Hiába az ígért béremelés és a hirtelen vásárolt új eszközök, a helyzet korántsem kielégítő a Honvédkórház sürgősségi osztályán.
Pár ezer plusz forint nem megoldás arra, hogy öt ember munkáját végzem egyedül. Nem fog megmenteni attól, ha egyszer olyan fáradt leszek, hogy hibázom, és ne adj’ isten ezért meghal valaki. Nem egy gumiabroncsgyárban dolgozunk, ahol ha elrontok valamit, kidobom a kukába és majd a következő jó lesz. Ha itt hibázom, annak nagyon komoly következményei vannak. Mi van, ha miattam hal meg valaki? Mit mondok a családjának? Bocsánat, de nagyon fáradt voltam? Hogyan számolok el a lelkiismeretemmel?
– mondta egy, a Honvédkórházban dolgozó forrásunk.
A helyzet kiélezett, és
ezen pedig nem segít, hogy a Zacher Gábor utódjának kinevezett Burány Béla szakmai reputációját nem sokan ismerik el az osztályon. Sok dolgozó úgy érzi, pattanásig kell feszíteniük a húrt ahhoz, hogy az elfogadhatót éppen csak súroló körülményeket zsaroljanak ki. Már idézett forrásunk azt mondja:
Ez így sokáig nem lesz tartható. Olyan a helyzet, mint amikor valakinek nagyon fáj valamije, de nem mer elmenni orvoshoz. Aztán amikor már muszáj, akkor nagy a baj. Ez történik most velünk is, csak itt most már nem kis fájdalom van. Már nem csak kezelgetni kell meg reménykedni, hogy majd csak helyrejön magától.
Öt súlyos sérült is sok lenne
Bár az utóbbi hetekben a Honvédkórház került a porondra, valójában az egész fővárosi betegellátással súlyos gondok vannak.
Ha Budapesten történne egy középsúlyos katasztrófa, mondjuk egy komolyabb buszbaleset, amiben ötnél több sérültet kellene egyszerre ellátni, nemhogy a sürgősségi lenne gondban, de már a helyszíni mentésnél is problémák lennének
– ezt egy lapunktól névtelenséget kérő orvos mondta, aki a Szent Imre Kórházban dolgozik.
Az indok egyszerű: traumás beteget csak kevés budapesti kórház tud ellátni, a Szent Imre hiába a második legjelentősebb kórház a sürgősségi ellátás tekintetében, traumatológiai osztály hiányában oda hiába vinnének egy buszbalesetező súlyos sérültet.
A Szent Imrében a Honvédkórház sürgősségijéhez hasonlóan nagy a forgalom: napi átlagosan száz beteggel a Budapesten a második legnagyobb sürgősségi betegellátó osztálynak számít a Honvéd után. Forrásunk azt mondta, bár a Szent Imrében egyelőre nem fenyeget felmondási hullám, a Honvédkórházra jellemző ember- és eszközhiány ott is megnehezíti a napi munkát.
És van egy másik jól ismert gond a Tétényi úton is: a rengeteg beteg között sokan „nem odaillők”. „Három hete fáj a lába, és egyszer csak úgy gondolja, hogy elmegy a sürgősségire, ahol veri az asztalt, hogy azonnal megoldást akar” – méltatlankodott orvos forrásunk, hangsúlyozva, a nehéz, gyakran méltatlan körülmények ellenére mindenki szívvel-lélekkel teszi a dolgát.
Szerinte minden dolgozót feszíti belülről a helyzet, és beszélnének is róla, de nyíltan nem tehetik meg. Az is elkeseríti a dolgozókat, hogy amíg ők belülről látják, mekkora a baj, „feljebb”, a politika még mindig úgy ítéli meg – nemcsak a sürgősségi ellátás, de az egészségügy helyzetét –: nem olyan súlyos a helyzet, hogy végre a fontossági listán előre vegyék az egészségügyet.
„Próbálunk a humorérzékünkkel felülkerekedni a napi szaron, de a nap minden perce küzdelem” – írja le a hangulatot orvos forrásunk, aki hozzátette, zavarja őket a források nem ésszerű elosztása, napi téma köztük a „stadionozás”: az, hogy fölösleges dolgokra mennek el milliárdok.
Az összeomlás vajon mi?
Van olyan vélemény, hogy októberben, mások szerint akár már szeptemberben összeomolhat a Honvédkórház sürgősségi ellátása, de ha az egészségügyről van szó, totális összeomlásról (tehát például arról, hogy bezár a sürgősségi) nem lehet beszélni.
Valamilyen ellátás biztosan lesz
– mondja Kunetz Zsombor oxyológus szakorvos, egykori légi mentő is, aki blogján többször foglalkozott már a sürgősségi, azon belül a Honvédkórház ügyével (és nemrég interjút is adott lapunknak).
Most a 24.hu-nak azt emelte ki, hogy ha így marad a helyzet, a „valamilyen ellátás” azt fogja eredményezni, hogy szignifikánsan többen fognak meghalni a sürgősségi osztályokon. Ám ez csak a jéghegy csúcsa, mert vannak olyan betegek, akik nem halnak meg, de az ellátásuk bőven hagy kívánni valót. Ezek az esetek csak ritkán érik el a sajtó ingerküszöbét, pedig például egy stroke-os beteg nem időbeni ellátása megpecsételi a beteg sorsát azzal, hogy élete végéig fél oldalára béna maradhat, ami megfelelő időben érkező ellátással megelőzhető lenne.
Kóvályognak a betegek
A jelenlegi sürgősségi ellátás egyébként nem túl régi ellátási forma a magyar egészségügyben.
Régebben ha egy beteg összeesett az utcán és beverte a fejét, az ügyeletes baleseti sebészetre vitték, ahol ellátták. Aztán hazament, és esetleg meghalt, mert mondjuk nem ismerték fel, hogy amúgy keringési problémái is vannak. Ezzel szemben ma, ha bekerül a sürgősségire, akkor az adott kórház SBO-ján keresztül nagyobb az esélye, hogy az összetettebb problémákat is felismerjék és kezeljék. Vagy régebben, míg a beteg közvetlenül az osztályra került, a kivizsgálása gyakran napokig tartott, ezt most az SBO-k órák alatt végzik el, és ha szükséges, akkor az életmentő kezelések mellett a terápiát is elkezdik, vagy ha lehetséges, akkor hazaengedik, ezzel is jelentősen csökkentve a kórházi osztályokra nehezedő terhelést. Persze ez akkor igaz, ha az SBO jól működik
– magyarázza Kunetz, miért fontos a sürgősségi osztály a kórházi ellátás folyamatában. A szakember szerint azonban a szisztéma a fővárosban korántsem tökéletes az elaprózott kórházrendszer miatt. Budapesten ugyanis húsznál is több kórház van, ebből egy olyan – a Honvédkórház –, ahol egy megyei kórházhoz hasonlóan minden ellátás adott. Ez már magában szürreális, hiszen előfordul, hogy egy beteg bekerül az egyik kórházba, ahol nincs, mondjuk, érsebészet, ezért el kell vinni oda, ahol van.
A helyzetet fokozza az az 58 oldalas könyv, amiből a mentőszolgálat tájékozódik. Ez a Budapestre és Pest megyére vonatkozó akut és sürgősségi beutalási rend, aminek a működését a szakorvos korábban már szemléltette lapunknak:
Ha a beutalási rend szerint valaki egy adott nap bekerül a Honvédkórházba és akut érsebészeti ellátásra van szüksége, akkor lehet, hogy aznap a Bajcsy-kórházba kell átszállítani, mert ott van ügyelet. Pedig a Honvédkórházban is van ilyen osztály, csak az éppen aznap nem ügyel.
Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, a betegek utaztatása nem szolgálja az egészségüket. Korábban Cserháti Péter, a budapesti kórházfejlesztés előkészítéséért felelős miniszteri biztos is átláthatatlannak nevezte a rendszert, és elismerte, különösen a sürgősségi ellátásban szükséges a fővárosi betegutak javítása.
Nem borult ki eléggé a bili?
A Honvédkórház körüli botránnyal ugyan kiborult a bili, de Kunetz Zsombor szerint a problémával való őszinte szembenézés így is valószínűleg elmarad. Hiába emelik a sürgősségi osztályon dolgozó orvosok és nővérek bérét, a pénz bár fontos, nem jelenti az egyetlen megoldást, ugyanis a szervezetlenség, mint fő probléma megmarad. Kunetz Zsombor szerint ott kellene kezdeni, hogy alkalmas vezetőt kell a sürgősségi osztály élére tenni. Arról már nem is beszélve, hogy a sürgősségi osztályos bér emelésével nem lesz több diagnosztikai szakember, sem műtő team, sem kevesebb beteg. Ez viszont azt jelenti, hogy a frontvonal tolódik egy szinttel beljebb, és a betegek továbbra is várakozni fognak a ct, röntgen, vagy labor leletekre, ami a kezelésüket meghatározná. Ha pedig ezen túl vannak és műtétre lenne szükségük, akkor pedig, a felszabaduló műtőkapacitásra fognak várni.
Kunetz Zsombor úgy véli, a politika akkor fog szembenézni az egészségügy tarthatatlan problémáival, amikor azok igazán jelentősek lesznek szélese rétegek számára is. Ez pedig csak akkor következhet be, ha a társadalomban is megjelenik az igény a változásra és a változtatásra.
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Róka László
