Lehet, hogy a sátán most csatát nyert, de Jézus Krisztusé a győzelem
– így értékelte a Fidesz választási kudarcát Bayer Zsolt vendégeként Kövér László. A jámbornak tűnő „vigaszformula” eltorzítja a kereszténység alapfogalmait és felszámolja a politika racionális természetét – tudatta Gábor György.
A vallásfilozófus közösségi oldalán elemezte az Országgyűlés bukott elnökének szavait. Idézte Pál apostol efezusiaknak írt levelét, amely egyenesen megtiltja, hogy konkrét embereket, történeti szereplőket azonosítsanak a gonosszal, ahogy Kövér László tette, amikor az üdvtörténeti kategóriát lehozta a napi politika szintjére, implicit módon ki is jelölte a másik oldalt mint a gonosz hordozóját.
A kereszténység nem tagadja a gonosz személyességét. A Sátán létezése – mint bukott angyal – a hagyomány része, ahogyan az Antikrisztus alakja is az eszkatológiai gondolkodásé. Szent Ágoston klasszikus tétele szerint azonban malum non est substantia: a rossz nem önálló szubsztancia. Nem egy Istennel egyenrangú princípium, hanem a jó hiánya (privatio boni). Aquinói Szent Tamás ugyanezt a gondolatot viszi tovább: a Sátán teremtett lény, hatalma korlátozott és származtatott.
Ez a különbség döntő. A kereszténység számára tehát a gonosz valóságos, de nem egyenrangú Istennel; személyes, de nem önkényesen azonosítható történeti szereplőkkel; és főképp nem politikai kategória.
A vallásfilozófus, egyetemi tanár szerint a kereszténység elutasítja azt a manicheus logikáját, amely szerint a világ két egymást kizáró táborra bomlik.
Veszélyes időket idéz Kövér retorikája
A szakértő emlékeztetett rá, hogy ez azért veszélyes, mert a politikai ellenfélt nem legyőzendő, hanem megsemmisítendő ellenséggé teszi, megszünteti a racionális vitát, hiszen a Sátánnal nem polemizálunk.
A démonival nincs kompromisszum. A sátáni erőt nem meggyőzni kell, hanem legyőzni, kiiktatni, eltávolítani. Ez viszont nem politikai, hanem teológiai evidencia. Amikor tehát a politikai ellenfél »Sátánná« válik, akkor a vita helyére szükségszerűen a megsemmisítés logikája lép.
A Kövér-féle retorika a történelemből jól ismert, következménye beláthatatlan pusztítást hagyott maga után. Amikor a választási vereséget a Sátán győzelmeként értelmezik, akkor tudatosan rombolják a teológiai fogalmak értelmét: az üdvtörténeti harcot kampányretorikává silányítják.
És Kövér, a szemfényvesztő, demagóg fiók-Cipolla, itt válik meztelenné.
Gábor György szerint Kövér László logikája a 20. század bolsevik ideológiáját idézi,
nem Krisztus beszél belőle, hanem egy primitív bolsevik séma teológiai maszkban. A különbség mindössze annyi, hogy a proletariátus helyére Krisztus került, az osztályellenség és a reakció helyére pedig a »Sátán«. […] Ez tehát nem a kereszténység, hanem a bolsevik gondolkodás – keresztény szókészlettel.
Mert Krisztus a keresztény önfelfogás szerint nem azt mondta, hogy a politikai ellenfeled a Sátán, hanem azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5,44). A vallásfilozófus szerint Kövér László nem félreérti a kereszténységet, hanem nem ismeri azt, hangja
nem az evangélium hangja, hanem a pártiskoláé.
