Nagyvilág

„Hét órán át álltunk lehajtott fejjel, kezünkkel a hátunk mögött. Aki megmozdult vagy megszólalt, azt megverték”

Egy 28 éves minszki férfit az éjszaka közepén a nyílt utcáról vitték el a rendőrök, pedig a tüntetések közelében sem járt. Három napig tartották fogva, tapasztalatairól és a belarusz helyzet alakulásáról nyilatkozott lapunknak.

Engem is bebörtönöztek, illetve valójában elraboltak

– elevenítette fel a vele nemrég történteket a minszki Andrei Karpeka. A 24.hu helyi újságírók közreműködésével tudott kapcsolatba lépni a 28 éves fehérorosz férfival, aki fogvatartásának körülményeiről és a belarusz politikai helyzet alakulásáról is beszámolt.

A férfi az elcsalt fehérorosz elnökválasztás után szervezett tüntetések első estéjén sétált haza egy kihalt utcán hajnali kettőkor harmadmagával. Nem vettek részt a demonstráción, sőt el is kerülték, éppen az volt a céljuk, hogy távol eső kis utcákon keresztül biztonságban hazajussanak. Azonban, ahogy Andrei mondja, a rendőrség elkezdett új módszereket használni.

Arra várnak, hogy az emberek egyedül vagy kisebb csoportokban sétáljanak az utcán. Ezt tettük mi is, amikor egyszer csak megjelent egy kisbusz a hátunk mögött, majd több fekete ruhás megragadott minket. A két nőt végül elengedték. Nem mondták el, kik ők, nem válaszoltak arra sem, hogy engem miért visznek el mégis

– számolt be tapasztalatairól a minszki férfi.

Hét órát töltött a rendőrállomáson. Nem volt egyedül, és nem ő volt az egyetlen, aki a demonstráció közelében sem járt. Voltak, akiket azért vittek be, mert némi alkoholt fogyasztottak az utcán.

Hét órán keresztül lehajtott fejjel kellett állnom úgy, hogy a kezeim a hátam mögött vannak. Háttal a rendőröknek, így nem is láttam, kik vannak mögöttem. Aki megpróbált megfordulni, azt megverték. Megverték azokat is, akik próbáltak leülni, és azokat is, akik a rendőrökhöz szóltak. Utóbbiakat különösen

– mondta.

Hét óra elteltével a rendőrök közölték a férfival, fogvatartásának oka az, hogy politikai indíttatású jelszavakat skandált az utcán, illetve aktívan részt vett a tüntetésen, holott ahogy Andrei jelezte, a demonstráció közelében sem járt. Ekkor átvitték egy börtönbe, ahonnan az őrizetbe vételétől számítva 72 óra múlva szabadult, noha semmilyen bírósági döntés nem született a szabadon engedéséről, ahogy a rabosításáról sem. Mint korábbi cikkünkben írtuk, ez is bevettnek számít most Fehérororszországban:

„Ötvenöten zsúfolódtunk össze egy cellában, enni 36 óra után kaptunk először”
A 24.hu helyi újságírók közreműködésével tudott kapcsolatba lépni egy csütörtökön szabadon engedett fehérorosz nővel, aki arról beszélt, embertelen körülmények között tartották fogva őket, pedig nem is tüntettek.

Szabadulását követően a börtön bejáratánál hatalmas tömeg fogadta, az emberek tapsoltak, akárhányszor valaki elhagyta a fogdát. „Már majdnem elfelejtettem, milyen erős a szolidaritás most a belarusz társadalomban” – emlékezett vissza a minszki férfi erre a pillanatra.

Ahogy igyekezett átverekedni magát a tömegen, többen okostelefonjuk képernyőjét mutatták neki, rajta azok fotóival, akiket még mindig ok nélkül fogva tartanak. Ekkor tudatosult benne, mennyire szerencsés, hogy kiengedték, mert rengetegen vannak, akiknek a hollétéről semmit sem tudni, vagy éppen brutálisan megverték őket a rendvédelmi szervek emberei. (Az Aljakszandr Lukasenka újraválasztása óta kirobbant tiltakozásoknak három halottja, van, egy 28 éves tüntető holttestét szombaton felakasztva találták meg egy erdőben.)

A belarusz szolidaritás ekkor is megmutatkozott: a börtön Minszktől mintegy 40 kilométerre van, így néhányan azon túl, hogy ételt és vizet kínáltak neki, azt is felajánlották, hogy hazaviszik, ha szeretné.

Hozzátartozók várakoznak egy minszki börtön bejáratánál augusztus 12-én, három nappal a fehéroroszországi elnökválasztás után. Fotó: MTI /EPA /Taccjana Zenkovics

A börtönben töltött három nap után Andrei főként dühöt és igazságtalanságot érez, sokakhoz hasonlóan, de úgy látja, épp ennek köszönhető, hogy nem félnek, és továbbra is tömegek tüntetnek az országban nap mint nap. A tiltakozás pedig immár újabb szinten jelent meg: sztrájkolni kezdtek üzemek dolgozói és az állami média alkalmazottjai is.

Az augusztus 16-i minszki tüntetésen – amely az ország történetének legnagyobb demonstrációja volt – már ő is részt vett, és az esemény szerinte fontos állomása volt a tiltakozássorozatnak. De hozzátette:

még nem nyertünk, a játszma folytatódik, így egyesíteni kell az erőinket.

Mindezt úgy, hogy a kormány minden erejével azon van, hogy elfojtsa a tiltakozásokat, így a sztrájkoló dolgozókat is munkájuk elvesztése fenyegeti. Az elnök már jelezte, hogy az állami média sztrájkoló dolgozói nem térhetnek vissza állásukba, a tiltakozásokkal kapcsolatban pedig azt mondta: mivel külföldről próbálnak forradalmat szítani az országban, ezért a legkeményebb intézkedésektől sem riadnak vissza, hogy megőrizzék Fehéroroszország egységét.

A fehéroroszokat azonban egyelőre, úgy tűnik, nem hatja meg az elnöki fenyegetés, hiszen a legnagyobb tüntetés után egy héttel is tízezrek vonultak az utcára Minszkben. Az immáron gépfegyverrel a kezében mutatkozó Lukasenka türelme láthatóan fogy, hiszen nemrég arra figyelmeztették a demonstrációk résztevőit, hogy nem a városi rendőrséggel, hanem a hadsereggel kerülnek szembe.

Noha Lukasenka azt állítja, már a tüntetéshullám kezdetén megállapodott Vlagyimir Putyinnal arról, hogy Oroszország beavatkozik, ha a fehérorosz elnök szeretné, továbbra sem látni tisztán, milyen szerepe lehet Moszkvának a belarusz helyzet alakulásában. Andrei erről úgy vélekedett, hogy sok fehérorosz tart az orosz beavatkozástól, attól, hogy hasonló sors vár rájuk, mint néhány évvel ezelőtt Ukrajnára. Ő viszont azt mondja, nem fél a katonai beavatkozástól, igaz, arra számít, hogy különböző orosz segéderők érkeznek – illetve a fehérorosz állami tévében a sztrájk hatására már meg is jelentek –, hogy segítsenek Lukasenkának a tiltakozó hangok elhallgattatásában.

A fehérorosz elnök nemrég jelezte, hogy hajlandó megosztani a hatalmat, de Andrei szerint nem szabad elfelejteni, hogy Lukasenka „nagyon tehetséges hazudozó”. A minszki férfi reméli, hogy a dolgozókat érő fenyegetések ellenére folytatódnak a sztrájkok, hiszen „minél több a résztvevő, annál biztonságosabb az ellenállás”. A követeléseiket három pontban foglalták össze: Lukasenka eltávolítása a hatalomból, az összes politikai fogoly szabadon engedése és új választások kiírása.

Fotó: Sergei Gapon /AFP

A tiltakozássorozatot követő nemzetközi reakcióval kapcsolatban Andrei azt mondta, Fehéroroszországra soha korábban nem irányult ehhez fogható figyelem. Az Európai Unió válaszával kapcsolatban viszont sokan elégedetlenek, mondván, nem elég, hogy nem ismerik el a fehérorosz elnökválasztás eredményét, valamiféle védelmet is biztosítaniuk kellene azoknak, akik folyamatos nyomás alatt vannak azóta.

Andrei optimista a tiltakozásokat és így az ország sorsát illetően. Azok, akik nem támogatják Lukasenkát, és változást szeretnének, már most is erkölcsi győztesnek érzik magukat, de ez még nem teljes győzelem, hosszú út van előttük, és jelenleg csak a sztrájk és a tüntetés áll rendelkezésükre eszközként céljaik eléréséhez.

Hamarosan eldől, hogy változik-e bármi, vagy egy rendőrállammá válunk, ami még rosszabb lenne annál, mint amiben jelenleg élünk

– tette a férfi, aki tart ettől a forgatókönyvtől, de bízik benne, hogy végül a tiltakozók kerülnek ki győztesen az elnyomó rendszerrel folytatott harcból.

Kiemelt kép: Iliya Pitalev /Sputnik /AFP

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik