Tavalyelőtt májusban, szinte Finnországgal egy időben adta be Svédország a NATO-tagfelvételi kérelmét, amit élesben soha nem ellenzett ugyan a magyar kormány, de a diplomáciai huzavona azóta is tart: Magyarország halogatja a kérelem ratifikálását, a svédek állítólagos tiszteletlensége miatt. Bár Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a napokban kilátásba helyezte, hogy február 26-án az Országgyűlésben a kormánypárti frakciók támogatni fogják a svéd csatlakozást, utánanéztünk, hogy a hosszúra nyúlt és sokak szerint nagyon kellemetlen diplomáciai játszma milyen következményekkel járhat a két nép – hagyományosan jónak mondható – kapcsolatában.
Peter Karlsson könyvkiadói szerkesztő, a svéd PEN klub titkára Stockholmban él, édesapja svéd, édesanyja magyar. Megkeresésünkre elmondta: a svédországi magyarok közössége sokszínű, sok a jobboldali, nemzeti érzelmű ember, és vannak szép számmal Fidesz-szimpatizánsok is. Amiben benyomása szerint Svédországban a többség egyetért, az az, hogy az országnak a biztonsága érdekében mihamarabb csatlakoznia kellene az euroatlanti katonai szövetséghez, és általános értetlenség övezi, hogy a magyar kormány ezt akadályozni, de legalábbis lassítani igyekszik. Azt végképp nem értik, miért kommunikálja az Orbán-kabinet, hogy a svédek nem tisztelik a magyarokat.
„Kik azok a svédek, konkrétan, személy szerint, akik nem tisztelik a magyarokat? Én itt születtem, de évente hazajárok Budapestre, és soha semmi tiszteletlenséget nem tapasztaltam a magyarokkal szemben, nem is hallottam ilyenről” – mondja Karlsson.
Senki nem fog Svédországban „magyarozni”
Arra a felvetésre, hogy a svéd közszolgálati tévén évekkel ezelőtt lement egy, a magyar jogállamiságot rossz színben feltüntető műsor, Karlsson azt feleli: ezért az aktuális svéd kormányt vagy a svéd embereket felelőssé tenni abszurd, és arról árulkodik, hogy a magyar vezetésnek egészen más fogalmai vannak a közszolgálati médiáról.
A svédezés nem most kezdődött magyar részről, hanem már évekkel ezelőtt, a migránsokkal kapcsolatban is – állítja Szeles Judit, Uppsalában élő magyar író, költő.
– Megjelent egy olyan kép az országról, hogy itt élni már rettenetes a bevándorlók miatt, tele vagyunk no-go zónákkal, és folyamatosak a bandaháborúk, ami egyáltalán nem igaz. Van persze szervezett bűnözés itt is, előfordulnak összecsapások különféle bűnözői csoportok között, de ezt az állami szervek tudják kezelni, és összességében jó a közbiztonság. Svédországot a honi kormánypárti sajtó valamiféle liberális fészekként ábrázolja, de ez sem fedi a valóságot. Az a helyzet, hogy itt az emberek nem is nagyon politizálnak, legalábbis messze nem olyan sokat, és főleg nem olyan dühödten és hevesen, mint otthon: nincsenek olyan éles szembenállások és veszekedések.
Mit szólnak a svéd ismerősei a helyzethez?
– Amikor beszélgetés közben szóba kerül, hogy miket mond a magyar kormány Svédországról, az emberek nem értik. Sosem volt itt tiszteletlen senki. Arról a bizonyos videóról én is tudok, de arról is – mert otthoni rokonaim felhívták rá a figyelmemet –, hogy milyen sok, Svédországot rossz színben beállító anyag jelent már meg a magyar médiában. De ezen itt senki nem sértődik meg. Nálunk normális a politikai légkör. Aki folyton panaszkodik, hogy bántják, annak szerintem kevés az önbizalma. Én őszintén szólva nem is érzem kellemetlenül magamat a kormány svédezése miatt, csak olyan fura. De itt biztos senki nem fog emiatt „magyarozni”.
Az itteni emberek valahogy úgy állnak hozzá, hogy »mit ugrálnak a magyarok, hát mi nem bántottuk őket soha.«
Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi diplomáciai hidegháború hosszabb távon megmérgezheti-e a két nép kapcsolatát, Szeles Judit azt feleli, hogy szerinte nem, mert a svédek nem érzik magukat megbélyegezve.
Megkerestünk egy stockholmi svéd nyelvtanárt, Varga Veronikát is, akitől megkérdeztük: olvassa-e a Svédországról szóló cikkeket a magyar sajtóban?
Olvasom, és kellemetlenül érint. A svédek nem is értik, ami Magyarországon történik 2010 óta. Itt van például az alkotmány kérdése, amit folyton módosítgatnak az aktuális politikai szándék szerint. Ilyen egy jogállamban nincs. Svédországban az alkotmány négy pontból áll, és 1634 óta szinte változatlan. De ahol a demokratikus alaptételeket, a hatalom kiegyensúlyozottságát nem tartják fontosnak, ott vége a közös alapoknak, és egy ilyen országgal nehéz kommunikálni. Ráadásul nagyon kemény általánosító kijelentések hangzanak magyar részről. Ezeken egyrészt megdöbbenek, másrészt nevetek rajtuk, annyira infantilis dolog. Körülbelül a politika is így viszonyul ehhez.
Veronika úgy látja, nemcsak Svédországnak van a mostani helyzetben szüksége a NATO-ra: ez fordítva is igaz. A NATO stratégiai érdeke, hogy a tagállamok határaiból álló északi fal teljes legyen, a finnek és a norvégok között ne maradjon védtelen terület. Nagyon fontos továbbá, hogy a kelet-európai tagországok mentén végig meglegyen ez a védvonal. Igaz, hogy Svédország jól elvolt katonailag semlegesen, de mégiscsak kitört egy olyan háború, amelyben az oroszok a Balti-tengerről veszélyt jelentenek. Ezért a nyolc parlamenti párt közösen azt mondta, hogy be kell lépni a katonai szövetségbe.
De van-e tényleges veszélyérzet vagy akár félelem a svéd emberekben?
„Azt tudjuk, hogy az oroszoktól tartani lehet, mert kiszámíthatatlanok. Megy az élet, ahogy szokott, de a svéd tervezős, a lépéseket előre kiszámító társadalom. Nem szeretnek megijedni, inkább felkészülnek. Lehet, hogy nem lesz semmi gond, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy 2014 óta, amikor a Krímet elvették az ukránoktól az oroszok, itt is rendszeresek az orosz incidensek.
Történnek berepülések a svéd légtérbe, behajóznak a svéd vizekre, és még ennél is veszélyesebb a kibertámadások sora. Feltörnek például infrastrukturális oldalakat. A múltkor a 21-ből 14 megye egészségügyi ellátását blokkolták, a kórházak nem tudtak rendesen működni. Máskor a közlekedést támadják meg, aztán a bankokat. Mindenki tudja, hogy az oroszok vannak emögött, hiszen már letartóztattak és elítéltek több, orosz megbízásból dolgozó kémet.
Varga Veronika szerint a szolidaritás, a befogadás általános jellemzője a svéd kultúrának, de akkora nyomásra nem volt felkészülve a társadalom, hogy 160 ezer ember érkezik néhány év alatt egy tízmilliós országba. Úgy véli, ez részint Orbán Viktor politikája miatt van, mert megakadályozta, hogy kvóta szerint legyenek elosztva a menekültek, és erre a sokkolt állapotra jött a háborús fenyegetés. Orbánnak nyilván imponál, hogy rajta áll vagy bukik egy fontos kérdés Európában; tízmillió svéd ember biztonságával játszik, és ezt láthatólag élvezi, szeretné a helyzetet minél tovább fenntartani, már csak azért is, mert ezzel kedvez Putyinnak. Gyengíteni akarja Európát, ami nonszensz, mert Magyarország iszonyatos pénzeket kap az EU-tól – mondja Veronika.
Szent István és Imre herceg testőrsége
Flamm László Benedek történész, Svédország-kutató szerint szomorú, hogy a kormány a nagypolitika oltárán áldozza fel a gazdag történelmi örökséget a magyar-svéd viszonyban, s nem említi a rengeteg pozitívumot. A svéd NATO-csatlakozás kapcsán sem arról esik szó, hogy mennyire segítette egymást a két nép, akár vérüket is adták a svédek a magyar ügyért. Úgy látja, ha a magyar kormány tiszteletet követel, arra jó válasz lehet, hogy ennél mélyebb tiszteletre nincs is szükség.
A két nép kapcsolata több mint ezeréves. A vikingek keleti ágát képezték a varégok, ők a mai svédek, idézi fel a történész. Varég testőrség vigyázott Szent István biztonságára, s fiának, Imre hercegnek is ez a megtiszteltetés jutott. A későbbi időszakokra is élénk kapcsolat jellemző: Az erdélyi fejedelmek – Bethlen Gábor és I. Rákóczi György – idején, a XVII. században sűrű követjárás volt az erdélyi udvar és a svéd királyok között. Együttműködésük jelentősen kihatott az európai nagypolitikára, és növelte Erdély diplomáciai súlyát.
A Rákóczi-szabadságharcban sok svéd önkéntes csatlakozott a fejedelemhez, és el is esett a magyar ügyért. Raoul Wallenberg svéd diplomata 1945 elején több ezer magyar zsidót mentett meg a biztos haláltól. Wallenberg ezzel komoly kockázatot vállalt; nem sokkal ezután a Szovjetunióba hurcolták, sorsa azóta sem tisztázott.
1956-ban körülbelül tízezer magyar disszidált Svédországba, és kezdhetett új életet, aztán a szocializmus idején is voltak disszidensek. A 2004-es magyar EU-csatlakozás után is sok magyar ment Svédországba munkát vállalni, letelepedni, több száz magyar orvos dolgozik most is az országban.
Svédország utoljára a napóleoni háborúban vett részt, és 1809-ben az orosz-svéd háborúban veszítette el Finnországot – ez volt az utolsó közvetlen katonai konfliktus Svédország modern kori történetében. Körülbelül száz éve rakták le a szociáldemokraták a svéd jóléti állam alapját, és ebben helyeződik el a klasszikus svéd mentalitás is: a svédek jellemzően konfliktuskerülők, pragmatikusak és technokraták.
Ugyanakkor él a társadalomban egyfajta ruszofóbia; az oroszoktól való félelem generációról generációra hagyományozódik. Megtanulták a leckét, hogy az orosz medvét ne haragítsák magukra, próbáljanak mellette békében élni; aztán ezt a finnek is megtanulták később, a téli háborúban. A svédek igyekeznek kerülni a feszültségeket, a konfliktusokat, ami a külpolitikában is megnyilvánult, sokáig a semlegesség volt az abszolút prioritás az ország számára. Svédország kimaradt a két világháborúból is.
Korábban nem szerették a NATO-t, Amerika- és imperializmus-ellenes gondolkodás volt inkább jellemző a svédekre, ma pedig a társadalom több mint 60 százaléka a támogatja a NATO-tagságot, mert az a meggyőződésük, hogy a biztonságukat csak a NATO garantálhatja.
„Amikor ezt a magyar kormány próbálja akadályozni, talán nem is érzi, hogy milyen mélyen érzékeny területet piszkál: egy népnek a biztonsághoz való jogát. A magyar kormánykommunikáció azt a várakozást tükrözi, hogy a svéd miniszterelnök fogjon Canossa-járásba, és személyesen kérjen bocsánatot Budapesten az állítólagos lejárató videó miatt, ami már többéves. A videóban egyébként az Orbán-kormányt kritizálták, nem pedig Magyarországot. Mindezek ellenére a svédek nem reagálnak keményen, mert nem ez következik a karakterükből. Arra koncentrálnak, mi az, ami hasznos, és mi az, aminek nincs értelme” – mondja Flamm.
Ilyen egy radikális svéd újságcikk
Amikor kiderült a svédekkel kapcsolatos magyar álláspont, visszafogott maradt a svéd sajtó a szakértő szerint. A helyzet technikai leírását adták, röviden beszámoltak a történtekről, de nem találgatták, mi baja a kormánynak a svédekkel. Egyszerűen közölték, hogy a magyar Országgyűlés még mindig nem ratifikálta a svéd NATO-csatlakozási kérelmet, és halasztgatja. Ezek a hírek általában pár sort tettek ki, nem a címlapon szoktak szerepelni. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli őket a téma, de nem akarnak jobban konfrontálódni, több támadási felületet adni. Azonban van egy küszöb, amit ha elér a magyar fél viselkedése, akkor ez napi szintű, forró téma lehet a médiában, ami az ügyben eddig visszafogott kormányt lépéskényszerbe hozza. A svéd média véleményformáló ereje ugyanis hagyományosan erős.
A történész szerint kiszámíthatatlan, mi fog történni az orosz-ukrán háborúban. Svédországot NATO-tagországok veszik körül, tehát viszonylag védett közegben van, ám ez nem jelent garanciát a biztonságára, hiszen a Balti-tenger sebezhető pontja az országnak.
Az utóbbi hetekben svéd részről már van is némi változás a médiában: megjelent például egy cikk az egyik legnagyobb bulvárlapban, s az elemzés szerint három ok lehet, amiért nem akarja a magyar kormány ratifikálni a svéd NATO csatlakozási kérelmet.
- Az első, hogy a még zárolt EU-s pénzekhez akar hozzájutni a magyar kormány, és a svédeket használja túszként, így akarja megzsarolni az uniót.
- A második, hogy Putyinnál szeretne jó pontokat szerezni Orbán Viktor.
- A harmadik pont megint EU-s vonatkozás, vagyis hogy a hetes cikk szerinti eljárást akarja Orbán így ellehetetleníteni, hogy ne vonják meg Magyarország szavazati jogát az Európai Tanácsban.
Egy ilyen cikk svéd mércével nagyon radikálisnak számít, így ennek a megjelenése a szakértő szerint jelzésértékű. Ezt a trendet erősítik más híradások is, amelyekben úgy fogalmaztak: Orbán ugyanolyan megbízhatatlan, mint Erdogan török elnök. Ezek a korábbiakhoz képest radikálisabb megnyilvánulások a svéd sajtó részéről – mondja Flamm.
Svédország mint liberális fészek?
A svédezés magyar részről ugyanakkor már a migránsválság kezdetekor elindult. A kormány narratívája szerint egyes nyugati országok a saját sírjukat ásták meg azzal, hogy tárt karokkal fogadták a migránsokat, Svédországról gyakran elhangzott a magyar kormánypárti médiában, hogy élhetetlenné vált, az emberek menekülnek, mert migránshordák veszélyeztetik az emberek biztonságát. Erre még egy utólag hamisnak bizonyult tanút is találtak.
Míg a magyar kormány erőteljesen illiberális álláspontot képvisel, a hatalom sajtója Svédországot úgy ábrázolja, mint liberális fészket, ami teljesen behódolt a korszellemnek, s ahol tombol a genderőrület. Flamm szerint ez már csak azért is fura, mert a magyar kormány korábban azért drukkolt, hogy megnyerje a parlamenti választást a bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD) párt, amelyet a nemzetközi mainstream médiában szélsőjobboldalinak minősítenek; Orbán nyilván bízott abban, hogy velük újabb európai szövetségest nyerhet. Ez nem következett be, az SD most is második helyen áll támogatottságban, jelenleg mégis ellenzékből, kívülről támogatja a kormányt. Ez utóbbi sem egységes ideológiájában; a konzervatívok, a liberálisok és a kereszténydemokraták alkotják.
A svédeknél ugyanakkor nagyon fontos a pluralizmus. A szociáldemokraták által fölépített jóléti államban az egyik fontos alapelv volt az, hogy tiszteletben tartják mások véleményét. Nem rasszisták, a bevándorlókat, a menekülteket integrálják. Korábban általános volt, hogy szinte naiv jó szándékkal várnak mindenkit, s ez a „Willkommenskultur” jelen van náluk még most is, bár kezd éppúgy visszaszorulni, mint a németeknél. De az, hogy a jövevényeknek segítenek egy új élet felépítésében, az elhelyezkedésben, még mindig alapvető gondolat.
Varga Veronika szerint Svédországban a demokratikus intézményrendszer működését a gyerekek is értik. Van egy társadalmi ismeretek nevű tantárgy, melynek révén már a felső tagozatban megtanulják, mi az, hogy hatalommegosztás, parlament, bankrendszer, igazságszolgáltatás, hogyan működik egy demokrácia, hogyan egy diktatúra. Az emberek tehát tudják, milyen egy demokratikusan működő állam, és felszisszennek, ha mást látnak.
„Azt nem tudjuk, hány magyar él Svédországban. A svéd állam nem tartja számon a bevándorlók nemzetiségét. Körülbelül harmincezer lehetett 2010 előtt, most szerintem olyan ötvenezer.”
Varga kérdésünkre azt feleli: szerinte nem lehetséges, hogy a svédek a jelenlegi helyzet miatt megharagudjanak a magyarokra.
Képesek különbséget tenni. Értik, hogy semmi közünk ahhoz, ami Budapesten történik.
