Éppen nyolc éve annak, hogy a Charlie Hebdo című francia szatirikus magazin párizsi szerkesztősége ellen szélsőséges iszlamista fegyveresek terrortámadást hajtottak végre egy Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrára hivatkozva. A 2015-ös merényletnek tizenkét halálos áldozata volt. A Le Monde kedden számolt be róla, hogy az évforduló alkalmából a Charlie Hebdo Iránnal foglalkozó különszámot jelentet meg. Ebben a humor eszközével kívánják támogatni a teokratikus rendszer ellen lázadókat. A lap nemrég nemzetközi karikatúrapályázatot hirdetett. A Mullahok, kifelé című pályázaton arra biztatták a grafikusokat, hogy készítsenek karikatúrákat Ali Hámeneiről, Irán legfelsőbb vezetőjéről mint „a visszamaradott, szűklátókörű, intoleráns vallási hatalom szimbólumáról”.
A Le Monde is közölte az egyik karikatúrát. Ez Marilyn Monroe klasszikus pózában ábrázolja a 83 esztendős iráni legfelsőbb vezetőt, akinek hosszú fekete ruháját az iráni nők által lobogtatott fejkendők szele lebbenti fel. A Charlie Hebdo a tüntetőkkel szolidaritást vállaló nyilatkozatában így fogalmazott:
A szabadság, amelyre minden ember törekszik, összeegyeztethetetlen a vallási gondolkodás archaizmusával és minden állítólagos szellemi tekintélynek való alávetettséggel, amelynek legsajnálatosabb példája épen Ali Hámenei.
« Charlie Hebdo » caricature les mollahs, huit ans après les attentats | par @BriceLaemle https://t.co/qnZ4g9L1um pic.twitter.com/1aHHHt4gme
— Le Monde (@lemondefr) January 3, 2023
A szatirikus lap szerkesztősége a beküldött 300 pályaműből 35 rajzot választott ki; pályázatok Iránból, Törökországból, az Egyesült Államokból, Szenegálból és Ausztráliából is érkeztek.
Hosszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter szerdán válaszul a Twitteren intézett kirohanást a francia kormány ellen. A perzsa nyelvű bejegyzésben a Charlie Hebdo megnevezése nélkül azt írta: „a francia kiadvány” sértő és illetlen cselekedete, azaz a karikatúrák megjelentetése nem marad „hatékony és határozott” válasz nélkül. A külügyminiszter egyúttal megfenyegette a francia kormányt, és emlékeztetett arra, hogy a Charlie Hebdo korábban felkerült az iráni állam szankciós listájára.
A Charlie Hebdo a szeptember közepe óta tartó iráni tiltakozási hullám kezdete óta számos más, Hámeneiről készült karikatúrát is közölt. Ezek közül az egyiket az iráni kormány annyira sértőnek találta, hogy berendelte a teheráni francia ügyvivőt. A karikatúrán a legfelsőbb vezetőt véres kézzel, turbánnal és a Nike logójával ábrázolják. A felirat a Nike jelmondata: „Just Do It”.
Az iráni teokratikus rendszer bő negyven éve alatt nem a mostani az első komoly tiltakozáshullám. Legutóbb 2019 novemberében horgadtak fel az indulatok, amikor az állam gazdasági nehézségei – legfőképp a nyugati szankciók hatása – miatt elszabadult az infláció, majd egyik napról a másikra a lakosság számára megfizethetetlenné vált az Iránban egyébként különösen olcsó benzin. A jelenlegi tiltakozási hullám azonban minden korábbinál erőteljesebbnek látszik. Mindezt jól mutatja, hogy az olyan jelszavak, mint a „Halál a diktátorra” és a „Halál Hámeneirre” egészen a közelmúltig tabunak számítottak, még a tüntetéseken is, mostanra azonban a hatóságok, sőt a halottak kigúnyolása – ami az iráni társadalomban rendkívül elítélendő cselekedet – a tiltakozások általános módjává vált.
Emlékezetes és részben ide kapcsolódik, hogy tavaly augusztusban az Egyesült Államokban merényletkísérletet követtek el a világhírű indiai-brit író, Salman Rushdie ellen, aki súlyos sérüléseket szenvedett, például az egyik szemére megvakult. A népszerű szerzőre Irán korábbi legfelsőbb vezetője, Ruholláh Homeini még 1989-ben adott ki „bárki által végrehajtható” halálos ítéletet. Homeini hírhedt fatvája szakértői konszenzus szerint elsősorban is belpolitikai célokat szolgált. Az iráni teokratikus állam egy évvel az 1979-es alapítása után véres háborút indított a szomszédos Irak ellen. A nyolc éven át tartó háborúban az iráni polgári és katonai veszteségeket ötszázezer és egymillió fő közé tették. A hatalmas veszteségek az iszlamista hatalom népszerűségét csökkentették még azzal együtt is, hogy a síita iszlámban amúgy is erős mártírkultuszt a propaganda eszközeivel felhangosították. Szakértők szerint a Rushdie ellen kiadott fatva célja lényegében az volt, hogy az általános elégedetlenségből fakadó indulatokat átcsatornázza, vagyis a rendszer érdekeinek megfelelő célpontra irányítsa. Hogy a „halálos ítéletet” több mint harminc év után egy fiatal libanoni származású férfi megpróbálta végrehajtani, meggyőzően igazolja az iráni állami propaganda hatékonyságát. Vagyis
Az év eleje Iránban egyébként is forró időszak, ami elsősorban annak köszönhető, hogy 2020. január 3-án egy vezető iraki milicistával együtt Donald Trump akkori amerikai elnök parancsára megölték az ország egyik legbefolyásosabb emberét, az Irán által támogatott külföldi milíciák mozgatásáért felelős Kászim Szulejmánit. A Iráni Forradalmi Gárda elitalakulatának mélyen vallásos, konzervatív vezetője az amerikai hatalom nézőpontjából ugyan terrorista volt, az elmúlt három évben Iránban azonban valóságos kultuszt alakítottak ki személye köré. Szulejmáni alakjából a Ludas Matyihoz hasonló népi hőst faragtak, és mindezt összekötötték a már említett mártírkultusszal.
Noha egy Iránhoz hasonló autokratikus rendszerben a hatalmon lévők tényleges politikai támogatottsága nehezen mérhető, azt azért tudni lehet, hogy a teokratikus hatalomnak valós és igen határozott támogatottsága van, főként a vidéki lakosság körében. Homeini mélyen hitt a technológia és a tudományos fejlődés fontosságában, iraki száműzetése idején például a határon átcsempészett, könnyen másolható és terjeszthető kazetták segítségével kommunikált az ajatollah a híveivel. Az iráni állam ma is igen jól használja a technológiát: igen széles körben, több nyelven terjesztik a propagandát, és a jelek szerint valóságos trollhadsereg védelmezi a rezsim értékeit.
Mint ismert, a jelenlegi iráni tiltakozáshullám közvetlen előzménye, hogy az erkölcsrendészet őrizetében szeptemberben rejtélyes körülmények között meghalt egy 22 éves egyetemista lány, Mahsza Amini, akit más fiatal nőkkel együtt gyűjtöttek be a hatóságok „nem megfelelő” öltözködésük miatt. A hónapok óta tartó, országosan kiterjedt tiltakozás középpontjában – amelyet támogatói gyakran forradalomként emlegetnek – a nők jogai állnak. A tiltakozáshullám szimbólumává vált a kendőt a fejéről letépő, a vallási ürüggyel kikényszerített elnyomás alól felszabaduló nő alakja.
Ennek megfelelően az iráni propagandában is megjelentek a nőjogi kérdések. Egy szedán a hivatalos honlapján közzétett videofelvételen Ali Hámenei például arról győzködi a többnyire nőkből álló közönségét, hogy a női jogokkal kapcsolatos visszaéléseket felhánytorgató nyugati liberális konszenzus mennyire képmutató. Szerinte a nők nyugati értelemben vett szabadsága inkább tűnik rabszolgaságnak. Érvelése szerint a nők elleni szexuális visszaélésekről szóló, az elmúlt években erősödő diskurzus rámutat a női jogok nyugati értelmezésének ellentmondásosságára. Szerinte korábban, az 1979-es forradalom előtt fontos emberek mondták, hogy – a szexuális felszabadulás nyomán – a nők és férfiak közötti korlátok nélküli kapcsolat a férfiak elégedettségét szolgálja. Ha viszont ez hozzájárulna a nők elleni szexuális támadások felszámolásához, akkor talán nem lenne annyi nők elleni támadás Nyugaton. Az általa elképzelt kedélynyugtató stratégia azonban láthatóan nem működik.
Egy másik, csütörtökön közzétett videóban a legfelsőbb vezető arról beszél az előtte ülő női közönségnek: megvalósult az álom, hogy tudósokká, kutatókká váljanak. Beszédében azt mondja, ezután nekik kell rámutatniuk a nyugati kultura „rettenetes” nézeteire a nemek és a nők kérdésében. Az iráni felsőoktatásban a nők jelentősen felülreprezentáltak – noha, ez a munkaügyi statisztikákban már a legkevésbé sem tükröződik.
