindenki számára, és Pinkman is körözött, veszélyes bűnöző. Így kezdődik az ő nagy menekülése, nemcsak a városból, hanem a múltjától, amely nem lesz könnyű:

kitörölhetetlen nyomot hagyott benne minden, amely az elmúlt években történt vele, és az események, amelyben akár elkövetőként, akár áldozatként része volt. Súlyos poszttraumás stressz-szindrómában szenved, és első ránézésre igen kevés esélye van a menekülésre.

Jesse azonban már nem az a hebehurgya hülyegyerek, aminek megismertük, tehát már nem feltétlenül ront el mindent, amit csak lehet, de azért még bőven maradt a kétbalkezes faktorból is, amely továbbra is rendkívül szórakoztató pillanatokkal tud szolgálni.

Ennél többet nem is lőnék le a sztoriból, amely azért most is félreérthetetlenül magán viseli Gilligan keze nyomát, legyen szó a feszültségteremtésről vagy az újszerű fényképezésről, és a remekül ábrázolt karakterekről. Paul minden korábbinál nagyobbat alakít Jesse szerepében, aki valljuk meg, a Breaking Bad utolsó évadaira elég idegesítő szereplő lett a folytonos hisztijeivel, most viszont láthatjuk azt is, mivé formálták a White-tal eltöltött évek. Más kérdés, hogy az El Camino tényleg elsősorban fan service, sőt, még inkább egy hosszúra nyúlt sorozatepizódra emlékeztet, semmint egész estés játékfilmre. Ha pedig nagyon figyelünk a részletekre, még az is zavaró lehet, hogy azért mégis csak eltelt hat év a Breaking Bad befejezése óta, és ez a sminkesek minden igyekezete ellenére némely színészen meglátszik. És igen, talán a cselekmény fordulatai sem ütnek akkorát, mint Gilligan két sorozatában, miközben a túl sok flashback is fékezi a tempót.

Fotó: Ben Rothstein / Netflix

De az El Camino fő problémája, hogy nem tudunk jó szívvel és teljes bizonyossággal igennel felelni az örök kérdésre, miszerint: szükséges ez? És hiába örülünk, hogy visszatérhetünk a festői új-mexikói tájakra, hiába volt jó érzés újra látni ezeket a szereplőket, így Skinny Pete-et, Badgert vagy a porszívóboltos Edet (főleg így, hogy Robert Forster pont a film megjelenése napján halt meg), és láthatjuk a Jesse Plemons által ismét hátborzongatóan alakított pszichopata Toddot, azért nem éreztük ennek a folytatásnak annyira a hiányát, mint mondjuk a Twin Peaks esetében érezhettük. Persze, jobb így, hogy tudjuk, mi történik Jesse-vel, és még egy-két kérdőjellel kevesebb, csak a Breaking Bad olyan magasra tette magának a lécet (különösen az utolsó évaddal), hogy ahhoz a jeleshez képest az El Camino inkább csak jónak tűnik.

Pedig nem valószínű, hogy Gilligan fáradt volna el, hiszen a jövőre már az ötödik évadával érkező, az alapsorozathoz képest új karakterek egész sorát felvonultató Better Call Saul némelyek szerint még a Breaking Badnél is erősebb produkció. És az El Camino sem felesleges, sőt, nagyon szép gesztus a sok rajongónak, akik ezt biztosan értékelik is, úgyhogy minek elégedetlenkedni? Gilligan végleg elbúcsúztatta úttörő sorozatát, és remélhetőleg mostantól már csak előre néz.

El Camino: A Breaking Bad Movie, 2019, 162 perc, Netflix. 24.hu: 8/10

Borítófotó: Ben Rothstein / Netflix

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.