A vasárnap és hétfőn rendezendő olaszországi parlamenti választások tétje, hogy kap-e újabb öt évre szóló kormányzati megbízást Silvio Berlusconi és jobboldali koalíciója, vagy pedig egy balközép pártszövetség élén Romano Prodi alakíthat kormányt.
Az országban vasárnap reggel 8 órakor nyitják a szavazó helyiségeket, és este 22 órakor zárják azokat, míg hétfőn reggel 7-től délután 15 óráig lehet voksolni. Olaszországban több mint 47 millió szavazásra jogosult állampolgár él, köztük a nők száma csaknem kétmillióval több. A felmérések szerint igen magas, mintegy 80 százalékos részvételre lehet számítani – írja a BBC.
A külföldi választási körzetekben, Észak- és Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, az Oroszországot és Törökországot is magába foglaló “európai választási körzetben”, továbbá a szintén egy körzetnek számító Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában 2 840 ezren szavazhatnak.
Ez utóbbiak közül jogosultak azok a “másodgenerációs” olaszok is, akik Olaszországban született szüleik révén juthattak állampolgársághoz. Olaszországban 8101 településen, 60 977 választókörzetben várják a szavazókat. A képviselőházi listákra piros, a szenátusiakra sárga cédulával lehet szavazni. Ez utóbbira azonban csak azok jogosultak, akik vasárnapig betöltötték 25. életévüket.
A két jelölt
Berlusconi, a Forza Italia (Hajrá Olaszország) párt jogász végzettségű alapítója, aki szeptemberben lesz 70 éves. Először 1994 márciusában lett miniszterelnök, de kormánya mindössze 8 hónapig volt hivatalban. 2001-ben már mint a Cdl-koalíció vezetője nyerte meg a választásokat. Vállalkozói karrierje 1962-ben kezdődött, de igazán a 80-as években vált sikeressé előbb a kereskedelmi televíziózás terén (Canale 5, Italia 1, Rete 4), majd az 1978-ban alapított Finivest konszern keretében a kereskedelmi, biztosítási és kiadói szférában erősítette meg hatalmát. 1986-tól 2005-ig volt az AC Milan futballklub elnöke.
A jogi és közgazdasági diplomával rendelkező, 67 esztendős Prodi 1963-tól 25 éven át tanított a bolognai egyetemi politikai tudományi karán, közben az amerikai Harvard Egyetem vendégprofesszora volt. Politikai pályafutása 1978 novemberében kezdődött, amikor ipari miniszter volt Giulio Andreotti negyedik kormányában. 1995 februárjában alapította meg az Ulivo (Olajág) baloldali párszövetséget. Az 1996-os választási győzelem után 1998-ig miniszterelnök volt, majd 1999 és 2004 között az Európai Bizottság elnökeként tevékenykedett. Erre az időszakra esett az euró bevezetése, a közösségnek 10 országgal, köztük Magyarországgal való bővítése, és az európai alkotmány kialakítása is. Ezt követően tért vissza Prodi az olasz politikai életbe, és lett az Unió kormányfőjelöltje.
Vezet a baloldal
Bár a legutóbbi felmérések szerint Prodi baloldali pártszövetsége öt százalékos fölénnyel vezet, a verseny még koránt sem dőlt el: Berlusconi éppen vesztesnek tűnő állásban lehet képes a maximumot kihozni magából. Amennyiben mégis az Unione (Unió) nevű, Prodi vezette tömörülés nyerné a választásokat, úgy Európa-barátabb kormány kerülne hatalomra Rómában – tájékoztat az MTi tudsítója. Az Unione sok összetevőjét látva (a szövetséget összesen 12 párt alkotja) azonban fölmerül az a kérdés is, vajon mennyire lesz stabil a majdani koalíció, és kitölti-e majd – elődjéhez hasonlóan – a kormányzásra kapott öt esztendőt, vagy visszatér Itáliában a permanens kormányválságok időszaka.
Külpolitika
Az olasz közvélemény megosztottságához hozzájárul a jelenlegi olasz kormány Irak-politikája is, mely erős ellenállásba ütközik. Róma támogatta az arab ország ellen indított amerikai vezetésű hadjáratot, majd az invázió befejeződése után 3 ezer katonát vezényelt Irakba. A Berlusconi-kormány jelezte: az idei év végéig kivonják az olasz katonákat Irakból, és helyettük polgári erőket küldenek oda. A miniszterelnök továbbra is nagy hangsúlyt helyez az olasz-amerikai, illetve az olasz-orosz kapcsolatok mind szorosabbra fűzésére.
Prodi eleve ellenezte az iraki háborút, és az olasz csapatok lehető leghamarabbi hazahívását követeli. Valamennyit lazítana az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokon, és szerinte Olaszország inkább Európában kereshetné szoros szövetségeseit, miközben az EU nemzetközi szerepének növelésén is munkálkodna.
Módosított választási törvény
A 2005. december 21-én Carlo Azeglio Ciampi elnök által aláírt módosított választási törvénnyel Olaszország visszatért az 1993 előtti, teljesen pártlistás választáshoz mindkét ház esetében. Az alsóház 630 tagú (jelenleg 610 a képviselők száma), közülük 12 képviselőt a külföldön élő állampolgárok választanak meg pártlistákról. Az egyetlen kivétel a különleges autonómiával rendelkező Valle d,Aosta, ahol egyetlen egy egyéni körzetben nem pártlistákról, hanem valóban jelöltekről döntenek. A 26 kialakított választási régióban az országosan összesített eredmények alapján, pártlistáról kap mandátumot 617 képviselő.
A listát állító formációknak be kell nyújtaniuk programjukat és meg kell nevezniük első számú vezetőjüket. A képviselőházba való bejutási küszöböt elért pártok (legalább négy százalék) és koalíciók (legalább tíz százalék, s ezen belül a részt vevő pártok számára minimum két százalékos eredmény), továbbá az egyes választási körzetekben a nyelvi kisebbségek legalább húsz százalékot elért pártjai között osztják el a mandátumokat arányosan.
A felsőházi választásokon 315 szenátori mandátum sorsa dől el (a felsőházba öt örökös szenátort nevezhet ki az olasz elnök, emellett a volt államfők is örökös szenátorok, így a szenátus jelenleg 322 fős). Egy jelölt akár több régióban is indulhat a szenátorságért, de az kizárt, hogy egyidejűleg alsó- és felsőházi jelölt is legyen. Itt a régiókon belül osztják el a maradvány mandátumokat a választási küszöböt elért listák között, s a koalícióknak legalább 20 százalékot – s ezen belül a szövetséges pártoknak minimum három százalékot -, míg az egyes pártlistáknak legalább nyolc százalékot kell elérniük a régióban, hogy mandátumhoz jussanak.
