A vasárnapi parlamenti választás nem csak Magyarországra nézve meghatározó. Az, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke maradt, az Európai Unió szempontjából is fontos tény. Az pedig, hogy Orbán Magyarország miniszterelnökeként pontosan mit fog csinálni, az Egyesült Államokat érdekli igazán. Magyarország számára középtávon csak az utóbbi okozhat kellemetlen perceket, de hosszú távon az előbbi talán fontosabb.
Persze nem azért, mert Brüsszel valóban félne attól, hogy Orbán Viktor és a Fidesz megállítja. Magyarország inkább zavaró tüske volt az Európai Bizottság talpában, ami két dolgot okozott. Az egyik, hogy nehezebben lehet megoldást találni miatta komoly és akut problémákra, mint a kétsebességes Európa vagy a menekültek befogadásának kérdése. A másik pedig, hogy a Fidesz-tüske nem engedi meg, hogy a brüsszeli bürokrácia teteje hátradőlhessen.
Írtunk már arról, hogy Orbán folyamatos határfeszegetése a jobbközép pártokat is a szélre kezdte húzni Közép-Európában. Ez egy Nyugat-Európa számára kellemetlen jelenség, de megvannak a határai. A környező országok közül ugyanis nagyon kevés olyan van, ahol egy kormány annyira a saját igényeire tudná szabni a választási rendszert és a valóságot, mint amennyire a Fidesz tette Magyarországon. Talán csak Szerbia ilyen, de Alekszandar Vucsics hatalmát könnyedén korlátozhatja Európa azzal, ha Szerbia uniós csatlakozását lassítja.
Sem Szlovákiában, sem Csehországban, sem Ausztriában nem lehet megtenni azt, amit a Fidesz Magyarországon megtett. Sőt, még Lengyelországban, ahol van rá lehetőség, hogy ennyire saját magára szabja a kabátot a kormány, se történhetne meg, ami Magyarországon. Ezt egy dolognak köszönhetjük: Lengyelország történelmi rettegésének Oroszországtól és az amerikaiakkal ápolt szoros kapcsolatnak. Ez a kapocs Romániában is erős, egyedül talán Bulgária az, ahol működhetne a magyar minta.
A közép-európai kormányok jobbszélre tolódásának tehát valószínűleg van egy határa, de
Az viszont kérdéses, hogy ha ezek a pártok a világgazdasági válság utáni években, amikor Európa leginkább ki volt téve a populizmusnak, nem erősödtek meg igazán, akkor most megerősödhetnek-e, miközben konjunktúra van az unió országainak nagy részében. A gazdaság növekszik, a munkanélküliség csökken, a fizetések nőnek – Magyarországon is.
Orbán Viktor valószínűleg elérte a maximumot, amit egy Magyarország méretű, erejű és jelentőségű ország miniszterelnöke az európai politikában elérhet. Persze kár, hogy nem abban érte ezt el, hogy minél erősebb unióért küzdjön, sokkal inkább abban, hogy minél megosztottabb és zártabb szövetséget hozzon létre, miközben Oroszország és a Nyugat között egyensúlyozik. Vannak legendák arról, hogy Orbán azt gondolja, ha nem Magyarországra születik, ilyen képességekkel a világ egyik legbefolyásosabb politikusa lenne. De a világ nem igazságos, és Orbán Viktor Magyarországra született, a határok pedig itt vannak.
Orbán további jelenléte közvetlen problémákat okoz majd például Németországnak, ami megérezte a menekültválság negatív oldalát is. Természetesen nem az a helyzet, amit a Fidesz által felépített alternatív univerzum közvetít a nyugat-európai országokról, de Németország velünk ellentétben valóban jelentős mennyiségű menekültet fogadott be, például azokat is, akiket az előző Orbán-kormány Európa megvédése közben Európa szívébe utaztatott. Főleg a magyar kormány legszorosabb szövetségese, a Bajor Keresztényszociális Unió, Angela Merkel pártjának testvérpártja szenvedte meg. Rengeteg szavazatot tudott elhozni tőle a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak, de a CSU jobbra tolódását Merkel és a nagykoalíció többi partnere bőven ellensúlyozni tudja.
A menekültkérdést viszont vagy rendeznie kell lassan az Európai Uniónak, vagy soha nem lesz rendezve, és örökké politikai muníciót ad majd a populista pártoknak. A kvótarendszer működtetését Orbán és néhány másik politikus tökéletesen lehetetlenné tette, és a szolidaritáson alapuló megoldások nagy részét is folyamatosan gáncsolni fogják.
Orbán befolyásának nagy részét az adja, hogy az Európai Parlamentben a Fidesz képviselői nem a szélsőjobboldali és populista politikusoknak fenntartott frakcióban, hanem a nyugatos, liberális-konzervatív jobbközép pártokat tömörítő Európai Néppártban (EPP) ülnek. Ez a tény nagyon sok mindenben legitimálja a Fidesz és a magyar miniszterelnök politikáját, hiszen nem lehet valaki antiszemita vagy rasszista, de talán még unióellenes sem, miközben a Néppárt tagja. Ha az lenne, a pártszövetség már rég kivetette volna magából.
Ehhez eddig csak egyszer állt közel Orbán Viktor, amikor a kormány nyíltan megtámadta a CEU-t. Valószínűleg az EPP elnökével, Joseph Daullal és az EP-frakció vezetőjével, Manfred Weberrel fenntartott jó személyes kapcsolatának és a Brüsszelben előadott produkciójának köszönhette a magyar miniszterelnök, hogy nem rakták ki a frakcióból.
A mostani győzelem után viszont nem volt ennyire lelkes a gratuláció. Weber a szokásos diplomatikus gratulációval reagált, azt írta,
Örülök, hogy tovább dolgozhatunk az európai problémák közös megoldásaiért.
Joseph Daul, Orbán barátja pedig a legjobbakat kívánta, és azt írta:
A jobboldal pártjai stabilitást és jólétet hoznak majd.
A Weberhez hasonlóan bajor Merkus Ferber, amellett, hogy visszautasította Orbán általános kritikáit, felhozta, hogy lehet, hogy probléma van Orbán antiszemita fordulataival. A szintén néppárti svéd Gunnar Hökmark pedig egyenesen visszautasította Weber gratulációját, mert szerinte ami retorikában Magyarországon megy, az minden ellen van, amit az EPP képvisel.
És az ő köreiken kívülről is egyre több a kritika Orbánnal szembe. Lengyelország pedig közben belengette, hogy hajlandó engedni a Brüsszellel folytatott jogvitákban, elengedni a bírói kar reformját (reform alatt a kormányzati kontrollt értem), amiért cserébe nyilván több támogatást vár majd a következő költségvetési ciklusban, és azt, hogy az EU mondjon le a Lengyelországgal szemben fenyegető kardként fenntartott hetes cikkely alkalmazásáról, vagyis a szavazati jog megvonásáról.
(Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs)
Ezt viszont Magyarországgal szemben is ugyanúgy fenyegetésként használja az EU, csak eddig ott volt Lengyelország, hogy minden egyes esetben vétózzon, ha előkerül az alkalmazás lehetősége. Megeshet azonban, hogy a jövőben nem lesz ott. Ebből a szempontból a kormány épp ma kaphat pofont Brüsszelben, mert az unió Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) ma tárgyalja azt a jelentést, amely tavaly ősz óta vizsgálja az uniós alapjogok helyzetét. Kérdés, hogy most mennyire lesz majd durva a jelentés Magyarországgal.
Az Egyesült Államok kissé más oldalról, de szintén komoly fenyegetés lehet az Orbán-kormányra nézve. Az amerikai külpolitikát alapvetően két dolog mozgatja meg. Az egyik Oroszország, amellyel messze Magyarországnak a legjobb a kapcsolata a régióban, a másik pedig az amerikai üzleti érdekek védelme. Utóbbit a versenytől irtózó és hazai tőkére koncentráló magyar piac nem szokta tiszteletben tartani, és ennek a következményeit már a kitiltási botránynál is láttuk. Nem kizárt, hogy ez megismétlődik majd.
Ezt úgy lehetne ellensúlyozni, ha Magyarország amerikai fegyverekbe fektetne, ahogy tette azt Románia, vagy Lengyelország (csak inkább katonákkal, mint fegyverekkel). De itt pedig előjön, hogy a szíriai háború óta Oroszország elég erősen versenyzik az Egyesült Államokkal fegyverexportban, így ez sem biztos, hogy járható út.
Az egész lényege igazából az, hogy ha itthon nem is, a világpolitikában vannak határai annak, amit Orbán Viktor elérhet.
