Lehoczky Annamária meteorológus, éghajlatkutató a Másfélfokon mutatja be az óceánokat veszélyeztető hőhullámokat – számol be az MTI. Mint a szakértő írja, a klímaváltozás miatt nemcsak a szárazföldeken gyarapodnak a rekordmagas hőmérsékletek és szokatlanul meleg időszakok, hanem az óceánokban is. A tengeri hőhullámok gyakorisága 20-szorosára nőtt az iparosodás előtti időkhöz képest, amihez az ember okozta éghajlatváltozás jelentős mértékben járult hozzá.
A meteorológus felhívja a figyelmet arra, hogy a tengeri hőhullámok már ma is jelentős károkat okoznak a tengeri ökoszisztémáknak, tömeges állománypusztulást, elvándorlást és az egész ökológiai rendszer átrendeződését idézve elő. Lehoczky Annamária szerint a halállomány megtizedelődése és a fajok elterjedési területének eltolódása a túlhalászattal és a szennyezéssel kombinálva az élelmiszerbiztonságot is fenyegeti.
Az óceánok azért melegednek gyorsuló ütemben, mert elnyelik a légköri többlethő nagy részét. Az elmúlt évek egyik legjelentősebb hőhulláma Blob (azaz “Folt”) néven híresült el, ez 2013-2015 között sújtotta a Csendes-óceán északkeleti térségét. Az átlagosnál melegebb vízben mérgező algavirágzás indult, aminek hatására több kereskedelmi szempontból fontos halászterületet le kellett zárni. A táplálék csökkenésével a helyi lazacpopulációk drámaian visszaestek, a tengeri madarak és fókák pedig tömegével pusztultak el. Számos faj elterjedési területe a folyamat hatására északabbra tolódott.
A Blobhoz hasonló nagy tengeri hőhullámok a többi óceáni medencében is előfordultak az elmúlt évtizedben. Lehoczky Annamária szerint a műholdas tengerfelszín-hőmérséklet mérések kezdete óta (1981) több mint 30 ezer hőhullám fordult elő, és ezek közül a 300 legnagyobb esemény átlagosan 1,5 millió négyzetkilométert érintett, 40 napig tartott, a csúcs idején pedig 5 Celsius-fokkal volt magasabb a vízfelszín hőmérséklete a megszokottnál.
A nagy tengeri hőhullámok gyakorisága, intenzitása és hossza megnövekedett az utóbbi négy évtizedben az összes óceáni medencében. Összességében a nagy intenzitású események előfordulási valószínűsége 20-szorosára emelkedett az ember okozta éghajlatváltozás hatására.
Számos tanulmány figyelmeztet, hogy az emelkedő üvegházgáz-kibocsátások miatt a jövőben várhatóan folytatódni fognak a már észlelt változások, sőt rosszabbodik a helyzet: az egyre erősödő klímaváltozás egyre gyakoribb, intenzívebb és hosszabb tengeri hőhullámokat fog eredményezni
– írja a szakember.
A jelenlegi kibocsátási trendek mentén haladva még ebben a században elérhetjük a 3 Celsius-fokos globális hőmérséklet emelkedést, aminek hatására az óceán nagy részén állandósulhat a hőhullámos állapot. Ez katasztrofálisan hathat az ökológiai rendszerekre. Azok a térségek kifejezetten sérülékenyek, amelyekben a fajok nagy része a hőmérsékleti tolerancia küszöbének felső határán van. Ilyen hely többek között a Csendes-óceán délnyugati területe és az Atlanti-óceán középnyugati része. Emellett azok a térségek is fokozott fenyegetésnek vannak kitéve, ahol az éghajlati hatások mellett egyéb emberi tényezők, így a túlhalászás is nyomást gyakorol a fajokra.
Ha sikerülne tartani a párizsi klímaegyezmény célját, és a melegedés mértékét 1,5 vagy 2 Celsius-fokban korlátoznánk, akkor a nagy tengeri hőhullámokkal sújtott területeknek még lenne némi esélyük regenerálódni egy-egy esemény után. Lehoczky Annamária szerint ahhoz, hogy minél több egészséges tengeri ökoszisztémát megőrizzünk, illetve elkerüljük az állandósuló hőstresszt az óceáni medencékben, a globális üvegházgáz-kibocsátások azonnali és nagymértékű csökkentésére van szükség.
