Moszkvát nagyon is XXI. századi mentalitás jellemzi: kihasználja a határokon átívelő pénzügyi összefonódásokat, manipulálja a globális médiát, és újraalakítja a geopolitikai szövetségeket. Vlagyiszlav Szurkovnak, Putyin elnök egyik legközelebbi tanácsadója mondta: Ez az első nemlineáris háború. A XIX. és XX. század primitív háborúiban az volt a megszokott, hogy két oldal harcolt egymás ellen. Két ország, két szövetségi tömb. Most négy koalíció ütközött össze, nem kettő kettő ellen, vagy három egy ellen, hanem mindenki mindenki ellen.
A mai világban többé nem érvényesek a régi geopolitikai paradigmák – írja a cikk szerzője, Peter Pomerantsev. A Kreml arra épít, hogy az Európai Unióhoz és a NATO-hoz hasonló régi szövetségi rendszerek a XXI. században kevésbé fajsúlyosak, mint a névlegesen nyugati vállalatokkal, például a BP és az Exxon olajtársasággal vagy a Mercedes gyárral kialakított új kereskedelmi kapcsolatok.
Helyi hatalmasságokat vesz célba
Miközben a rendszerváltás után az Oroszország világgazdasági integrációjának felgyorsítása melletti fő érvek egyike az volt, hogy a szoros összefonódás fékként hat a lehetséges agresszióval szemben, a Kreml rájött, hogy a kölcsönös függés a saját javára fordítható: például büntetlenül megúszhatja az agressziót. Hiszen a nyugati gazdasági szereplők a profitkiesés miatt nem szívesen függesztenék fel az együttműködést az időközben a globális pénzügyi rendszerbe integrált posztszovjet térséggel.
Moszkva “nemlineáris” fogékonysága szemmel látható, amikor a hagyományos nemzetállamok helyett kisebb térségeket, helyi “hatalmasságokat” vesz célba, és ahogyan manipulálja a nyugati médiát és a közbeszédet. Míg a Kreml a XX. században kizárólag a baloldali szimpatizánsokon keresztül tudott lobbizni Nyugaton, ma a politikai paletta minden részén vannak szövetségesei. Az európai jobboldali nacionalista pártokat az EU-ellenes üzenet vonzza, a szélsőbaloldal számára az Egyesült Államok hegemóniája elleni küzdelem csábító, az amerikai vallásos konzervatívok pedig meggyőző a homoszexualitás elleni orosz kiállás.
Véleményvezérek Moszkvából
Moszkva véleménybefolyásolói gyakran a Kremlhez fűződő kapcsolataik említése nélkül jelennek meg a nyugati médiában. Így jelennek meg például a Ketchum PR-cég Moszkva-párti írásai a vezető amerikai liberális hírportálon, a Huffington Poston, és jelennek meg a közvetve Moszkva által támogatott John Laughland brit történész Majdan-ellenes cikkei a Spectator konzervatív hetilapban.
Pomerantsev úgy gondolja, hogy a “nemlineáris” háború ellen csupán “nemlineáris” eszközökkel léphet fel a Nyugat. Naivitás lenne azt feltételezni, hogy hidegháborús eszközökkel győzhetnének a nyugati országok. A nemzetközi korrupcióellenes szervezetek nyomást gyakorolhatnának, megnehezíthetnék, hogy Oroszországból korrupciós pénzek érkezzenek. Ukrajnának és a Nyugatnak ezenkívül ki kellene alakítania a képességet arra, hogy szembeszálljon a Kreml felől érkező hamis információkkal, és fel kellene tárnia a Moszkvához kötődő véleményvezérek szerepét.
