Az 1956-os forradalmat követően feltehetően nem pusztán az ellenzéki, forradalomban részt vállaló emberek menekültek, hanem a korábbi időszak karrierbűnözői is, akik nem voltak restek nyelvet és kultúrát váltani, hogy nagyobb pénzre tegyenek szert, mint egy állami vállalat dolgozóinak félhavi fizetése, amelyet egy pénzkazetta felfeszegetése után se lehetett nyugodtan elkölteni, hiszen bárhol is dajdajoztak az elkövetők, az belügyi szakzsargon szerint feltűnő költekezési vonalon könnyen felderíthető.
A Los Angelesben letelepülő magyar bűnözők az 1970-es évekre már Gary Hunn álnéven jelentettek meg egy kézikönyvet, hogy miként érdemes hamis hitelkérelmekből és biztosítási csalásokból élni, ha az ember valójában: Hunn Gary, vagyis magyar. Komoly magyar bűnözői körök jöttek létre Európa különböző városaiban is, az úgynevezett „Ungarn kreis”, amelynek emblematikus figuráját, Bodnár Györgyöt argentin állampolgárság mellett, uruguayi jogosítvánnyal, egy hamis bankkártyával Münchenben vásárolt Mercedesszel kaptak el Bécsben, ahol a hazai lakosság úgy gondolta, valami jobb várja jogerősen elítélt magyar bűnözők helyett. Simon Csaba és Szendrő „Öcsi” István az 1960-as évek végén nem tudtak gépen szállni az ország fölé, nekik is lábbal kellett szavazni, hogy később se maradjon térkép e táj számukra. Az állambiztonság segítségével majd két évtized múlva már szervezetten tudták kimenteni az anyaországból saját embereiket, betörőtársaikat. Sorozatunk nyitórészében az ő karrierjükkel ismerkedhetünk.
Kiemelt kép: H. Armstrong Roberts/ClassicStock/Getty Images
