A magyarok országára törő mongol hadak 1241 tavaszán Muhinál szétszórták a feltartóztatásukra indult királyi sereget, majd télen átkeltek a Duna jegén. Nem tudni, ez pontosan mikor történt, de innentől kezdve az ellenség főerői már a nyugati országrészben tevékenykedtek. Ostrom alá fogták a konokul kitartó várakat, miközben egyes csapatok széltében-hosszában randalíroztak a Dunántúlon, egy jelentős egység pedig IV. Béla királyt igyekezett elfogni.
Karakorumból a Dunántúlra
Aztán váratlanul, valamikor 1242 márciusában (nem tudjuk, a hónap folyamán mikor) a Batu kán vezette teljes mongol had a Duna folyását követve a Balkán felé vette az irányt, és elhagyta hazánk területét. A távozás okára és időzítésére korábban a történész szakma csupán egyetlen közvetett bizonyíték alapján következtetett, ám ez annyira logikus és kézenfekvő volt, hogy látszólag értelmetlen lett volna megkérdőjelezni.
1241. december 11-én ugyanis meghalt Ögödej nagykán, a hírre pedig a magyarországi hadjáratot vezető Batu a birodalom fővárosába, Karakorumba indult. A birodalomalapító Dzsingisz unokájaként elvben ő is az esélyesek közé tartozott, de legalábbis részt akart venni a fontos döntésben. Így tanultuk az iskolában, sokáig ez volt a szakmailag elfogadott álláspont. Csakhogy a legújabb kutatások erősen megkérdőjelezik ezt a forgatókönyvet, hiszen
![Megcáfoltak egy fontos elméletet a tatárjárásról 1](https://s.24.hu/app/uploads/2021/10/033_5743833_5c35f8d9ec9c1.jpg)
Az ELTE vezetésével számos intézmény részvételével alakult kutatócsoport „Tatárjárás 1241 – A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései” néven, amely hosszú idő után modern szemlélettel, tudományágak összefogásával vizsgálja újra a magyarországi tatárjárás eseményeit és következményeit. A részletekről, új eredményekről és értelmezésekről több cikkben számolunk be a 24.hu-n. A folytatásban Dr. Uhrin Dorottya történésszel, az ELTE BTK Középkori Történeti Tanszék egyetemi tanársegédjével beszélgettünk arról, miért nem valószínű, hogy a tatárok a kánválasztás miatt hagyták el Magyarországot.
A harmadik fiú „örökölt”
Dzsingisz kán még életében rendelkezett a trónutódlásról oly módon, hogy mind a roppant kiterjedésű birodalom széthullását, mind a hatalomért vívott belharcokat megelőzze. A „szabály” szerint az első feleségétől, Börtétől származó elsőszülött fiú örökölt volna, ám a nagykán halála előtt felosztotta a birodalmát fiai között úgy, hogy mindőjük „fölé” a harmadikként született Ögödejt jelölte ki nagykánnak.
Hogy miért éppen őt? Mert az elsőszülött Dzsocsi származására árnyék vetült. Börte ugyanis már Dzsingisz asszonya volt, amikor a merkitek fogságába esett, ahonnan terhesen tért vissza – itt írtunk erről részletesen. Az uralkodó elismerte saját fiának, de a másodszülött Csagatáj nem: bátyját fattyúnak tartva nem ismerte el jogát a trónra, amivel komoly viszály lehetőségét teremtette meg.
A választás végül Ögödejre esett, Dzsingisznek sikerült családon belül és az előkelőkkel is kompromisszumot kötni, halála után akaratának megfelelően cselekedtek. Az uralkodóváltás zökkenőmentesen ment végbe, a testvérek nem törtek egymás ellen a későbbiekben sem
– mondja a 24.hu-nak Uhrin Dorottya.
Itt érdemes kitérni a negyedik, egyben legkisebb fiú, Toluj sorsára. Az egyik elsődleges korabeli forrás, a Mongolok titkos története szerint ugyanis Ögödej nagykán egy hadjárat után súlyosan megbetegedett, eszméleténél is alig volt. A sámánok „kiderítették”, az épp meghódított nép oltalmazó szellemei tombolnak, bosszúért lihegve a káni család egy tagjának életét követelik. Hogy megbékítsék őket, Toluj – állítólag önként – vállalta az áldozat szerepét, fenékig ivott egy méreggel teli poharat: a nagykán ezután visszanyerte egészségét.
![Megcáfoltak egy fontos elméletet a tatárjárásról 2](https://s.24.hu/app/uploads/2021/10/033_ria09-399461_2462.jpg)
Remek vezető, de kegyetlen ember
Ögödej, ha nem is örökölte apja zsenialitását, több forrás is karizmatikus személyiségnek írja le, akit szerettek a testvérei, a valóságban azonban a hercegek viszonya koránt sem volt ideális, igaz, az ellentéteiket kordában tudták tartani.
Világhódító, állandóan vérben gázoló, nagyhatalmú és büszke férfiakról beszélünk, elsődleges eszközük az erőszak volt – ehhez képest valóban nagy szó, hogy nem estek egymásnak, sőt a birodalom érdekében össze is tudtak dolgozni. Ögödej maga az italt szerette nagyon, és itt nem is igyekezett kompromisszumot kötni, halálát is idült alkoholizmus okozta a már említett, 1241. december 11-ei napon.
A Mongol Birodalom az uralkodása alatt élte egyik fénykorát. Keleti és nyugati irányban is erőteljesen folytatta a hódításokat, a leigázott területeket gyorsan és hatékonyan olvasztotta a birodalmába. Az egyes tartományok – mongolul uluszok – élére helytartókat nevezett ki rokonai köréből, megszervezte az adminisztrációt, a száraz tájakat kutak ásatásával virágzó vidékekké változtatta. Megtartotta a birodalom egységét, növelte a területét, törvényeket hozott, az adózást pedig úgy formálta, hogy a szegényeknek se kelljen nélkülözniük.
A Mongolok titkos története viszont négy negatívumot – úgynevezett főbűnöket – is kiemel. Mértéktelen bor- és kumiszfogyasztásán nyilván környezete is megütközött, máskülönben nem tartották volna fontosnak feljegyezni, ám ennél nagyobb szörnyűség is száradt a lelkén.
Nem ér ide a futár, de el sem indult?
Felvéve történetünk fonalát, a nagykán egyik legnagyobb tette a kortársak és az utókor szemében is a postahálózat kiépítése volt. Az utak mentén 25–50 kilométerenként postaállomásokat létesíttetett, ahol a hírvivő már messziről, kürtszóval jelezte a közeledését, így a személyzet friss lóval, ellátmánnyal várta, hogy késlekedés nélkül folytathassa az útját. A gyors információáramlás a Mongol Birodalom sikerének egyik fontos záloga volt, hasonló hatékonyságot legközelebb az újkorban sikerült elérni.
Térjünk most vissza oda, hogy az általánosan elterjedt álláspont szerint a tatárok hirtelen távozásának oka Ögödej halála és Batu igyekezete volt, hogy személyesen vegyen részt az új uralkodó megválasztásán. Ehhez két kérdést érdemes tisztázni: ideérhetett-e a nagykán halálhíre még 1242 márciusában, illetve vajon mennyire igyekezett Batu „hazafelé”.
XIII. századi európai utazók a mongol postahálózat előnyeit is kihasználva a tavaszi és nyári kedvező időjárás mellett is 5–5,5 hónap alatt tették meg az utat Közép-Európából a mongol fővárosba, Karakorumba. A futár nyilván gyorsabban halad, de akkor is óriási a távolság, ráadásul tél volt. A mongolok magyarországi kivonulása témájából PhD-t író kanadai történész, Stephen Pow aprólékosan kiszámolta, hogy
Csakhogy nagyon valószínű: az a bizonyos hírvivő nem indult el másnap, sőt a következő napon, majd azt követően sem. Nézzük részleteiben.
![Megcáfoltak egy fontos elméletet a tatárjárásról 3](https://s.24.hu/app/uploads/2021/10/gettyimages-500839909.jpg)
Négy évig nem sikerült kánt választani
Ögödej (Batu nagybátyja) első vagy „fő” felesége nem szült örököst, ám második asszonya, Töregene öt fiúval ajándékozta meg, közülük volt a legidősebb Güjük. Töregene rendkívül erős akaratú, ambiciózus nő volt, komoly hatást gyakorolt a nagykánra, akinek halála után igen bonyolult helyzet állt elő.
Maga Ögödej Siremünt, kedvenc unokáját szemelte ki utódjának, Güjük elsőszülöttként formált jogot a trónra, de anyja is harcba szállt a hatalomért. Mindez pedig oda vezetett, hogy Ögödej halálát feltehetően napokig titkolták, arról egy ideig csak a legszűkebb környezete tudott – nem ismert, hogy végül mikor hozták nyilvánosságra, vagy küldtek futárokat a trónöröklésben érdekelteknek. A kánválasztó kurultáj összehívásának a kezdeményezése is csak 1243–44-ben kezdődhetett.
Ögödej halála után egyből rivalizálás alakult ki, hogy ki gyakorolja a régensi hatalmat: elsőként az első feleség, Möge, majd Töregene irányított. Úgy tűnik, utóbbi minden erejével a kánválasztás elodázásán volt, és sikerrel is járt: négy évig régensként kormányozta a birodalmat, Güjüköt csak 1246-ban sikerült megválasztani.
Nem a kánválasztás volt a fő ok
Batu Dzsocsi fia volt, miután apja korán, még Dzsingisz életében meghalt, így ő kapta a nyugati területeket, és vitte végig a nyugati irányú hódítást az orosz fejedelemségektől a kunokon át Magyarországig. Dzsingiszida hercegként mindenképp beleszólása volt a kánválasztásba, de semmiképpen nem érezhette magát esélyesnek a trónra. A legnagyobb favoritnak tartott Güjükkel ráadásul kifejezetten rossz viszonyt ápolt, így neki is érdeke volt a kánválasztás elodázása. Végül el sem ment a fontos eseményre.
![Megcáfoltak egy fontos elméletet a tatárjárásról 4](https://s.24.hu/app/uploads/2021/10/gettyimages-1036182570.jpg)
Főleg úgy nem indokolt a sietsége, hogy távozásával – mondhatni – a célegyenesben adta fel egyik legfontosabb hódítását, kiengedte karmaiból a magyarok királyát. A kutatócsoport értékelése szerint tehát a Batu vezette mongol had
Akkor mégis miért hagytak itt csapot-papot a tatárok annyi áldozat után, egy karnyújtásnyira a hódítás sikeres befejezésétől? Erre sorozatunk következő részeiben keressük a választ.