Bódi Sylvi nem áll be a jeges vödrözők sorába, sőt, másokat is próbál lebeszélni erről. Közösségi oldalára írt, meglehetősen hosszú bejegyzésében leírja, miért tartja fontosnak azt, hogy minden csepp vizet értékeljünk.
“… Csak egy a személyes történeteim közül: Namíbiában meglátogattunk egy bushman törzset. Elköszönésnél kikísértek minket a terepjáróinkhoz ahol mi a kocsira szerelt vizescsövön keresztül megmostuk a kezünket. A száraz, poros földön egy kis pocsolya képzödött. Meglátván ezt a törzs tagjai odaszaladtak, négykézlábra ereszkedtek és kutyákat megszégyenítö módon lefetyelni kezdték a sáros vizet. Szemük csillogott az örömtöl, hogy vizet látnak, de iparkodniuk kellett, mert az anyaföld nagyon gyorsan itta be azt. Mi csak álltunk körülöttük és elképedt tekintettel bámultuk hol öket, hol egymást (…)
Ök mit sem észlelve vagy nem törödve a megdöbbenésünkkel vidáman tették dolgukat, oltották szomjukat. Mikor az utolsó csepp vizet is felitták a földröl, felpattantak, hatalmas mosollyal az arcukon, csillogó szemmel a saját kis kezdetleges nyelvükön hálát mondtak nekünk, majd törzsi örömtáncot roptak.
Mi meg csak álltunk ott zavarunkban szinte még fel sem fogva az imént látottakat. Én ocsúdtam elsöként. Odaszaladtam a kocsinkhoz, magamhoz vettem az összes ásványvizet, amit a túrára magammal hoztam. Egy pillanatra sem érdekelt, hogy hosszú órák telhetnek el, mire találunk majd egy kis boltot. Csak egyet akartam: az összes vizemet odaadni ezeknek az embereknek!!! Nagyon sok minden átértékelödött bennem (…)
Számos felkérést kaptam erre a nyakon öntősdire. Aki már megtette, az megtette. De aki még nem, az kérem, hogy gondolkozzon el egy pillanatra mielőtt vállalja a kihívást.. Ha szorult belétek egy kis emberség, s láttátok volna azt amit én, szemlesütve tennétek le azt a jeges vödröt…“- írja Sylvi a Facebookon.
