Milyen lenne most Győr, ha nem mond le 2019 novemberében, és polgármesterként kitölti ezt a ciklust? Mi lenne más, mi változott volna? Mi az, ami megépült volna, és mi nem?
Annak idején Orbán Viktorral a Modern Városok Program keretén belül kötöttünk egy megállapodást, amiben több dolog szerepelt. Olyanok is, amik bár teljesen elő voltak készítve, végül nem valósultak meg. Ilyen a színház felújítása, ami biztosan megtörtént volna, ha én maradok a polgármester. Nemcsak a Győri Nemzeti Színház és környéke lenne – hasonló formában, de – korszerűbb, hanem mélygarázs is létesült volna a parkolási gondok megoldására. Megépült volna az Ipar utcára rákötött belső elkerülő út is. Egyébként amik megvalósultak, a kórházi parkolólemez, a mentőállomás, a strand, azok még az előző ciklusban lettek elfogadva. Igaz, az élményfürdőnél a tervek teljesen mások voltak, mint ami aztán lett belőle. Tulajdonképpen minden, amit átadtak, a korábbi folyamatok, illetve döntések eredménye. Amire én azt mondom, hála istennek, hogy ezt át tudtam adni az utódomnak, mert ezzel is fejlődött a város.
Dézsi Csaba András ezzel szemben 2021 augusztusában úgy nyilatkozott: „Borkai Zsolttól a kasszát 2020 januárjában üresen örököltem, így eleve hiányoztak a felélhető tartalékaink.”
Ennek könnyen utána lehet járni. A lemondásom után átadtam a várost Fekete Dávid alpolgármesternek, tőle vette át Dézsi Csaba András az időközi választás után. Az átadás-átvételről jegyzőkönyv készült, amiben benne vannak a számok: 14 milliárd volt a kasszában.
Az utóbbi években beszélt Dézsivel?
A 2020-as időközi választási kampánya alatt találkoztunk, akkor sok kérdést feltett nekem, azokról beszélgettünk. Túlzás, hogy beszélgettünk, időnként felhívott. Azóta csak kétszer találkoztam vele, de ezek nem politikai témájúak voltak. Egyszer egy kézilabdameccsen futottunk össze, másodszor pedig bevásárlás után, közel ahhoz, ahol lakik. Elmentem hozzá, beszéltünk pár mondatot, de nem a város dolgairól.
Hajtó Péter, a Fideszből kilépett, a helyi frakcióból kizárt önkormányzati képviselő úgy nyilatkozott, a többi győri fideszes politikus viszont rendszeresen egyeztet önnel. Velük mi a téma?
Igaz, hogy sokan felhívtak közülük, tartottuk a kapcsolatot. A várossal kapcsolatos dolgokat is kérdeztek, illetve panaszkodtak, mert sok babér nem termett a fideszes képviselőknek ebben a ciklusban, nem sok minden tudtak tenni a körzetükért. Persze most kevesebb a pénz, de lehetne többet fordítani erre, ha máshová tennék a hangsúlyokat. Ez mindig a hivatalban lévő polgármester felelőssége. 2006-ban nyertem először választást, előtte 12 évig Balogh József személyében MSZP-s polgármestere volt Győrnek, a lemondásom után pedig ismét egy fideszes politikus győzött. Én sem az elődömre, sem az utódomra nem mondtam dehonesztálót, sem a polgármesterségem alatt, sem az elmúlt években. Mert nem hiszem, hogy attól jobban értékelnének az emberek, ha ilyeneket mondanék. De az biztos, hogy másképp csináltam volna, mint Dézsi Csaba András. Szóval hívtak fideszes képviselők a városvezetéssel kapcsolatos ügyekben is, de ebben nem igazán tudtam segíteni. Dézsi Csaba András pedig nem tartott igényt a véleményemre, maga döntött ezekben az ügyekben.
Azt a városházán is hallani, hogy Dézsi idején kézivezéreltebb lett a döntési folyamat. Kevesebb mozgástere van az apparátusnak, kevésbé érvényesülnek a szakmai szempontok, sűrűbben is cserélődnek a szakapparátusi vezetők. Egyesek szerint Dézsi hivatalba lépése után nagyobb tisztogatás volt a városházán, mintha egy ellenzéki politikus nyert volna az ön lemondása után. Mit gondol, miért volt erre szükség?
Én mindig úgy gondoltam, hogy hagyni kell dolgozni a szakembereket, hiszen ők értenek az adott ügy előkészítéséhez. Természetesen az irányvonalat a polgármester határozza meg. És itt van az óriási probléma, illetve a nagy különbség köztünk Dézsi Csaba Andrással. Én, ha meghatároztam egy irányvonalat, akkor az apparátus tudta, merre kell menni. Képzeljünk el egy labdarúgó-mérkőzést, ahol kétpercenként változik a taktika. Előbb-utóbb ebből az lesz, hogy a játékosok össze-vissza futkosnak a pályán. Baj, hogy a döntések, és az irányvonalak ennyire gyorsan változtak, illetve hogy
nem szakemberekkel vette körül magát a jelenlegi városvezetés, hanem gyakran olyanokkal, akik maguk se tudták, hogy mit csinálnak. És úgy álltak a feladathoz, hogy minek kezdjünk gyorsan bele, ha holnap úgyis megváltoztatják, és csinálhatjuk újra az egészet.
Mikor fogalmazódott meg önben, hogy újra elindulna a polgármester-választáson?
Ebben az évben vetődött fel bennem először, addig nem gondoltam rá, hogy ismét polgármester legyek. Az elmúlt években a családommal kellett rendeznem a dolgokat. Elkezdtem megtalálni magamat, elsősorban itt, Sokorópátkán, ahol most is vagyunk. És amikor örömet jelentett számomra, hogy együtt vagyok a családommal, és félre tudom tenni a korábbi dolgokat, akkor kezdtem újra többet járni Győrbe, találkozni az emberekkel. És ekkor láttam, hogy valami történt a városban. Folyamatosan negatív dolgokról hallottam. Legyünk őszinték:
engem visszasírnak a győriek.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól, hogy megállítanak az utcán, hogy fotózkodnak velem. Bár tudom, hogy nem lesz egyszerű a kampányidőszak, hiszen maga Dézsi Csaba András mondta, hogy ez egy mocskos kampány lesz, aminek a jelei már jól láthatók az irányomba. Hát ebben legalább igazat mondott. Érlelődött bennem a dolog, és az adta hozzá a lendületet, hogy a Győri Atlétikai Club szakosztályvezetői megkerestek. Nem gondoltam hogy valaha a GYAC elnöke leszek, de ekkor történt, hogy a városháza Radnóti Ákos alpolgármestert akarta az elnöki székben látni, a szakosztályok vezetői pedig közölték velem, hogy nem akarnak Radnótival együtt dolgozni.
Fellázadtak az önkormányzat döntése ellen?
Igen, azt mondták, hogy nem akarják. Elmentem hozzájuk, meghallgattam a problémáikat, de nem kecsegtettem őket, elmondtam nekik őszintén, hogy mi várható, ha engem választanak elnöknek. Biztos voltam abban, hogy az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy ezt megakadályozza. Mondtam nekik, gondolják át, tényleg engem szeretnének-e. Azt is elmondtam, hogy ha igen, akkor viszont elvárom, hogy kitartsanak mellettem. Volt egy-két ember, aki megingott, de a többség ezután is támogatott. Ez adta a lökést, hogy ha a győri sportélet bízik bennem, akkor talán van keresnivalóm a közéletben is. Nem én mondtam, hanem 2020 novemberében Balogh József korábbi polgármester, volt MSZP-s országgyűlési képviselő, hogy az én polgármesterségem időszaka volt Győr aranykora. És ezzel nem a saját vállamat veregetem, az akkori rendszer, az abban dolgozó szakemberek és a győriek közös érdeme ez.
Azon kívül, hogy egy másik helyi sportklubhoz próbálják átcsábítani a GYAC sportolóit, volt másfajta retorzió vagy nyomásgyakorlás?
Azt látom, hogy a Rába ETO SE megalakulásával próbálják a GYAC-ot nehéz helyzetbe hozni. Ezért is kértem Dézsi Csaba Andrást, hogy szeptember második felében a sportoló gyerekek szüleivel megtartott értekezleten mondja el, mit akar a Győri Atlétikai Clubbal. De az is jogos kérdés, hogy mi lesz a Győri Úszó Sportegyesülettel, ami szintén kiemelt sportegyesület. A Rába ETO SE létrehozásával a szakosztályok megkettőződtek. Ha az a cél, hogy leszalámizzák ezeket a kiemelt egyesületeket, ahol jó szakmai munka folyik, akkor az nem jó irány, a gyerekeknek lesz kára belőle. Ezért szeretnénk, hogy a polgármester válaszoljon a szülők kérdéseire. A GYAC-nak december 31-ig szerződése van az Olimpiai Sportparkot működtető önkormányzati céggel, és attól félek, hogy mondvacsinált indokkal felmondják ezt a szerződést, így január 1-jétől már nem tudunk ott lenni. És akkor a szülők átviszik a gyerekeket a Rába ETO SE szakosztályaihoz. Remélem, nem ez a cél, mert az katasztrófa lenne.
Bár az uszodabezárások sem azt bizonyítják, hogy Dézsi Csaba András egy sportot szerető, az utánpótlást támogató városvezető lenne. Bebújik a nehéz anyagi körülmények kifogása mögé. De ha körülnézünk az országban, más városokban nem zártak be uszodát, sehol nem korlátozták két órára a használatát a fiataloknak.
Mi az oka annak, hogy Győrben a bezárások, megszorítások fokozottabban érvényesültek, mint más nagyvárosokban? Ön szerint miért kellett már a 2022-es választás, illetve az rezsiválság előtt elvenni az óvónők ruhapénzét, étkezési lehetőségét? És miért lett a gázszerződésből is nagyobb probléma, mint máshol?
Mondhatnám, hogy eltapsolták a pénzt. Hibás intézkedések történtek, például a gázszerződés felmondása, amire tudtommal figyelmeztették is a polgármestert, hogy ne tegye. Meg kellett volna egyezni, illetve újratárgyalni, mert a korábbi szerződés nem volt tartható a gázszolgáltató számára, de köthettek volna olyan megállapodást, ami ugyan drágább lenne a korábbinál, a felmondással viszont kikerültek a szabadpiacra, és brutális árakkal szembesültek. Ezzel nagyon nehéz helyzetbe került Győr. Aztán ott van a Győr-Szolhoz tartozó hulladéktelep a bezárása. Az utasításomra felmondtuk a hulladékból kinyerhető depóniagáz hasznosításáról szóló szerződést. Vagyis kötöttünk az ezt végző céggel egy megállapodást. A dokumentumot ellenjegyző jogász azonban nem vett észre a szövegben egy olyan műhibát, ami miatt aztán 436 millió forintot kellett fizetnie a városnak. Ez a jogász nem más, mint Pergel Elza, aki most Győr alpolgármestere. Akkor pedig a Győr-Szol jogásza volt. Feketén-fehéren leírta a bíróság, hogy emiatt a jogi hiba miatt bukta el a pert a Győr-Szol. Egyébként sok mindent nem látok innen kívülről, de az jól látszik, hogy elfogyott a pénz – és nem tudom, hogy hol van.
Az a 14 milliárd, amit a kasszában hagytam, gyorsan eltűnt.
Pedig más városok példája bizonyítja, hogy mind a járvány, mind az energiaválság hatásait másképp is lehetett volna kezelni. A koronavírusra igazából nem is lehet hivatkozni, mert ott elsősorban az államnak voltak költségei, az önkormányzatok inkább spóroltak rajta, hiszen egy csomó intézmény bezárt, így Győrben a közszférában nem is voltak leépítések emiatt. A legnagyobb baj az energiaválság helytelen kezelése volt.
A kulturális negyedet, amit Dézsi Csaba András javasolt, benne egy új színház építésével a régi felújítása helyett, mennyire tartja reálisnak? Kivitelezhető egy új városrész?
Információim szerint annak idején többször is rákérdeztek az illetékesek Dézsi Csaba Andrásnál, hogy tényleg nem akarja-e a színház felújítását, hiszen megvan rá a pénz. Tudtommal végül ezt az összeget Veszprém tudta felhasználni az Európa Kulturális Fővárosa projektre. Vagyis a győri városvezetés lemondott a pénzről, helyette egy tervet fogadott el, egy gigantikus projektet, amit a városban csak úgy hívnak, hogy Dézsi-negyed, amiből ráadásul nem lett semmi, és nincs is realitása annak, hogy ilyen formában valaha megvalósul. Az nem baj, ha valaki mer nagyot álmodni, de ne a megvalósítható beruházások kárára, melyekre már megvan a pénz. Jelenleg az energiatakarékosság egy fontos kérdés, a színház korszerűsítésével pedig az intézmény rezsiköltségén is lehetett volna spórolni. A felújított Győri Nemzeti Színház működtetése olcsóbb és kedvezőbb lett volna.
Nyilatkozta korábban, hogy nem támogatná egy akkumulátorgyár Győrbe telepítését. Tudna tenni valamit az önkormányzat, illetve ön, ha megválasztják, azért, hogy megakadályozza?
Nem lehet megakadályozni. Biztos vagyok abban, hogy mire a választás lezajlik, és az új önkormányzat feláll, ez lefutott dolog lesz, és végül meg fog épülni. Az akkugyárat nem támogatom, a népszavazást róla viszont támogattam volna, de erre jelenleg nincs esély, mivel elutasították. Ha egy településen az emberek felemelik a szavukat valami ellen, és van hatezer aláírás, akkor azzal foglalkozni kell. Győrszentivánnak, ahová az akkugyár települni fog, különösen fontos lett volna ez. Egyet tud tenni a polgármester ebben a helyzetben: extra figyelmet fordít arra, hogy ha valóban van környezetszennyezés, akkor minimálisra csökkentse, amennyire a mai technológiákkal lehetséges, és odafigyeljen a lakossági panaszokra. A legnagyobb problémának azt látom, hogy Dézsi Csaba András képtelen egyenesen beszélni. Olyan nincs, hogy az egyik pillanatban van akkumulátorgyár, aztán meg nincsen. Az emberek így bizonytalanná válnak. Ez félelmet okoz, akár lesz akkugyár, akár nem. A polgármester pedig nem áll oda az emberek elé. Ebben a szituációban párbeszéd kell, nem üzengetés.
Amikor bejelentette az indulását, többen azt mondták, a jelenlegi hatalom nem engedi, hogy Borkai elinduljon, mert félnek attól, hogy szavazatokat vesz el tőlük, ezért olyan nyomás alá helyezik, amivel ráveszik, hogy lépjen vissza. El tud képzelni olyan nyomást vagy retorziót, aminek hatására azt mondaná, hogy visszalép?
Azt, hogy visszalépjek, nem. Minden negatív dolog, ami érkezik felém, nem letargiát okoz, hanem folyamatosan erősít. Igen,
tudom, hogy bármi történhet velem, a mai világban ezt nem lehet kizárni. Akár úgy, hogy kreálnak valamit ellenem.
De nem ezen gondolkodom, hanem megyek előre. Ahogy mondani szokták: gyáva népnek nincs hazája. Rengeteg megaláztatás ért engem és a családomat az elmúlt időszakban, és még fog is. Nem esik jól, persze, de az ilyen emberre azt mondják, hogy ütik, de bírja. Tartozom annyival magamnak is, a családomnak is, nem utolsósorban pedig a győrieknek, hogy egy ilyen helyzetben, amiben most Győrben van, odaállok és végigcsinálom. Lesz, ami lesz.
Nemrég letartóztatták Váczi Attila győri rendőrkapitányt, és a Blikk szerint a hivatali visszaélés, amivel vádolják, az Audi-földekkel kapcsolatos nyomozással lehet összefüggésben, ami az ön hivatali idejére tehető. Elképzelhető, hogy ön vagy a környezetében lévő emberek ellen is nyomozást indítanak? Szólhat arról ez az ügy, hogy önön fogást találjanak?
Ha már kérdezi, szeretném bevallani, hogy a Kennedy-gyilkosságért és az Északi Áramlat felrobbantásáért is én felelek,
hiszen még búvárkodni is tudok, közben pedig hangosan pislogok. Ennél többet nem tudok mondani. Ez annyira abszurd, hogy csak humorral lehet kezelni. Tudom, hogy ebben a kampányban, amit ellenem indítottak, mindenért én vagyok és leszek a felelős.
Van olyan döntése a polgármesteri időszakából, amit megbánt, vagy másképp csinálna? Volt olyan ember, akiben akkor csalódott? Vagy olyan ügy, aminél úgy érzi, hogy kárt okozott, így ma már más döntést hozna?
Nem, ilyen nem volt, mivel mindig a szakemberekre támaszkodtam, és az ő véleményüket elfogadtam. Mindig azt kértem tőlük, hogy a legjobb tudásuk szerint és a legszabályosabban tegyék, amit tesznek, soha nem utasítottam őket olyan dologra, ami a városnak kárt okozott volna, vagy olyan irányba terelte volna őket, amit jó érzéssel nem tettek volna meg. Ilyen szempontból tiszta a lelkiismeretem, mindig a város érdekét néztem.
Az utóbbi években többször előfordult, hogy aki korábban maga is a hatalom részese volt de valamiért kikerült onnan, és szembefordult a jelenlegi kormányzattal, azt valamilyen retorzió éri, próbálnak valami kompromittálót találni ellene. Ön érzett ilyet azóta, amióta visszatért?
Az látszik, hogy mindenhol mantrázzák azokat az ügyeket, amik 2019-ben felszínre kerültek. Ezeket fel lehet melegíteni, ezekből lehet kommunikációs előnyöket szerezni. De én lezártam ezt a szakaszt, úgyhogy e tekintetben nem igazán foglalkozom már a múltammal. Én nem a rendszerrel fordultam szembe, hanem megyek előre, és a győriek felé fordultam. A polgármesterségem 13 éve alatt a Fidesz által vezetett politikai családba tartoztam. Az Orbán Viktor vezette kormányzat maximálisan támogatta a várost, és ezáltal engem is. Így tudtam sikeres lenni, ezt egyedül nem lehet csinálni. De amikor a Fidesz még ellenzékben volt, 2006-tól 2010-ig, akkor is fejlődött a város. Ha a Fideszben úgy érzik, hogy ellenük fordultam, és emiatt támadnak, az az ő dolguk, én ezzel nem foglalkozom.
A lemondása, illetve aztán az újbóli indulásának a bejelentése óta beszélt a Fidesz országos vezetőivel, Orbán Viktorral vagy a kormányból bárkivel?
Próbáltam felvenni a miniszterelnök úrral a kapcsolatot a botrány után, hiszen sokat dolgoztunk, sok szép dolgot csináltunk együtt. Szerettem volna tisztázni az ügyet, beszélni vele, de nem kaptam időpontot, tehát nem akart velem találkozni. Aztán nem is olyan régen, pár hónappal ezelőtt ismét szerettem volna beszélni vele, de akkor sem kaptam lehetőséget. A választással kapcsolatban akartam találkozni vele, jelezni azt, hogy elindulok. Ennyivel tartozom, hiszen 13 évig a Fidesz politikusa voltam. Nem titokban, a hátuk mögött akartam indulni. Nem vártam volna tőle semmit egyébként, legfeljebb átbeszéltük volna az elmúlt időszakot, tisztáztuk volna, ami velem történt. De erre nem került sor.
Volt olyan a szándéka, hogy a Fidesz támogassa a választáson, vagy csak informálni akarta a kormányfőt, hogy mindenképp elindul?
Csak tájékoztatni akartam őt.
Volt idő, amikor reménykedtem benne, hogy megfordul ez a dolog, és van visszaút a Fideszbe. De aztán rájöttem, hogy ami mocskot rám zúdítottak akkor, az a Fideszre is rázúdulna, hogyha helyreállítanánk a kapcsolatot. Ezért inkább magamra hagytak, így legfeljebb engem és a családomat lehetett mocskolni.
A Fidesz nem biztos, hogy engem jelölt volna akkor sem, ha 2019-ben nem mondok le. Látnom kellett tehát, hogy politikailag nem tudnak felvállalni engem. Jelen pillanatban biztosan nem. De a jelzések, amik jönnek nap mint nap az emberektől, engem erősítenek. Persze tehettem volna azt is, hogy élem tovább az életemet, és végleg elhagyom a politikát. De van még szerintem küldetésem. Ezt az 1992-es visszatérésemhez tudnám hasonlítani. Előtte az olimpián szerzett sérülés miatt befejeztem a válogatottságot, Németországba mentem, ott edzősködtem. Aztán jött a lehetőség, ‘92-ben szervilágbajnokságot hoztak be a tornába. Úgy gondoltam, hogy ezen el kell indulnom, hiszen lólengésben tudtam tornászni a sérülésem ellenére is, és úgy láttam,, hogy fel tudok készülni. Végül nem kerültem döntőbe, hibát követtem el a gyakorlatnál. Számomra ez a sportpályafutásom lezárása volt. Megnyugodtam, hogy ennyi volt bennem. Most azt gondolom, hogy azok a győriek, akik engem támogatnak, hozzám hasonlóan megérdemlik, hogy kiderüljön, kapok-e megint bizalmat, vagy a politikai pályám lezárása következik.
2019-ben egy a magánéletével kapcsolatos botrányba bukott bele. Mi volt ennek a tanulsága? Hogyan reagál, amikor ilyen botrányokról hall másokkal kapcsolatban? Másképp tekint azóta az ilyen ügyekre?
Teljesen. Egy ilyen dolog megváltoztatja az embert. Nem szánalomra van szüksége, hanem arra, hogy a nehéz helyzetben mellette legyenek. Igazából a családom volt mellettem, senki más. Meg egy-két barát, aki megmaradt, akik már régóta megvoltak, de a többség elment. Elsősorban a család tudott átvinni ezen az időszakon, úgy, hogy egyébként a családot is érintette. Nagyon nehéz volt feldolgozni, de nem panaszként mondom, így alakult. Volt egy csaknem hatórás interjúm a Partizánban, amire utólag mondhatnám, hogy megbántam, de végül is nem bánom, hogy elmentem. Mert itt az ügy az érzelmi oldalától kezdve minden látható volt. Felvettem a kesztyűt, de talán pont azért vettem fel, és mentem elébe ennek, mert
annak idején nem álltam ki a sajtó elé, nem tudtam méltósággal meghalni. Tudtam, hogy meg fogok halni ebben az ügyben, de legalább, ha sokan vannak ellenem, hadd emeljem fel a kezemet. Ezt akkor nem tettem meg. Nem tehettem meg. Kértek rá, hogy ne nyilatkozzak.
És aztán most belementem, felelevenítve az életemnek ezt a szakaszát. Így még egyszer átéltem, ami nem volt jó, de bizonyos szempontból meg olyan volt, mintha pszichológusnál lettem volna. Ki tudtam beszélni magamból, még ha tudtam is, hogy a végén meghalok. Akkor tud az ember gyógyulni, ha előtte teljesen a padlóra kerül.
Szájer József botránya is arról szólt, hogy volt egy kép, amit a külvilág felé mutatott arról, hogy ő milyen, mit gondol a politikáról – aztán történik valami a magánéletében, ami ennek élesen ellentmond. Ilyenkor az ember ezt hogy rendezi el önmagával, a családjával, a politikai közösséggel, ahová tartozik? Mit mond nekik? Én is ember vagyok, és megtörtént? Hogy nem lehet az ember mindig olyan, amilyennek a világ felé mondja vagy mutatja magát?
Hogy mit lehet ilyenkor mondani? Nem sok mindent. Itt éppen az a fontos, hogy nem a külvilágnak akar már megfelelni az ember, hanem a családjának. Ha a feleségemmel, a családban nem tudtam volna rendezni ezeket a dolgokat, abból probléma lett volna. Ilyen szempontból más ember lettem azóta, ez egyértelmű. Nagyon összefogott a család, és emiatt baromira jól érzem magam a bőrömben. Egymásba karolva kibírtuk, és boldogan élünk a gyerekeinkkel. A fiam épp megnősült, az ember ilyenkor szeretne minél hamarabb nagypapa lenni. Hálás vagyok a sorsnak, Istennek, bárkinek, de legfőképp a családomnak, hogy ez így alakult.
Kikből áll majd a Borkai-csapat? Csak ön indul polgármesterjelöltként, vagy lesznek képviselőjelöltek is az egyéni választókerületekben, akik önt támogatva indulnak? Kikből áll a csapat, amelyik a kampányt szervezi?
Igen, csapattal akarunk indulni, mind a tizenhat választókerületben, most dolgozunk azon, hogy ez kikkel történjen. A kampánycsapatunk felállt, jelenleg is dolgozunk, készülünk a megmérettetésre. Neveket még nem szeretnék mondani, de a megfelelő időben tájékoztatni fogom a közvéleményt.
Hajtó Péter önt támogatja, illetve jelölte önt díszpolgárnak is. Ő benne van, benne lesz ebben a csapatban?
Hajtó Péterrel jó kapcsolatom van. Hogy ő milyen szintre jut el a csapatomban, az sok mindenen múlik, most rakjuk össze a jelöltcsapatot, tehát még nem tudok erre igennel vagy nemmel felelni. Egy nagyon jó képességű, őszinte, szókimondó embernek tartom, kicsit néha túlságosan is az, a múltkori esetnél a stílusával azért volt baj.
Az augusztus 20-i rendezvényen ittasan mondott beszédére gondol?
Igen. Ő ilyen. Nem vagyunk egyformák. Hajtó Péter szavaiért és tetteiért Hajtó Péter felel. Én ezzel nem foglalkozom. Egy jó csapatot fogok létrehozni, és hogyha úgy gondolja, hogy ő ebbe az én oldalamon belefér, akkor nincs akadálya. Nagyon jó irányvonalat képvisel, a választókerületéért pedig sokat tesz. Tetszik benne az is, hogy mindig küzd az igazáért, ebben kicsit hasonlít rám. Politikailag ez lehet hiba is, hogy az ember túlságosan őszinte. Túlságosan akarja a saját igazát bizonyítani, mint én a Partizán-interjúban. Én ilyen vagyok, és szerintem Hajtó Péter is hasonlít hozzám e téren. Hogy ez mennyire hiba? Nyilván kihasználhatók az ilyen beszélgetések, de nem baj, ilyen akarok maradni, azokkal a hibáimmal és azzal a múltammal, amit úgysem tudok kitörölni. Bármi lesz az elkövetkező időszakban, számomra csak az számít, hogy júniusban minél többen támogassanak. Bízom benne, hogy ez így is lesz.
Önnel kapcsolatban a polgármesteri ciklusa alattés az adriai szexbotrány idején is sokszor emlegették Rákosfalvy Zoltán ügyvédet, vállalkozót, kaszinótulajdonost, tavaly is készült olyan fotó, ahol együtt vannak. Ő benne lesz a kampánycsapatban?
Rákosfalvy Zoltánnal baráti kapcsolatban vagyunk, búvárúszóként a Bercsényibe járt, egy évfolyammal feljebb, mint én. Ő nem gimnazista volt, autószerelőnek tanult, aztán ügyvéd lett belőle. Az ismeretségünk onnét ered, azóta is barátok vagyunk. De a barátság és a munka között mindig is különbséget tudtam tenni. Bár nem szorul rá arra, hogy megvédjem, de amikor ügyvédi tevékenységet szolgáltatott a győri önkormányzatnak, illetve az önkormányzatnak cégeinek, azt komolyan, maximális szakmai tudással végezte, ha nem így történik, biztosan nem ő lett volna a város ügyvédje. Javaslom egyébként, hogy nézzenek utána, mennyibe került a Rákosfalvy által végzett ügyvédi munka Győrnek, és mennyiért végzik mások jelenleg a jogi szolgáltatásokat az önkormányzatnak. Hogy a kampányban mennyire fog részt venni, azt nem tudom. Ő a szabadpiacról él, a kapcsolatom vele baráti, az üzleti tevékenységében nem veszek részt.
