Az ívás kezdete arról árulkodik, hogy viszonylag jó állapotban van a Nagy-korallzátony – írja az MTI az ABC Newsra hivatkozva. Ausztrália híres természeti világörökségi helyszínét régóta régóta sújtja a korallfehéredés, kérdés, hogy a régió hosszabb távon miként reagál majd a klímaváltozásra.
A korallok rendkívül látványos szaporodása kedden vette kezdetét, és két-három napig tart majd.
A 348 ezer négyzetkilométeres zátony 1998 óta öt alkalommal esett át jelentős fehéredésen, ami a korallok nagy részét károsította. A folyamat akkor figyelhető meg, amikor valamilyen stresszhatás, például a hőmérséklet növekedése miatt a korallokban élő szimbiotikus algák kilökődnek. Bár a fehéredés nem feltétlenül végzetes, hosszabb távon a korallok pusztulásához vezethet.
A James Cook Egyetem korallkutató intézetének munkatársai szerint az élőlények minimum 80 százalékát 2016 óta legalább egyszer súlyosan érintette a fehéredés. Legutóbb 2020-ban dokumentálták az eseményt a zátonynál.
Gareth Phillips tengerkutató elmondta, az ívás erős bizonyítéka annak, hogy a korallzátony ökológiai funkciói sértetlenek, és működnek a több mint 18 hónapos helyreállítási fázis után. A szakember kiemelte, régóta nem volt ilyen jó állapotban a Nagy-korallzátony.
A legtöbb szirtképző korall szaporodása évente egyszer, egy telihold utáni pár éjszakán zajlik. A korallok spermiumok és petesejtek milliárdjait lökik ki magukból, a megtermékenyített petesejtek, az embriók pedig megkapaszkodnak a zátonyon, és új telepeket képeznek.
