Nagy csinnadrattával, elnöki nyilatkozattal, közleménnyel jelentették be az amerikaiak, hogy a pakisztáni hadsereg emberei október 11-én kiszabadítottak Hakkáni Hálózat nevű milícia fogságából egy öttagú észak-amerikai családot. Donald Trump elnök annyira boldog volt, hogy a Fehér Ház közleményt is kiadott, amiben nagyon dicsérte együttműködéséért Pakisztánt.
De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk kronologikus sorrendben, mi történt, kik a főszereplők ebben a pozitív végű drámában. A két fő karakter Caitlan Coleman és Joshua Boyle: a nő amerikai (pennsylvaniai), a férfi kanadai. Boyle élete eleve nagyon érdekes volt: az öttagú mennonita (egy újrakeresztelkedett, anabaptista keresztény irányzat) családba született férfi hamar rákattant az iszlám terrorizmus témakörére, rengeteget szerkesztgetett ilyen témájú szócikkeket az angol nyelvű Wikipedián.
Annyira lelkesedett a témáért (nem magáért a gyilkolászásért, hisz pacifista), hogy állítólag az iszlám hitet is felvette. A guantánamói foglyok történetét annyira közelről kísérte figyelemmel, hogy az egyik elítélt, Omar Khadr testvérével, Zaynabbal össze is házasodott, majd csakhamar elvált. Boyle-t a kanadai rendőrség ártalmatlan hippinek minősítette, első nejének még az FBI szerint sem volt köze az öt évvel ezelőtt történt elrablásához.
Colemannel a Star Wars-filmek miatt ismerkedtek meg online, mivel nagy fanok mindketten. 2011-ben házasodtak össze Costa Ricán, miközben végigtúrázták a térséget. Ezután Kanadába költöztek, majd kitalálták, hogy gyalogolnak egy hatalmasat Közép-Ázsia isztánjaiban. Oroszországból indultak, majd átkeltek Kazahsztánon, Tádzsikisztánon és Kirgizisztánon, végül Közép-Afganisztánban, Vardak tartományban tűntek el 2012 októberében. Coleman ekkor már terhes volt a pár első gyerekével.
A pár 2013-ban megjelent két videón is, amiben kérték az amerikai kormányt, hogy szabadítsa ki őket. 2015-ben levelet is eljuttattak Coleman szüleihez, amiben az állt, a nő terhes második gyerekével. A szülések amúgy nem mentek egyszerűen, a terhességeket titkolták, ahogy tudták. A gyerekek világrahozatala is sötétben történt, Boyle világított hozzá egy elemlámpával, nem is volt más segítségük. Az elrablóik meglepődtek az újszülöttön, de ellátták az anyát mindennel. Eközben Az élet szépet játszva próbálták a szülők a gyerekeiket átverni, hogy ez a csodás valóság és minden szép és jó.
Aztán tíz hónappal szabadulásuk előtt videót tett közzé az akkor még négyfős családról a Hakkáni Hálózat. Colemant itt már fekete ruhába és fejfedőbe bugyolálták, Boyle-nak pedig nagy szakálla volt, iszlámkompatibilissé tették őket. Két gyerekük is látható volt, a harmadik pár hónappal a felvétel elkészülte után született csak meg. Coleman a videón felolvas egy szöveget, amiben többek között ez áll:
Csak kérlelni és imádkozni tudunk azért, hogy valaki felismerje azokat az atrocitásokat, amit ezek az emberek ellenünk elkövettek ún. megtorlásként, könyörtelenségükben és álszentségükben. A gyermekeim láthatták az anyjukat megbecstelenítve.
A pakisztáni csapatok amerikai hírszerzési információkból dolgoztak, így tudták meg, hogy a család a Kurram-völgyben, egy Nave Kali nevű faluban van. Október 11-én, a túszok Afganisztánból Pakisztánba érkezése napján tehát műveletet indítottak. A család abból tudta meg, hogy valami baj van, hogy egy kocsi csomagtartójába tuszkolták őket, majd kiáltásokat hallottak, hogy le kell lőni a túszokat. Aztán kitört a vad lövöldözés odakint. A pakisztáni katonák mind az öt túszejtőt lelőtték, Boyle a lábán megsérült egy repesztől.
A kiszabadított pár kafkai rémálomnak nevezte a velük történteket. Boyle családja csütörtök reggel kapta az első hívást tőlük, ahol beszámolt a harmadik gyermekük megszületéséről. Boyle apja, Patrick így beszélt a Toronto Starnak:
Josh azt mondta, jól van ahhoz képest, hogy az utóbbi öt évet egy földalatti börtönben töltötte.
Colemanéket szerdán hívta fel az FBI. Jim Colemannek, Caitlan apjának először azt mondták a telefonba, üljön le, majd elmesélték, hogy a lánya szabad, “baráti kezekben” van. A nő anyja, Lyn azt mondta az ABC-nek, euforikus állapotban van most, hogy “Caity és a családja rémálma végre véget ért.” A Guardian arról ír, a pakisztáni hatóságok szerint a 15 millió rúpiás váltságdíjat nem fizették ki, az afganisztáni börtönben sínylődő milicistákat nem engedték el.
Pakisztán pedig az őt ért kritikákra, miszerint szemet huny a terroristák tevékenysége felett, azzal válaszolt, tetszettek volna az amerikaiak még Afganisztánban kiszabadítani a túszokat. Meglepő egybeesés: épp egy külügyi és védelmi tisztviselőkből álló amerikai csoport járt a hét második felében Iszlámábádban nyomást gyakorolni. Ezek szerint sikerült. Gyorsan.
Mindenesetre a kínai szövetségesnek is bizonyította Pakisztán, hogy fel akar lépni az olyan csoportok ellen, mint a Hakkáni vagy a Laskar-i-Taiba, a hitelességet egy időre sikerült helyreállítania az izolálódó iszlámábádi kormánynak. Az amerikai vezetés is nagyon örült a történteknek, Donald Trump közölte, a militánsokkal eddig kesztyűs kézzel bánó pakisztáni kormány végre tiszteletet mutatott az Egyesült Államok iránt.
De ez már nem Boyle-ék ügye: a férfi, felesége és gyerekeik napokig Pakisztánban maradtak, mielőtt visszarepültek volna haza, Kanadába. Hamarabb is mehettek volna, de Boyle nem szállt fel repülőre, mert félt, hogy első házassága miatt szekálják majd az amerikai hatóságok. Végül megnyugtatták az amerikaiak és kanadaiak is, hogy nem lesz ilyen, úgyhogy már úton vannak Londonba.
Kiemelt kép: Reuters
