Topligás csapat vezetőedzőjének lenni nem könnyű. A nyomás óriási, a közvélemény folyamatosan az edzőn köszörüli a nyelvét, ha nem jól mennek a dolgok, emellett pedig a szurkolóknak is meg kell felelni. Még nehezebb a feladat, ha ilyen kommenteket kap az ember:
- „Eredetileg szimpatikusnak találtalak titeket, de ennek a woke kinevezésnek köszönhetően mostantól szívből utálom szar a Uniont!”
- „Vereséget szenvedni a feljutótól, aki három hónappal ezelőtt szerezte meg utolsó győzelmét a Pauli ellen (szintén feljutó), a legjobb példa arra, hogy egy edzőnő soha és semmiképp sem fog működni.”
- „Nem tudok tisztelni egy nőt se, aki meg akar tanítani játszani. Szerintem eltévedt a konyhába menet, így kötött ki az edzői pályán.”
És ez csak a jéghegy csúcsa. Ezek a megjegyzések pedig azért zúdultak a Bundesligában szereplő Union Berlin közösségi oldalaira, mert sporttörténelmi tettként Marie-Louise Eta személyében egy nőt neveztek ki a férficsapat élére. De vajon ez segít vagy ront a női edzők megítélésén?
