Évszázados tokaji zsidó sírok mellett áll az ország legérdekesebb nyaralója

Az elmúlt évtizedek magyar nyaralóépítészete tele volt nemcsak saját korukban, de ma is meglepő darabokkal: szuper példa erre Kévés György (1935) a Múzeum körúton sokszor nyugatról becsempészett szövetekből dolgozó szabómester, Losonczy Imre számára tervezett mátyáshegyi háza, aminek építéskori, illetve mai állapotát korábban hosszú cikkben mutattuk be.

Persze nemcsak Budapesten, de az ország legkülönbözőbb részein is sorra nőttek ki a földből a pihenésre szánt, különböző méretű épületek – kevés lehet azonban különlegesebb, mint a hazai modern építészet egyik legnagyobb zsenije, a Tokajban született Bán Ferenc DLA (1940) munkája, aki szülővárosában valósította meg az álmát.

A XIX. század végén létrehozott, több ismert rabbi nyughelye mellett áttelepített XVIII-XIX. századi sírokat is rejtő új zsidó temető tőszomszédságában álló fehér épületre az utcán sétáló emberek jó része talán nem is tudja, mit lát: kitűnően mutatja ezt, hogy a tervezőnek számtalanszor kiáltottak be a kapun, hogy

Mi ez?

– amire hamarosan meg is érkezett az egyszerű válasz:

Ház!

A Bodrogra néző, 2001 tavaszára elkészült épületet a Kossuth-, Ybl- éd Príma Primissima-díjas Bán egy vékonyka szíjtelekre helyezte, hiszen az utcavonaltól

huszonöt méter mélyen benyúló földdarab mindössze 3,6 méter széles,

így a tervező egy három tömegből álló, hosszú házat tervezett, aminek hátsó, a hegy felé néző nappalival induló, konyhában végződő szakaszai dobozszerűek, az első födém alá azonban

két fehér, selyemgubóra, űrkapszulára, fészekre, vagy akár hógolyóra emlékeztető amorf testet költöztetett.

A hagyományos ajtóval nem rendelkező, csak a bebújást lehetővé tevő formák ihletét a folyópart a temető előtti szakaszán hosszú évtizedek óta működő kőrakodó adta, célja pedig egyszerű volt:

a nagy terasz fölé lógó nyári alvó- és pihenőhelynek, valamint a gyerekek játszóhelyének szánta,

hiszen sem szigetelést, sem fűtési rendszert, sem üvegezést nem kaptak. Ez a cél azóta sem változott, most azonban már a soron következő generációé a terep.

Az 1964-ben építésszé vált Bánnak persze távolról sem ez az egyetlen, nagy visszhangot keltett munkája, hiszen a diplomaszerzése után röviddel a nyíregyházi NYÍRTERV tervezőjévé, majd főmérnökévé (1966-1990) vált építész olyan csodákat jegyzett, mint a néhány évvel ezelőtt modernizált nyíregyházi művelődési ház (1982), de ő álmodhatta volna meg az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színházat is, feltéve, ha az alapozási munkák megkezdése után nem rántják ki a talajt a teljes projekt alól, és az első Orbán-kormány hatalomra jutása után Schwajda György miniszteri, majd kormánybiztos nem adja a megbízást a korábban a politikus saját családi házát is jegyző Siklós Máriának.