A Buksó 115. epizódja úgy szól a humorról, hogy közben kellően kritikus. Rejtő Jenő könyveinek csökkenő népszerűsége rengeteg kérdést vet fel, igaz, kevés a kőbe véshető válasz, hiszen olyan sok rétege van az életműnek. Schiller Mariann szerint tévedés azt gondolni, hogy egyáltalán nem olvasnak az iskoláskorú fiatalok, csak szívesebben nyúlnak a kortárs ifjúsági irodalomhoz, mint a klasszikusokhoz.
Karinthyval és Rejtővel is az a helyzet, hogy a nyelvük lett nagyon régi. Rettenetesen felgyorsult a nyelvtörténet. Harminc évvel ezelőtt Kosztolányi kvázi mai nyelven írt, és egy kicsit régies volt Arany vagy Petőfi. Ma már Kosztolányi és Karinthy is nagyon régi, és Rejtő is, akinek a humora a nyelvén alapul. Olyan nyelvi eszközöket használ, amelyhez kéne ismerni a magyar szókincsnek egy olyan rétegét, ami mára egyszerűen eltűnt.
A legnagyobb gond Rejtő Jenővel ma Schiller Mariann szerint az, hogy sem nem kortárs, sem nem elég régi.
Thuróczy Gergely is úgy látja, hogy rengeteg kulturális utalás van Rejtő könyveiben, ám nyelvezetét nem érzi különösen réginek.
Azzal mélységesen egyetértek, hogy ma már Jókait nem értik a fiatalok, de Rejtő elég pörgősen tudott írni párbeszédet. Szerintem Tarantino még tanulhatott is volna tőle, ha ismerte volna. Vannak egészen elképesztő egy-két oldalon futó szövegei, de maga az, hogy egy jól felépített, jól átgondolt, csavaros cselekményű regény, amelyben nem lineáris a cselekmény vagy több történetszál van: na, ezt ma úgy érzékelem, hogy a fiataloknak már kevésbé megy.
Újra és újra felmerül, hogy Rejtő Jenő könyveiből nem lehet igazán jó filmet készíteni, annak ellenére, hogy rendkívül filmszerűek a történetei. „Filmen megcsinálni ezeket egyrészt nem nagyon próbálták, másrészt meg iszonyú nehéz. A nyelvi humor, az nyelvi humor […] de a vizualitást, a filmnek a lényegét hozzárakni és úgy, hogy egyensúlyban legyen és kellőképpen kiegészítse a cselekményt a szereplők hanghordozása, a díszletek, a jelmezek, az egész körítés, ahhoz nagyon drága műfaj a filmezés. […] Nem kellene túl sok tulajdonképpen hozzá. Kellene egy Woody Allen a nyelvi humor miatt, kellene Tim Burton a vizualitáshoz és – hogy mondjak egy európait is – kellene egy Fellini is, aki ezt az egész őrületet átlátná, és kéne még hozzá Spielberg költségvetése” – foglalta össze Thuróczy Gergely.
Csorba Lóci rajong Karinthy humoráért, ám Rejtő őt sem szólította meg, ami még számára is meglepő.
Érdekes, hogy Rejtő eljutott hozzám, és nem jött be. Ha lenne egy algoritmus, mint a Netflixnél, hogy nekem mi kellene, hogy tetsszen, akkor a Rejtő első helyen szerepelne, és, bár többször nekifutottam, valamiért nem törte át nálam a gátat. Karinthy meg az a fajta polgárság – az meg igen. […] Lehet, hogy egyszer Rejtő is meg fog találni, kicsit talán olyan lehet ez, mint amikor fiatal vagy, még a Lennon tetszik, és aztán idősebb korodban a McCarthney-hoz is elérsz. Lehet, hogy ez lesz a Karinthy–Rejtő utam is egy idő után.
Csorba Lóci portugál szakon végzett az ELTE-n, és azóta is rajong a portugál irodalomért. Ért és olvas is portugálul, ezúttal még ajánlott is néhány remek könyvet. „A portugál szak miatt José Saramagót magunkévá kellett tenni, és annak minden kötelezősége ellenére is tudtam vele menni. A Kicsi emlékek című könyve olyan volt, amilyet szeretek olvasni és amilyen életet én is szeretnék kicsit élni. […] Fernanda Torres Vég című könyvét is jó szívvel tudom ajánlani, ha pedig a versek irányába megyünk, akkor a Pessoa eléggé megkerülhetetlen, neki már az egész élete is egy külön kérdőjel.” A zenész különösen rajong a bossa nova-szövegekért, ám kifejezetten hangsúlyozza, hogy a dalszöveget gyakorló dalszövegíróként sem tartja költészetnek.
Top Ten – 10 nemzet, 10 regény: külföldi regények a Könyvfesztivál kínálatából
- Alessandro Baricco: Abel. (Wiesenmayer Teodóra ford.), Helikon, 2025
- Andrei Dósa: Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség. (Horváth Benji ford.) Helikon, 2025
- Annie Ernaux: A szégyen. (Lőrinszky Ildikó ford.), Magvető, 2025
- Percival Everett: James. (Falcsik Mari ford.), Jelenkor, 2025
- Paul Lynch: A próféta éneke. (Bartók Imre ford.), Helikon, 2025
- Wiesław Myśliwski: Kő a kövön. (Józsa Péter ford.), Magyar Napló, 2025
- Robert Perisic: Hajó Isszára. (Ladányi István ford.), Gondolat, 2025
- Iva Perkarková: A tükrök nélküli ház. (Forgács Ildikó ford. ), L’Harmattan, 2025
- Janne Teller: Büszke vagy rám, Joanna? (Pap Vera-Ágnes ford.), Scolar, 2025
- Tommy Wieringa: Nirvána. (Wekerle Szabolcs ford.), Jelenkor, 2025
