Éppen nyolc éve annak, hogy a Charlie Hebdo című francia szatirikus magazin párizsi szerkesztősége ellen szélsőséges iszlamista fegyveresek terrortámadást hajtottak végre egy Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrára hivatkozva. A 2015-ös merényletnek tizenkét halálos áldozata volt. A Le Monde kedden számolt be róla, hogy az évforduló alkalmából a Charlie Hebdo Iránnal foglalkozó különszámot jelentet meg. Ebben a humor eszközével kívánják támogatni a teokratikus rendszer ellen lázadókat. A lap nemrég nemzetközi karikatúrapályázatot hirdetett. A Mullahok, kifelé című pályázaton arra biztatták a grafikusokat, hogy készítsenek karikatúrákat Ali Hámeneiről, Irán legfelsőbb vezetőjéről mint „a visszamaradott, szűklátókörű, intoleráns vallási hatalom szimbólumáról”.
A Le Monde is közölte az egyik karikatúrát. Ez Marilyn Monroe klasszikus pózában ábrázolja a 83 esztendős iráni legfelsőbb vezetőt, akinek hosszú fekete ruháját az iráni nők által lobogtatott fejkendők szele lebbenti fel. A Charlie Hebdo a tüntetőkkel szolidaritást vállaló nyilatkozatában így fogalmazott:
A szabadság, amelyre minden ember törekszik, összeegyeztethetetlen a vallási gondolkodás archaizmusával és minden állítólagos szellemi tekintélynek való alávetettséggel, amelynek legsajnálatosabb példája épen Ali Hámenei.
« Charlie Hebdo » caricature les mollahs, huit ans après les attentats | par @BriceLaemle https://t.co/qnZ4g9L1um pic.twitter.com/1aHHHt4gme
— Le Monde (@lemondefr) January 3, 2023
A szatirikus lap szerkesztősége a beküldött 300 pályaműből 35 rajzot választott ki; pályázatok Iránból, Törökországból, az Egyesült Államokból, Szenegálból és Ausztráliából is érkeztek.
Hosszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter szerdán válaszul a Twitteren intézett kirohanást a francia kormány ellen. A perzsa nyelvű bejegyzésben a Charlie Hebdo megnevezése nélkül azt írta: „a francia kiadvány” sértő és illetlen cselekedete, azaz a karikatúrák megjelentetése nem marad „hatékony és határozott” válasz nélkül. A külügyminiszter egyúttal megfenyegette a francia kormányt, és emlékeztetett arra, hogy a Charlie Hebdo korábban felkerült az iráni állam szankciós listájára.
![Marilyn Monroe lett az iráni vezetőből a Charlie Hebdo különszámában 1](https://s.24.hu/app/uploads/2023/01/080_hl_pbatard_1931166.jpg)
A Charlie Hebdo a szeptember közepe óta tartó iráni tiltakozási hullám kezdete óta számos más, Hámeneiről készült karikatúrát is közölt. Ezek közül az egyiket az iráni kormány annyira sértőnek találta, hogy berendelte a teheráni francia ügyvivőt. A karikatúrán a legfelsőbb vezetőt véres kézzel, turbánnal és a Nike logójával ábrázolják. A felirat a Nike jelmondata: „Just Do It”.
Az iráni teokratikus rendszer bő negyven éve alatt nem a mostani az első komoly tiltakozáshullám. Legutóbb 2019 novemberében horgadtak fel az indulatok, amikor az állam gazdasági nehézségei – legfőképp a nyugati szankciók hatása – miatt elszabadult az infláció, majd egyik napról a másikra a lakosság számára megfizethetetlenné vált az Iránban egyébként különösen olcsó benzin. A jelenlegi tiltakozási hullám azonban minden korábbinál erőteljesebbnek látszik. Mindezt jól mutatja, hogy az olyan jelszavak, mint a „Halál a diktátorra” és a „Halál Hámeneirre” egészen a közelmúltig tabunak számítottak, még a tüntetéseken is, mostanra azonban a hatóságok, sőt a halottak kigúnyolása – ami az iráni társadalomban rendkívül elítélendő cselekedet – a tiltakozások általános módjává vált.
Emlékezetes és részben ide kapcsolódik, hogy tavaly augusztusban az Egyesült Államokban merényletkísérletet követtek el a világhírű indiai-brit író, Salman Rushdie ellen, aki súlyos sérüléseket szenvedett, például az egyik szemére megvakult. A népszerű szerzőre Irán korábbi legfelsőbb vezetője, Ruholláh Homeini még 1989-ben adott ki „bárki által végrehajtható” halálos ítéletet. Homeini hírhedt fatvája szakértői konszenzus szerint elsősorban is belpolitikai célokat szolgált. Az iráni teokratikus állam egy évvel az 1979-es alapítása után véres háborút indított a szomszédos Irak ellen. A nyolc éven át tartó háborúban az iráni polgári és katonai veszteségeket ötszázezer és egymillió fő közé tették. A hatalmas veszteségek az iszlamista hatalom népszerűségét csökkentették még azzal együtt is, hogy a síita iszlámban amúgy is erős mártírkultuszt a propaganda eszközeivel felhangosították. Szakértők szerint a Rushdie ellen kiadott fatva célja lényegében az volt, hogy az általános elégedetlenségből fakadó indulatokat átcsatornázza, vagyis a rendszer érdekeinek megfelelő célpontra irányítsa. Hogy a „halálos ítéletet” több mint harminc év után egy fiatal libanoni származású férfi megpróbálta végrehajtani, meggyőzően igazolja az iráni állami propaganda hatékonyságát. Vagyis
![Marilyn Monroe lett az iráni vezetőből a Charlie Hebdo különszámában 2](https://s.24.hu/app/uploads/2023/01/000_32fq9vd.jpg)
Az év eleje Iránban egyébként is forró időszak, ami elsősorban annak köszönhető, hogy 2020. január 3-án egy vezető iraki milicistával együtt Donald Trump akkori amerikai elnök parancsára megölték az ország egyik legbefolyásosabb emberét, az Irán által támogatott külföldi milíciák mozgatásáért felelős Kászim Szulejmánit. A Iráni Forradalmi Gárda elitalakulatának mélyen vallásos, konzervatív vezetője az amerikai hatalom nézőpontjából ugyan terrorista volt, az elmúlt három évben Iránban azonban valóságos kultuszt alakítottak ki személye köré. Szulejmáni alakjából a Ludas Matyihoz hasonló népi hőst faragtak, és mindezt összekötötték a már említett mártírkultusszal.
Noha egy Iránhoz hasonló autokratikus rendszerben a hatalmon lévők tényleges politikai támogatottsága nehezen mérhető, azt azért tudni lehet, hogy a teokratikus hatalomnak valós és igen határozott támogatottsága van, főként a vidéki lakosság körében. Homeini mélyen hitt a technológia és a tudományos fejlődés fontosságában, iraki száműzetése idején például a határon átcsempészett, könnyen másolható és terjeszthető kazetták segítségével kommunikált az ajatollah a híveivel. Az iráni állam ma is igen jól használja a technológiát: igen széles körben, több nyelven terjesztik a propagandát, és a jelek szerint valóságos trollhadsereg védelmezi a rezsim értékeit.
Mint ismert, a jelenlegi iráni tiltakozáshullám közvetlen előzménye, hogy az erkölcsrendészet őrizetében szeptemberben rejtélyes körülmények között meghalt egy 22 éves egyetemista lány, Mahsza Amini, akit más fiatal nőkkel együtt gyűjtöttek be a hatóságok „nem megfelelő” öltözködésük miatt. A hónapok óta tartó, országosan kiterjedt tiltakozás középpontjában – amelyet támogatói gyakran forradalomként emlegetnek – a nők jogai állnak. A tiltakozáshullám szimbólumává vált a kendőt a fejéről letépő, a vallási ürüggyel kikényszerített elnyomás alól felszabaduló nő alakja.
Ennek megfelelően az iráni propagandában is megjelentek a nőjogi kérdések. Egy szedán a hivatalos honlapján közzétett videofelvételen Ali Hámenei például arról győzködi a többnyire nőkből álló közönségét, hogy a női jogokkal kapcsolatos visszaéléseket felhánytorgató nyugati liberális konszenzus mennyire képmutató. Szerinte a nők nyugati értelemben vett szabadsága inkább tűnik rabszolgaságnak. Érvelése szerint a nők elleni szexuális visszaélésekről szóló, az elmúlt években erősödő diskurzus rámutat a női jogok nyugati értelmezésének ellentmondásosságára. Szerinte korábban, az 1979-es forradalom előtt fontos emberek mondták, hogy – a szexuális felszabadulás nyomán – a nők és férfiak közötti korlátok nélküli kapcsolat a férfiak elégedettségét szolgálja. Ha viszont ez hozzájárulna a nők elleni szexuális támadások felszámolásához, akkor talán nem lenne annyi nők elleni támadás Nyugaton. Az általa elképzelt kedélynyugtató stratégia azonban láthatóan nem működik.
![Marilyn Monroe lett az iráni vezetőből a Charlie Hebdo különszámában 3](https://s.24.hu/app/uploads/2023/01/080_hl_pbatard_1931160.jpg)
Egy másik, csütörtökön közzétett videóban a legfelsőbb vezető arról beszél az előtte ülő női közönségnek: megvalósult az álom, hogy tudósokká, kutatókká váljanak. Beszédében azt mondja, ezután nekik kell rámutatniuk a nyugati kultura „rettenetes” nézeteire a nemek és a nők kérdésében. Az iráni felsőoktatásban a nők jelentősen felülreprezentáltak – noha, ez a munkaügyi statisztikákban már a legkevésbé sem tükröződik.