A házban az elmúlt közel százhúsz évben nemcsak szabadkőművesek, de segítségre vágyó anyák és csecsemőik, munkakeresők, illetve a Jobbik egykori népfőiskolájának előadói, valamint hallgatói is megfordultak.

Nincs új a nap alatt, hiszen az Erika már nyolc évtizeddel ezelőtt is próbálta meghódítani a piacot. A cég később tömeges mérgezéses botrányba is keveredett.

Az ezredforduló óta tömegesen tűnnek el a Kádár-kockának nevezett, az országban százezerszámra álló épületek sokszor művészeti alkotásoknak is beillő részletei. A változás szomorú, hiszen egy érdekes folyamat tanúi válnak semmivé, a mérleg másik oldalán azonban ott a lehetőség, hogy a házak az állam akár többmilliós támogatásával megújuljanak. De mik a lehetőségek? Mivel érdemes elkezdeni a munkát? És egyáltalán: lehet egy kockaházból modern otthont varázsolni?

Senki sem tudja, hogyan, és mikor került oda.

Íme néhány példa, ami megmutatja: az emberek nagylelkűsége, kedvessége vagy épp álmai sokszor az elmúlt évszázadban sem ismertek határokat, de az ünnep mégiscsak más volt, mint ahogyan azt manapság ismerjük.

A szegedi világrekorder után négy további példát mutatunk be, köztük egy egész budai minilakótelepet.

A legkülönbözőbb méretű gyülekezeteknek otthont adni vágyó állami pályázat végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig ma akár egységes arcú templomok is pöttyözhetnék a magyar vidék látképét.

Tízemeletes óriások helyett földszintes, vagy kétszintes apróságok is lapulnak az egykori keleti blokkban. Ezek közül mutatunk most be néhányat.