A férjemmel Minszkben autóztunk kedden este, és többekkel együtt dudaszóval fejeztük ki egyetértésünket a tüntetők követeléseivel. 9 óra körül hírt kaptunk róla, hogy egy közeli barátunk fiát elvitte a rendőrség, ezért a kerületi belügyi hivatalhoz mentünk. Bejelentést tettünk az eltűntről, és másokkal együtt az épület előtt csendben várakoztunk. Sokan jöttek el hozzátartozóik után kutatva, aztán fél 11 felé rohamrendőrök jelentek meg, és mindenkit bevezettek a furgonokba.
Így kezdődött Aleszja Csarnjauszkaja rémálma az elcsalt fehérorosz választás harmadnapján. A 24.hu helyi újságírók közreműködésével tudott kapcsolatba lépni a csütörtökön este szabadon engedett nővel, aki kérdésünkre felelevenítette a történteket.
Fehéroroszországban a hét eleje óta tízezrek tüntetnek nemcsak a fővárosban, Minszkben, hanem kisebb településeken, a rendőrség pedig eleinte kíméletlen kegyetlenséggel lépett fel az utcára vonulók ellen (igaz, péntek este a békésen demonstrálók közül többen már kezet fogtak és fotózkodtak a rohamrendőrökkel). A brutalitás ráadásul a letartóztatásokat követően a börtönökben is folytatódott.
Aljakszandr Lukasenka ugyan a hivatalos eredmények szerint a szavazatok több mint 80 százalékával győzött, ez erősen megkérdőjelezhető, az ellenzéki jelöltet támogatóknak azonban nem maradt más esélyük, mint demonstrálni. Hétfő óta minden este rengetegen követelik, hogy az ellenzéki jelöltet, Szvetlana Cihanouszkaját ismerjék el a voksolás győztesének, amire válaszul a hatóságok lekapcsolták az internetet, megnehezítve a gyülekezések szervezését és a tájékozódást, és válogatás nélkül vitték el az embereket az utcákról.
A lapunknak nyilatkozó Csarnjauszkaja pedig arról beszélt, embertelen körülmények között tartanak fogva mindenkit a börtönökben.
Nyoma sincs a letartóztatásuknak
Ugyan a nő és a férje nem is vett részt aktívan a tüntetéssorozatban, inkább csak segíteni próbáltak a bajba jutottakon, mégis rács mögé kerültek. Miután a belügyi hivatal elől ellentmondás nem tűrő határozottsággal eltávolították őket, egy 13-15 négyzetméteres cellába zárták mindkettejüket.
Az elején 21-en, a végén már 55-en zsúfolódtunk össze az apró cellában. A letartóztatásunk másnapján semmit nem kaptunk enni, csak az azt követő reggelen, 36 óra elteltével. De a reggelin kívül nem adtak nekünk ételt. Ugyan minket nem bántalmaztak a letartóztatásunk és a fogva tartásunk idején sem, sok női rabtársunk arról mesélt, hogy az utcán kegyetlenül megverték őket az egyenruhások
– magyarázta a nő.
Az őrizetbe vételükkor elvettek tőlük minden személyes holmit, volt, akitől még a jegygyűrűt is, anélkül, hogy ezt jegyzőkönyvbe vették volna. Mindenkinek át kellett adnia a mobiltelefonját, amit egy tárolóba raktak. Aleszja minden személyes holmija ott maradt a rendőrségen, sokaktól az útlevelet is elkobozták, hogy ne tudják elhagyni az országot. Hogy mikor kapják ezeket vissza, arról nincs információ.
Csarnjauszkaja elmesélte azt is, hogy ugyanott engedték szabadon, ahol napokkal korábban letartóztatták őket, de hivatalosan nem regisztrálták őrizetbe vételüket.
Nem írtunk alá semmit, nem volt bírósági meghallgatásunk. Nincs papír arról, hogy őrizetbe vettek, ahogy arról sem, hogy elengedtek.
Több letartóztatott fehérorosz tüntető ugyanakkor arról számolt be, hogy a börtönből való távozás előtt alá kellett írniuk egy dokumentumot. Ezen a büntető törvénykönyv egyik paragrafusa állt, és lerövidítve nagyjából az volt az üzenete:
ne forduljon elő ilyen többet!
Úgy tudni, a demonstrálókat már csak azért sem tartják sokáig rács mögött, mert a cellák túlzsúfoltak, nincs idő bírósági eljárásra, és próbálnak olyan gyorsan megszabadulni mindenkitől, ahogyan csak lehet. A cél tehát nem az, hogy minél több embert megbüntessenek, hanem hogy a lehető legtöbb tüntetőt megfélemlítsék rövid idő alatt.
Most nem szabad abbahagyni
Csarnjauszkaja azt mondta, a történtek sem akadályozzák meg abban, hogy részt vegyen még demonstrációkon.
Tény, hogy a rendőrség 2006-ban és 2010-ben is brutálisan oszlatta fel a tüntető tömeget, de akkor nem voltak ekkora létszámúak a megmozdulások. Most viszont a becslések szerint legkevesebb hétezer embert csuktak le, köztük olyanokat, mint Aleszja, akik valójában még csak nem is tüntettek. A Gomel városában elhunyt Alexander Vikhor például a barátnőjéhez indult az édesanyja elmondása szerint, amikor elfogták, majd később halálra verték.
Sok fehérorosz az erkélyről nézi végig esténként az eseményeket, és sikoltozva kéri a rendőröket, hagyják abba a brutalitást. Erre a reakció olykor az, hogy gumilövedékeket lőnek az ablakokba.
A korábbiakkal ellentétben újdonság az is, hogy a demonstrálókat és a járókelőket egyenruhát nem viselő, feketébe öltözött fegyveresek támadják meg, és rakják furgonokba, ahonnan egyenesen valamelyik börtönbe vezet az út.
A belügyminisztérium úgy látja, a hatósági fellépés megfelelő és indokolt, hiszen már több mint száz rendőr megsérült. Lukasenka pedig azt ismételgeti, hogy a tüntetők zöme külföldi, munkanélküli vagy büntetett előéletű.
Csarnjauszkaja úgy érzi, a java még hátra van.
Hiszem és remélem, hogy lesz másik, jogszerű választás. Ha most abbahagyjuk, akkor hiába áldozta fel magát annyi honfitársunk.
Kiemelt kép: Nataliya Fedosenko/TASS via Getty Images
