Egy ismeretlen birkózóból győztes. Győztesből bajnok. Bajnokból klasszis. Klasszisból halhatatlan legenda. Röviden valahogy így lehetne összefoglalni Mijain López karrierjét.
A kubai birkózó ellen a párizsi olimpián is alig tudtak pontot érő akciót bemutatni az ellenfelek, magabiztosan masírozott be a döntőbe, az aranymeccsen pedig az egyik legsimább győzelmét aratta a kötöttfogásúak 130 kilogrammos mezőnyében. Ezután a kezeit a magasba emelte, majd miközben a közönség felállva tapsolta és a nevét skandálta, levette a cipőjét, odatette a matrac közepére és elsétált. Szimbolikus gesztus volt ez, amivel jelezte, eljött a visszavonulás ideje. Három hét múlva tölti be a 42-őt.
Láthattuk ezen a nyáron, ahogy Léon Marchand szárnyal az elvárások terhe alatt is nyer négy aranyérmet, hogy Simone Biles végképp a halhatatlanok közé emelkedik, hogy Milák Kristóf egy rejtélyes felkészülési időszak után is képes megismételni a tokiói éremtermését, ahogy Mondo Duplantis a legnagyobb színpadon is világcsúcsot dönt, vagy éppen minden idők egyik legszorosabb 100 méteres síkfutódöntőjét és Noah Lyles újabb győzelmét. Ám, ha a párizsi olimpia ikonikus pillanatát kell majd megnevezni, alighanem ez az arany, és utána a matracon elhelyezett cipő lesz az.
A nyári olimpiákon eddig Lópezen kívül Carl Lewis (távolugrás), Michael Phelps (200 m vegyesúszás), Katie Ledecky (800 m gyorsúszás), Al Oerter (diszkoszvetés), Paul Elvström (vitorlázás) és Icso Kaori (szabadfogású birkózás) tudott négyszer egymás után egyéni számban nyerni. Az ötödik – mostanáig – senkinek sem sikerült, még a 23-szoros olimpiai aranyérmes Phelpsnek sem. A 196 centiméter magas kubai azonban megcsinálta.
Amikor Mijain López tízévesen kezdett el birkózni, hiába mutatkozott meg egyből a tehetsége, aligha gondolta volna bárki is, hogy ilyen magasságokba emelkedik. A 2002-es világbajnokság volt az első komoly nemzetközi versenye, amin még a 13. helyen végzett, majd kijutott az athéni olimpiára is, ahol a későbbi győztes orosz, Haszan Barojev győzte le – az a mérkőzés az egyetlen, amit López valaha elveszített az olimpiákon. Az első világbajnokságát Budapesten nyerte 2005-ben, a döntőben Deák Bárdos Mihályt múlta felül. Az öt olimpiai aranyérme mellett öt világbajnoki címe is van (meg három ezüst), a nemzetközi szövetség honlapja szerint a 2015-ben elveszített vb-döntő volt az utolsó mérkőzés, amin kikapott. Tokió után tartott egy hosszabb szünetet, de visszatért és megint csak megmutatta, hogy ő a legnehezebb kötöttfogású súlycsoport koronázott királya.
Hogy López milyen volumenű sportolóvá vált az évek során, arra a párizsi döntő volt a tökéletes példa. Ellenfele, a chilei színekben induló Yasmani Acosta is kubai, de mivel országonként csak egy birkózó indulhat súlycsoportonként, így López mögött esélye sem volt kijutni a játékokra. 2015-ben költözött át Chilébe, biztonsági őrként dolgozott, két évvel később kapta meg az állampolgárságot.
Kubában mindig is mögötte voltam a sorban. Kilenc évig együtt edzettünk, nagyon is tisztelem. De mindenkinek meg kell értenie a körülményeket, sírva néztem az olimpiát, mert olyanokkal volt tele a mezőny, akiknél jobb vagyok. Az álmaim miatt kellett elhagynom Kubát
– mondta Acosta még a párizsi olimpia előtt.
Most ott volt, és tényleg csak egy jobb volt nála a mezőnyben: Mijain López. A kubai óriás aztán kedvesen a földbe döngölte edzőjét, elhelyezte a cipőjét a matracon, majd a sajtótájékoztatón elmondta, az ő példája is mutatja, mi mindent el lehet érni, ha az ember azt csinálja, amit szeret. A helyét viszont most már átadná a fiataloknak.
Peking – ifjúság. London – transzcendencia. Rio – erőfeszítés. Tokió – áldozatvállalás. Párizs – öröm
– jellemezte búcsúzóul egy-egy szóval az olimpiákat, amiket megnyert.
