Hajnalig tartó csúcsot tartottak az Európai Unió vezetői csütörtökről péntekre Brüsszelben. A legfőbb téma a migráció volt, miközben az Európába áramló menekültek száma töredékére esett az elmúlt években. Három nagy konfliktus mégis elérte azt, hogy ez a téma legyen a legfontosabb.
Átfogó megállapodás most sem született, ezt valahogy nem sikerült elérni a 2015-ös nagy menekültválság óta, de legalább valamilyen konszenzus létrejött az egymásnak ellentmondó érdekek között. De több, ennél fontosabb, elsőre aprónak tűnő tanulságot is le lehet vonni a csúcstalálkozóból.
A felületes szemlélő a csúcsból azt látja, hogy nemzetállamok vitatkoznak nemzetállami kérdéseken. Pedig az a helyzet, hogy az Európai Unió épp most tanulja meg azt, hogy milyen érzés, ha nehéz a politika. Egyetlen félföderális szervezettől sem lehet elvárni azt, hogy konfliktusok nélkül, szimpla dialógussal (az unió kedvenc kifejezésével) megegyezzenek egymással teljesen ellentmondó érdekek.
#EUCO late night drafting #MigrationEU with @sanchezcastejon pic.twitter.com/KL69SWScCV
— Joseph Muscat (@JosephMuscat_JM) June 29, 2018
Abból, ahogy Giuseppe Conte olasz miniszterelnök és Orbán Viktor folyamatosan a nemzetállamok nagyobb hatalma mellett hangoskodik, azt gondolnánk, hogy az európai együttműködés nem mélyül tovább. Ez nem így van. Hajnalban olyan képek jöttek ki az országok vezetőinek tanácskozásáról, ahol a miniszterelnökök és elnökök felhajtott ingujjal, tollal a kezükben szövegeznek javaslatokat, együtt, az Európai Unió keretein belül. Ezt hívják politikának, és a menekültválság, valamint a migránsokkal kapcsolatos politikai félelemkeltés elérte, hogy az EU politikusabb szervezet legyen.
Europe at work: leaders spending the night bridging seemingly intractable divides. pic.twitter.com/qQ5ycgJGRU
— Paweł Świeboda (@pswieboda) June 28, 2018
Ugyanezt kellett nemrég a németeknek is megtapasztalniuk. Amikor a választás után a szociáldemokraták bejelentették, hogy nem kívánnak részt venni a koalícióban, mindenki pánikba esett, hogy Németországban szétesik a politikai rendszer. Pedig csak az volt a helyzet, hogy évtizedeken keresztül kormányozhattak kényelmes egyetértésben a pártok, és nem kellett nagy politikai csatákat vívniuk. De a pártok részben azért vannak, hogy érdekeket képviseljenek, az egymással ellentétes érdekek képviselete pedig politikai harcokhoz vezet. Ráadásul az Európai Bizottság is egyre nagyobb mozgásteret szerez ezekben a küzdelmekben a Tanáccsal szemben. Így van ez jól.
Orbán Viktor ritkán veszít Brüsszelben, és most sem ez történt. A magyar miniszterelnök úgy lett a menekültekről szóló vita egyik főszereplője, hogy Magyarországon nincsenek menekültek, és nem is akar idejönni senki. Azt, hogy ez mennyire igaz, ez a videó mutatja meg remekül.
Fotó: Ludovic Marin / AFP
Orbán mégis bejátszotta magát a nagy és fontos tagországok vezetői közé, szimplán azzal, hogy ő mondta a legrégebb óta és a leghangosabban azt, amerre most Európa halad. Lehet rá azt mondani, hogy mázli, de a magyar miniszterelnöknek túl sok ilyen mázlija van ahhoz, hogy véletlen legyen.
Ami még érdekes ebből a szempontból, hogy sokan kérik az Európai Néppártot, hogy rakja ki a tagjai közül a Fideszt. Csak azt a kérdést nem teszi fel magának senki, hogy mi lesz azután, hogy kirakták a Fideszt. Manfred Weber frakcióvezető feltette ezt a kérdést, és arra jutott, hogy jobb, ha a Fidesz bent van, mintha kint lenne, ezért hajlandó elnézni egy rakás dolgot, amit Orbán csinál.
A lengyel kormánypárt már most sem tagja a néppártnak, az olasz kormánypárthoz hasonlóan. Ha a Fidesz sem lesz az, akkor az Európai menekültvita radikális pártjai közül egyik felett sem lesz semmilyen befolyása a konzervatívoknak.
Fotó: Sven Hoppe/dpa / AFP
Ráadásul a néppárt nagyon megosztott abban, ahogy Orbánt megítélik. A skandináv liberális-konzervatív pártok nagyon szerenték, ha kiraknák Orbánékat, a bajor keresztényszociálisok és a visegrádi országok pártjai pedig nagyon szeretnék, ha nem raknák ki. Merkel CDU-ja pedig valahol középen van. Ezt a megosztottságot mutatja az is, hogy a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentés szavazásakor a LIBE néppárti tagjaiból nyolc elítélte, kilenc támogatta a Fideszt.
Orbán egy ideje azzal fenyegetőzik, hogy ha kirakják a néppártból, új parlamenti frakciót csinál. Schöpflin György a Politico szerint elmondta Brüsszelben, hogy a Fidesznek semmilyen tartozása nem lenne a néppárt felé, ha kirúgnák őket. Simán létre tudnának hozni egy 150-200 főből álló euszkeptikus frakciót a Parlamentben, ahová az összes európai radikális pártot össze tudnák gyűjteni. Eddig a szkeptikus pártok a szélen voltak az EP-ben, de 200 fővel már nagy befolyásuk lenne bármilyen döntésre, amelyet a parlamentnek is jóvá kell hagynia
A Fidesz kilépésével a néppárt rengeteg mandátumot veszíthet, és egyébként is fennáll a veszélye annak, hogy a liberálisabb konzervatív pártok egyszerűen átülnek az ALDE– frakciójába. Mondjuk ennek akkor is, ha Orbán nem lép ki. A magyar miniszterlenök jelenleg kétélű fegyver a néppárt számára, mert egyszerre taszítja a liberálisokat, de vonzza a szkeptikusokat.
Fotó: Beliczay László / MTI
Orbán húzónév lett a közép-európai jobboldali pártoknak, sokan konkrétan már kampányolnak vele. De nyugaton még viszonylag stabilan utasítja el a hagyományos jobboldal, csak a szélsőjobbon népszerű. A 2019-es európai parlamenti választásokon viszont komolya esélye van a liberális pártok előretörésének is, és Orbán jelenléte még jobban kiveheti a szelet a néppárt vitorlájából.
A miniszterlenök viszont kényelmes helyzetben van. Ahol ő áll, onnan az látszik, hogy a néppárt jön felé, nem fordítva. Elég kivárnia, hogy pont annyira radikálisok legyenek, mint ő, és akkor annak a veszélye sem áll majd fenn, hogy kirakják.
Amiről eddig nem beszéltünk, az a csúcs konklúziója. Három fő megállapodás született.
Az egyik az, amit szintén Orbán mond egy ideje, hogy az EU-n kívül létesítsenek olyan menekülttáborokat, ahol el tudják bírálni a menedékkérelmeket anélkül, hogy a menekültek tömegei szállnának hajókra Európa felé. Ez a megoldás leginkább a partmenti államoknak, például Olaszországnak kényelmes, mert nem kell mindenkit befogadniuk, akit a tengerből kimentenek.
A másik az, hogy Európán belül is létrehoznak menekülttáborokat, ahol elbírálják, kinek fogadják el a menedékkérelmét és kit küldenek vissza. Ennek a jogi környezetéről semmit nem tudni, és az EU-n kívüli táborok létrejötte is nagyban függ attól, hogy az EU-val baráti országok belemennek-e ebbe. Albánia már visszautasította a lehetőséget, Tunézia még nem.
A bajorok is megkapták, amit szerettek volna, de úgy, hogy az Merkelnek is jó legyen. Itt az volt a cél, hogy a másodlagos migrációt (amikor egy tagállamban megkapja a menedéket egy menekült, de továbbmegy egy másikba) megakadályozzák. A németeket ugyanis leginkább ez sújtja, és a bajor Keresztényszociális Unió emiatt keményített be Merkellel szemben. A megoldás Merkelhez méltó kompromisszum: nincs kemény szabály a betiltásra, de minden állam megfogadta, hogy komolyabban próbálja megakadályozni a másodlagos migrációt.
Kiemelt kép: Dursun Aydemir / Anadolu Agency / AFP
