Meglepte április 12-e?
A Tisza győzelme nem lepett meg, hiszen számos elemét, különösen a vidéken várható eredményeket pontosan jeleztük Szabó Andreával közösen még jóval a választás előtt. A győzelem mértéke viszont meglepett.
A budapesti utcákon látott jelenetek is megdöbbentőek voltak számomra, amikor a választás éjjelén átautóztam a fővároson. Ilyen mámor és öröm sem 2010-ben, de még 1989-90-ben sem volt tapasztalható. Az április 12-ei éjszakai örömünnep az egész országban azt mutatta, hogy óriási lelki felszabadulást okozott nagyon sokak lelkében a választási eredmény.
Tömegek mindennapi egzisztenciáját ülte meg az a kor, amelyet most a hátunk mögött hagyunk.
Mit gondol: a rendszerváltással vagy inkább a Fidesz 2010-es, első kétharmados győzelmével rokonítható a Tisza mostani győzelme, illetve az általa kiváltott reakciók?
A rendszerváltás egy évekig tartó folyamat volt sok-sok lépcsőfokkal, hosszú kerekasztal-tárgyalásokkal, akkor a választás a megkoronázása volt az odáig vezető fejleményeknek, miközben az emberek nem érezték rögtön, hogy a szabadságuk nagyobb lesz. A rendszerváltás evolúció volt, így nem is volt lehetséges, hogy a „boldogságbomba” ekkorát robbanjon. Nem emlékszem arra, hogy akkor a fiatalabb korosztály ennyire bevonódott volna, talán csak ’56-ban lehetett valami hasonló.
A Fidesz 2010-es győzelménél is más volt a helyzet, mert előtte a világ egészét érintő pénzügyi válság kényszerhelyzetbe hozott sok mindent a magyar társadalomban is, és akkor Orbánék győzelme nem így hozta el tömegek számára a pozitív jövő átérzését. Akkor is voltak persze boldog csoportok az utcán, de az élmény nem volt ilyen katartikus, robbanásszerű, mint most.
Most mentálisan nagyobb béklyót dobott le magáról a magyar társadalom, mint ’90-ben a rendszerváltáskor vagy akár 2010-ben.
Az áprilisi 12-ei estével, az utcán történtekkel lesz dolga a társadalomtudománynak?
Való igaz, hogy ilyen jeleneteket, ilyen érzelmeket nem látott még a mai magyar társadalom, úgyhogy azzal az éjjellel bizonyára lesz dolgunk nekünk, szociológusoknak is. Mindezzel együtt én a politikai öntudatosodás jeleit is látom abban, ami történt.
Megint csak bebizonyosodott, hogy a saját és a lakóhelyi autonómiaigény minden rendű és rangú népességcsoportban nagyon erős a magyar társadalomban, ez pedig becsatornázódott mindabba, ami vasárnap történt. Annyira ritka az ilyen pillanat, amikor minden elégedetlenségfolyam összeér, hogy egy-egy évszázadban egyszer-kétszer, ha történik ilyen.
Mi történt a magyar vidékkel? Egészen kivételes fordulat állt be, a Tisza ugyanis nemcsak a korábban ellenzéki vagy billegőnek titulált körzetek sorát söpörte be, de masszív kormánypárti bástyákat is. Egy-két szigettől eltekintve a Fidesz, a „magyar vidék pártja” mindenhol bukott. Miért?
