Kultúra

Szombathy Gyula: Gyerekkoromban természetes volt, hogy vernek

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu

Szombathy Gyula: Gyerekkoromban természetes volt, hogy vernek

Megdöbbentő részletek derülnek ki Szombathy Gyula életéről és különösen a gyerekkoráról a színész Nem Kell annyi Pábijubi című, 2026 februárjában megjelent önéletrajzi könyvéből. Az elmúlt években több súlyos betegségen átesett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésszel balatonalmádi otthonában beszélgettünk.

Nem kell annyi Pábijubi – figyelmeztet a kötet címe, ám fülszöveg ajánlója rögtön hozzáteszi: a pábijubi soha nem érhet véget. Hogy mi is ez a misztikus pábijubi, arról már az első oldalakon kapunk némi felvilágosítást, ám később kiderül, hogy ez csak a felszín. A pábijubi valódi értelmét csak a teljes történet elolvasása után érhetjük meg.

Háborúba született

Ha hiszik, ha nem: Szombathy Gyulának már pólyás korában meg kellett csillogtatnia előadói képességeit. Igaz, nem önként és dalolva, hanem szülői kényszer hatására, bömbölve tette. Budapest ostromának kellős közepén jött világra, 1945 januárjában. Élete első heteit egy zsúfolt Fillér utcai pincében töltötte az édesanyjával: a budai várból kitörni próbáló szerencsétlenek épp a fejük fölött rohantak a vesztükbe.

A cikk tartalmából

Az interjúban szó esik még

  • a kőkemény nevelőintézeti életről,
  • arról, hogy miért volt mégis nehéz a hazatérés,
  • majd szóba kerül számos újrakezdés, színház, kabaré és a vad 90-es évek,
  • kiderül, miért nehéz egy színész számára a visszavonulás, mit érez az ember, ha súlyos betegségek egész sora dönti le a lábáról és az is, hogy milyen egy vérbeli komédiás.

 

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Olvasói sztorik