Április, május, júniusban rendre 5 százalék felett volt a magyar infláció, de mint Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese emlékeztetett, már a járvány előtt is emelkedőben volt a mutató. 2020 januárjában például (ami nálunk a koronavírus szempontjából még „békehónapnak” számított) 4,7 százalékot mért a KSH, miközben 2019 októberében még 3 százalék alatt állt a mutató.
Vagyis már a járvány előtt érezhető volt a pénzromlás gyorsulása, az első hullám pedig éppen hogy fékezte ezt – a korlátozó intézkedésektől ismét 3 százalék alá került a mutató. Aztán ahogy tavaly nyáron jöttek az enyhítések, nyitások, megint meglódultak az árak – júliusra 3,8 százalékra szökött az infláció. Azaz, mint Karsai fogalmazott, kezdett visszaállni a gazdasági folyamatokból következő „normál” értékhez. Ami viszont a szakember szerint egy nem normális gazdaságpolitika következménye.
Arra célzott, hogy 2017-től nyomták a pénzt a gazdaságba, hatalmas megelőlegezések voltak az új uniós pénzek érkezése előtt, a Magyar Nemzeti Bank hitelprogramokat indított (NHP), általában nőtt a hitelezés, a kamat közben extrém alacsony volt, a reálkamat szintén. A forint szinte folyamatosan gyengült, 2020-ban pedig drámai mértékben, mintegy 10 százalékkal értékelődött le. Ezek mind olyan tényezők, amelyek az inflációt gerjesztették, már a vírus előtt.
Erre jött rá a járvány időszaka, amikor a jegybank ismét öntötte a pénzt a gazdaságba (hitelmoratórium, új hitelprogramok). A költségvetés szintén pumpálta a pénzt – az már szerinte más kérdés, hogy rossz szerkezetben, mert nem a valóban nehéz helyzetbe kerülteket segítették, hanem inkább a kormányhoz lojális üzleti csoportok kaptak rengeteg fejlesztési pénzt. Mint mondta, már a választásokra hangolódva bejelentették a 13. havi nyugdíjat. És amikor tavaly nyáron nyilvánvalóvá vált, hogy tartósan nem kell betartani a 3 százalékos hiánycélt, elszabadult a pénzkiáramlás, megemelkedett az államháztartási hiány. Máshol legalább a gazdasági racionalitást szem előtt tartva engedték el a hiányt, nálunk nem – jegyezte meg a közgazdász.
Árnövelő tényezők
A júniusi inflációs jelentést árucsoportonként nézve kiugró az élvezeti cikkek (dohány, szesz) 12 százalékos áremelkedése éves szinten (jövedékiadó-emelés van mögötte), valamint az üzemanyag 24 százalék körüli drágulása (főképp világpiaci hatásra).
A szolgáltatásoknál a 3,8 százalékos inflációban már megjelentek a nyitással összefüggő áremelések – a szállodai szolgáltatások és a vendéglátás ára emelkedett többek között. A tartós fogyasztási cikkek ára a korábbi években nemigen változott, a technológiai fejlődés miatt akár árcsökkenés is volt – az alkatrész-utánpótlás miatt ez már nem igaz. A mostani 3,7 százalékos emelkedés azonban leginkább a forintleértékelődés számlájára írható, akárcsak az, hogy a főként importból származó ruházati termékek árai is emelkedtek. Igaz, összességében csak 1,2 százalékkal, de korábban itt is inkább árcsökkenés volt jellemző.
Az élelmiszereknél árfelhajtó hatása van, hogy késik a zöldségek-gyümölcsök érése, bizonyos gyümölcsökből alig van/volt termés (ahogy ez más években is előfordul). Azt még nem tudni, milyen lesz a kukorica- illetve búzatermés, de ezek oldaláról is várható árnyomás a takarmánynál, húsnál, illetve a lisztnél, pékáruknál. A magyar mezőgazdasági termelői árindex az első négy hónapra 13 százalék volt – ez már részben begyűrűzhetett, de tartósabb áremelkedésre lehet számítani.
A kormány is foglalkozik már az építőipari áremelkedésekkel. A külföldi alapanyagok drágulása mellett ehhez jelentősen hozzájárult az is, hogy a parlamenti választás közeledtével a lakásépítést, -felújítást ösztönző programok óriási boomot idéztek elő. Nem meglepő, hogy ilyenkor az árak emelkednek,
Az építőiparban a szakemberhiány már a járvány előtt, 2019-ben is probléma volt, az ÉVOSZ szerint rövid távon ennek is van árfelhajtó hatása.
A GKI konjunktúraindex felmérése a kereskedelem kivételével minden ágazatban erősödő áremelési törekvést mutatott júniusban (a kereskedelemben májusban volt ez jellemző), vagyis a cégek zöme áremelésre készül rövid távon. A lakosság inflációs várakozása jó ideje emelkedő, májusban jelentősen nőtt, ahhoz képest júniusban kissé csökkent.
Világpiaci árnyomás
Ami a külső körülményeket illeti, az elmúlt időszakban jelentősen nőttek a világgazdaságban az alapanyagárak, az ellátási láncok megszakadása okozta alkatrészhiány is felfelé nyomta az árakat – van ahol emiatt közelebb hozták a termelést, ami viszont a termelési költségeket növelte a magasabb bérek miatt. Jelentősen emelkedtek a világpiacon a mezőgazdasági nyersanyagok (gabona, takarmány, növényi olaj, tej) árai. A Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet jelentése szerint júniusban például 34 százalékkal volt magasabb az alapanyagár-index, mint egy évvel korábban – sorolta a tényezőket Karsai Gábor. A magasabb takarmányárak pedig előbb-utóbb begyűrűznek a hús árába. Világszerte és az Európai Unióban is emelkedőben az árszínvonal, igaz, messze nem annyira, mint nálunk. De az már érezhető, hogy a korábban esetenként csökkenő importárak elkezdtek emelkedni. Az árfolyam továbbra is gyenge, a cégek ezt szintén kalkulálták az áraikban.
Csak mondják, hogy megfékezik az inflációt
Az árnyomás hatalmas, lenne teendő, ám az antiinflációs politika, amit a jegybank és a kormány is hangsúlyoz, inkább csak szavakban valósul meg a közgazdász szerint. Az építőanyagoknál például kiviteli tilalmat rendeltek el, de csak októberre lesz belőle valami, holott nem éppen a tél az építkezések és a felújítások tipikus időszaka, megkésett lehet így a lépés.
A jegybank márciusi jelentésében még átmenetinek nevezte az árak megugrását azzal, hogy nyárra visszatérhet a célsávba, azaz 4 százalék alá az infláció, vagyis nincs probléma. Aztán kiderült, hogy nagyon is van – erre az MNB harcias hangot ütött meg a 2022-es költségvetéssel szemben, laza, hiánynövelő, egyensúlyrontó, inflációgerjesztő jelzőket osztva, és kilátásba helyezte a kamatemelést. Karsai szerint azonban nem hihető, hogy Matolcsy György szembefordulna a kormánnyal. Ő is tudja, hogy választás lesz 2022-ben, tehát egy szigorúbb költségvetési és monetáris irány sértené a kormány politikai érdekeit – ilyenkor kiemelten fontos, hogy az életszínvonal nőjön, a gazdaság pörögjön.
Ezért gondolja Karsai Gábor, hogy részben színjáték lehet az MNB reakciója. Persze az sem kívánatos, hogy az infláció túlpörögjön, mert az politikailag visszaüthet a kormányra. De az, hogy megemelték az alapkamatot 0,3 százalékkal, a ténylegesen ható heti kamatot pedig 0,15 százalékkal, miközben az infláció 5 százalék felett van, nyilvánvalóan nem radikális dolog. A kamatemelés egyik célja az árfolyam karbantartása volt. A 355 forint körüli euró árfolyam pedig a jegybanknak tökéletesen megfelelhet.
Óvatos lépések várhatóak a jegybanktól
Nem valószínű, hogy a forintleértékelési folyamat minimálisan ne folytatódna – ez az MNB-nek is jó, a nyereségességéhez. A gazdaság exportképessége szempontjából ugyan nem perdöntő, de választási szempontok miatt mégis van jelentősége, különösen az agráriumban, élelmiszeripari termelőknél, ahol főként magyar tulajdonú cégek exportálnak. Nekik egyáltalán nem mindegy az árfolyam, nem jönne jól számukra egy felértékelés.
Karsai Gábor úgy véli, ha az MNB nem akar arcot veszíteni, várhatóak további kamatemelések, de csak nagyon apró lépésekben, és amint csökken az infláció, már nemigen kell erre számítani. A jegybank visszavesz a hitelprogramjából, és azt is jelezték, hogy az államháztartás finanszírozásától is hátrább lépnek – utóbbi lépés azonban inkább a választások utánra várható. Ráadásul miközben visszalépnének az NHP-nál, már kilátásba helyezték, hogy lesz kedvezményes kamatozású zöldhitel a lakásépítéshez. A kormány is kedvezményes hitelkonstrukciót jelentett be.
Szóval látszatra azt kommunikálja a kormány és a jegybank, hogy fellépnek az infláció ellen, de csak olyan kis lépéseket tesznek, hogy a gazdaság növekedése ne kerüljön veszélybe.
Felejtős az idei 3 százalék
Idén legalább 4,2 százalék körüli infláció várható éves szinten. Ennyi volt az első félév átlaga, a második félévi is körülbelül ennyi lehet, inkább egy kicsit több, mint kevesebb – valószínűsíti Karsai Gábor.
A szolgáltatásoknál a nyitás jó néhány területen átárazást, áremelkedést okozott – ez még a júniusi statisztikában nem is feltétlenül látszott egészében. Sokakban erős az igény arra, hogy a karantén időszaka után legyen nyaralás, és jelentős számban inkább Magyarországon üdülnének. A kereslet növekedése, a veszteségbehozás célja, a munkaerő-visszacsábítás költsége pedig együttesen árfelhajtó hatású, és még van áremelési valószínűség.
Az évi 4,2 százalékos átlag úgy jöhet ki, hogy a harmadik negyedévben kissé mérséklődhet az áremelkedés, a negyedik negyedévben pedig ismét gyorsulhat. A kormány erre az évre 3 százalékos inflációt mondott, aztán korrigáltak 3,6 százalékra, erre fel adták az évközi, júniusi nyugdíjkorrekciót. De mivel ennél egészen biztosan magasabb infláció várható, még novemberben is kell majd egy nyugdíjemelés – erre már Varga Mihály is célzott.
A választások után szelídülhet az infláció
Jövőre szintén 3 százalékos inflációt állítottak be a költségvetésben, ami Karsai Gábor szerint irreálisnak tűnik – 3,5 százalék körüli értéket prognosztizálnak a legtöbben. Nem látja, mitől mérséklődne 3 százalékra az árnövekedés, 4 százalék körüli inflációra számít jövőre, főleg a választással összefüggő pénzkiáramlás miatt. 2022-ben jön a fiatalok szja-mentessége, a családosok szja-visszatérítése, és várható a minimálbér belengetett emelése bruttó 200 ezer forintra egy vagy két lépcsőben. A szakember nem érzi, hogy markánsan lehetne csökkenteni a hiányt, és a Matolcsy által bőszen kritizált felhizlalt államháztartási hiánynak is van inflációs hatása.
Karsai úgy véli, érdemi antiinflációs lépésekre inkább a választás után lehet majd számítani. Idén kemény tétel volt az üzemanyagárak emelkedése – azt nem tartja valószínűnek, hogy jövőre a mostaninál jóval magasabbak lennének, így ez biztosan csökkentheti az inflációs nyomást. A forintárfolyam, úgy véli, stagnálhat, vagy minimálisan gyengülhet jövőre – érdemi erősödés, amelynek komolyabb antiinflációs hatása lehetne, nem várható szerinte. Viszont a világon mindenhol emelkedőben van az infláció, emiatt az importált infláció összességében erősödhet.
Közbeszólhat még az is, hogy az Európai Unió hogyan dönt a helyreállítási forrásokkal kapcsolatban, elfogadják-e végül a beterjesztett magyar javaslatot, és ha igen, mikorra. Ha nem, az nem dönti be a magyar gazdaságot, de szigorúbb gazdaságpolitikát kényszeríthet ki.
