Ezt az öt tanulságot vonhatjuk le az izraeli-iráni háború első öt napjából

Még ha holnap mindkét fél úgy döntene is, hogy azonnal véget vetnek a csatározásoknak (erre akadnak biztató jelek, igaz, az ellenkezőjére is), már akkor sem tudnánk visszatérni oda, ahol múlt csütörtökön voltunk. Izraelt és főleg Iránt is érték veszteségek, ráadásul a stratégiai helyzet nagy mértékben megváltozott. A háború első öt napjának történései alapján öt olyan tanulságot is levonhatunk, melyek az izraeli és az iráni vezetés viselkedésére, valamint a nemzetközi béke és biztonság helyzetére is komoly hatással lesznek.

1. Izrael nemcsak a nukleáris programot, de a rezsimet is fel akarja számolni

Minden jel arra mutat, hogy az izraeli kormány maximalista stratégiát alkalmaz, és a nukleáris program felszámolásán túl az iráni rezsim bukását is szeretné előkészíteni. Az izraeli légierő nemcsak katonai és nukleáris célpontokat, hanem politikai, gazdasági, energetikai és civil célpontokat is támad. Ez a fellépés a szíriai és libanoni stratégia ötvözete:

az izraeli hadsereg aláássa az ellenfél válaszadási képességét, kiiktatja a vezetőinek jelentős részét, ezzel pedig destabilizálja a szervezetet.

Persze Irán egy működő, 90 milliós ország, nem pedig egy gyenge kisállamban tevékenykedő politikai-katonai szervezet (mint a Hezbollah) vagy egy polgárháborúban összeomlott rezsim (mint Szíria). A lakosság egyelőre kiáll az iráni vezetés mellett, és nem látható olyan ellenzéki csoport, amelyik képes lenne vagy egyáltalán át akarná venni a hatalmat. Ennek hiányában Izrael nem rezsimet akar váltani, csak rezsimet akar buktatni anélkül, hogy tudná, mi jön utána – ez pedig hatalmas kockázatot jelent.

Izraeli szempontból három végkimenet képzelhető el, melyek közül mindhárom magába foglalja a további destabilizáció veszélyét.

• Az egyik, hogy sikeres a rezsim megbuktatása a légicsapások sorozatával, aminek a következményei kiszámíthatatlanok lennének.
• A másik, hogy Izrael ráveszi az Egyesült Államokat egy, az irakihoz hasonlító invázióra, amelynek negatív következményeit a mai napig érezzük.
• A harmadik, hogy valamilyen fejleménynek (például az amerikai nyomásnak) köszönhetően Izrael leáll az offenzívával anélkül, hogy a rezsimváltás megtörténne. Így viszont folyamatosan ott maradna annak a lehetősége, hogy Izrael ismét támadni fog, amint lehetősége nyílik rá.

2. Netanjahu és Trump szempontjából teljesen máshogy néz ki a helyzet