A jelenlegi kormányellenes mozgalom egyik legfontosabb jelképe, a büntetését a börtöncellává alakított kórházi szobájában töltő Julija Timosenko segítség nélkül már fel sem tud ülni az ágyában. Több mint két és fél éve nem volt friss levegőn. A legutóbbi éhségsztrájkja során pedig annyira legyengült a szervezete, hogy nem bírná elviselni annak a komplikált gerincműtétnek a megpróbáltatásait, amelyet fél éve javasoltak németországi kezelőorvosai – mondta az ukrán vaslady lánya az ukrán nemzeti ellenállási mozgalom vezérkarának sajtótájékoztatóján.
Julia Timosenkót 2011-ben ítélte 7 évig terjedő letöltendő börtönbüntetésre a bíróság, miután a volt kormányfő 200 millió dolláros kárt okozott a nemzetgazdaságnak az ukrán-orosz gázszerződés aláírásával. Viktor Janukovics elnök nemzetközi nyomásra bejelentette, hogy kész amnesztiában részesíteni politikai ellenfelét, ha az személyesen folyamodik kegyelemért. Timosenko azonban erre nem hajlandó, mivel bebörtönzését eleve törvénytelennek tartja.
A volt ukrán kormányfő eddig csupán annyit tett szabadulása érdekében, hogy kérelmezte büntetésének enyhítését a börtönparancsnoknál, tekintettel arra, hogy a rá kiszabott hét év egyharmadát már letöltötte.
Orvostudomány és politika az oroszoknál
A politikai csatározásokban sokszor játsszák ki a felek az egészségügyi kártyát, ezeknek hol van alapja, hol komoly alapja van, hol pedig sima átverések. Az orosz politikai életben sincs ez másként, a nemrég amnesztiával szabadult Hodorkovszkij oligarcha is rendszeresen panaszkodott börtönbéli helyzete miatt – nincs okunk kételkedni a szavaiban, de az is biztos, hogy ügyét így könnyebb volt folyamatosan a nemzetközi hírek között megjeleníteni.
A Szovjetunióban komoly hagyománya volt az orvostudomány politikai megerőszakolásának: 1962-76 között legalább 200 esetben szigeteltek el, gyakorlatilag börtönöztek be különböző személyeket pszichiátriai okokból (a valós szám jóval magasabb, de 200-at dokumentálni lehetett). Disszidálni akarók, ellenzékiek (akkori nevükön “másként gondolkodók”), emberjogi aktivisták, “nacionalisták” (azaz nemzeti érzelmű állampolgárok), vallásos emberek és bármilyen okból nem kívánatos személyek ellen vetette be a brezsnyevi hatalom a “mentális okokból nem beszámítható” fegyvert, ami után kényszerkezelés következett. A börtönszerű mentális gyógyintézetekben aztán sokszor olyan köztörvényes bűnözőkkel kerültek össze, akik azért játszottak meg elmebajt, hogy a sima börtönök helyett jobb körülmények közé kerüljenek.
