Minden szempontból rendhagyó lesz az idei Oscar-díjátadó, és ez a hétfőn közzétett jelöléseken is tükröződik. A jelöltek névsora néhány történelmi elsőséget is tartalmaz, az pedig az elmúlt évekhez hasonlóan most is borítékolható volt, hogy a legrangosabb filmes díjkiosztó nem is feltétlenül a filmekről szól ebben az évben sem, hanem a sokszínűség (diverzitás) van a középpontban. Ez utóbbi nagyjából 2015 óta így van, amikor az #OscarsSoWhite hashtag először söpört végig a Twitteren (válaszul arra, hogy az összes színészi kategóriában csak fehér színészeket jelöltek), és következményként központi téma lett, hogy Hollywood mennyire veszi komolyan a bőrszín, nem vagy szexuális irányultság alapján történő diszkrimináció elleni küzdelmet.
Ennek megfelelően a nemzetközi kommentárok is elsősorban azt emelték ki, hogy az idei mezőny minden tekintetben sokszínűbb, mint valaha: összesen hetven nő szerepel a jelöltek között, míg a színészi díjakra jelöltek csaknem fele színesbőrű, és most először fordult elő a díj történetében az is, hogy két nőt is jelöltek a legjobb rendezőnek járó Oscarra. Először jelöltek továbbá olyan produkciót a legjobb film kategóriájában, amelyet kizárólag fekete alkotók készítettek (Judas and the Black Messiah), míg másodszor fordult elő az Élősködők tavalyi sikere után, hogy ázsiai szereplőgárdával rendelkező filmet jelölnek ugyanebben a kategóriában (ez a koreai bevándorlókról szóló Minari). A Minari főszereplője, Steven Yeun lett az első ázsiai amerikai, akit a legjobb férfi színész kategóriában jelöltek, míg ugyanebből a filmből a legjobb női mellékszereplő kategóriában jelölt Yuh-Jung Youn az első koreai, akit bármilyen színészi díjra esélyes. Hasonlóan a Sound of Metal főszereplője, Riz Ahmed az első muszlim, akit a legjobb féri szereplőnek járó Oscarra jelöltek, és az idén fordult elő először, hogy a kategóriában a jelöltek között kisebbségben vannak a fehér színészek. A nomádok földje című film rendezője, Chloé Zhao pedig nemcsak az első színes bőrű nő, akit a legjobb rendező díját kaphatja meg, de az első nő az Oscar történetében, aki négy kategóriában is jelölést kapott (legjobb film, rendezés, vágás, forgatókönyv).
Mindez tehát azt mutatja, az Amerikai Filmakadémia (mely tagságában is sokszínűbb lett az utóbbi években) nagyon is komolyan vette a sokszínűségre vonatkozó kritikákat, amelyek az elmúlt években rendre megtalálták az Oscart. Amerikában most nyilvánvalóan ez az a diskurzus, amibe beillesztik az ilyen iparági díjkiosztókat, melyek egészen a közelmúltig tényleg úgy tettek, mintha csak a fehér többségű Amerikát szolgálnák ki, az Oscar pedig egészen a közelmúltig a más nyelven születő filmeket is a partvonalra szorította. Arról, hogy a reprezentáció központi jelentőségű lett az Oscar-díj ügyében, itthon megfigyelhető, hogy politikai oldaltól függetlenül népszerű az a vélemény, amely a filmipart és magát az alkotói szabadságot akarja védeni az olyan „túlkapásoktól”, mint amilyen a tavaly ősszel bejelentett, valójában nem sok valódi szigorítást jelentő kvótarendszer is. Ez a jelenség azért is lehet megmosolyogtató, mert az Oscar-díj az elmúlt évtizedekben sem tükrözte a filmszakma elismert értékeit, sokkal inkább egy iparág éves seregszemléje volt, amelyben akkor is és most is egy alapvetően konzervatív filmipari mainstream ízlésvilága volt a meghatározó. Az elmúlt évtizedben is számtalan nagyszerű művész alkotott anélkül, hogy kicsit is érdekelte volna, mit szól munkásságához a Filmakadémia, amelynél mindig is sajátos szempontok érvényesültek.
Ezt mi sem tükrözheti jobban, mint az, hogy a legtöbb jelölést idén a Mank kapta, egy, a mai reprezentációs kérdésekhez semmilyen módon nem kapcsolódó, fekete-fehér film, amely Hollywood kedvenc témájával foglalkozik, saját magával. David Fincher filmje a filmipar aranykorába repít vissza, és a minden idők legnagyobb filmjének tartott Aranypolgár hányatott sorsú forgatókönyvírójáról, Herman J. Mankiewiczről szól, és ahogy azt a kritikánkban is megjegyeztük, ezt a filmet nem véletlenül csak a Netflix merte bevállalni, melynek legalább annyit számít ilyenkor a presztízs, mint a nézőszám. Mindenesetre az akadémia imádta a filmet, tíz kategóriában is jelölték (így a legjobb film, rendező, férfi főszereplő – Gary Oldman, és legjobb női mellékszereplő – Amanda Seyfried), ám a Deadline elemzése megemlíti, hogy a filmet nem jelölték a legjobb forgatókönyv kategóriában, ez pedig rossz ómen, hiszen az elmúlt hat évtizedben mindössze két filmnek sikerült úgy megnyernie a legjobb film díját, hogy a forgatókönyvét közben nem is jelölték. Ráadásul két hatalmas világsikerről van szó, A muzsika hangja és a Titanic személyében, a Mank pedig nagyon nem ez a kategória. Szintén a Mank diadalmenete ellen szól, hogy a legjobb vágás díjára sem jelölték, márpedig az elmúlt negyven évben egyedül a Birdman tudta megnyerni a legnagyobb presztízsű díjat enélkül. (A Birdman ráadásul egyetlen elnyújtott snittnek tűnik, tehát nem is lehet benne semmilyen vágást díjazni.)
Az elemzések szerint ezek azt vetítik előre, hogy az idei mezőnyben két olyan film van csak, amely a statisztikák alapján esélyes lehet a legjobb film díjra: az egyik az idei Oscar-szezon sztárjának beharangozott A nomádok földje, mellyel nemcsak Chloe Zhao, hanem a főszereplő Frances McDormand is történelmet írhat: ő az első nő, akit színészként és producerként is jelöltek díjra ugyanazon film miatt, és ha megint nyer, akkor harmadszorra nyerné el a legjobb színésznőnek járó Oscart, ez eddig csak Katherine Hepburnnek sikerült. A filmet mellesleg jelölték az összes fontos kategóriában (legjobb film, női főszereplő, rendezés, forgatókönyv, operatőr, vágás), ezért könnyen lehet, hogy a gálán A nomádok földje lesz a főszereplő, hiába kapott néggyel kevesebb jelölést, mint a Mank. A másik esélyes az Ígéretes fiatal nő: Emerald Fennell filmjét ugyanezekben a kategóriákban jelölték, a legjobb operatőrt kivéve.
A legjobb film kategóriájában ezen a kettőn kívül labdába rúghat még ugye a Mank, a Minari és a Judas and the Black Messiah a korábban említettek közül, de jelölték még a The Fathert, melyben Anthony Hopkins és Olivia Colman a színészi kategóriákban is jelölést kapott, továbbá A chicagói 7-ek tárgyalását és a Sound of Metalt. A legjobb rendezőknél Zhao, Fennell és Fincher mellett ugyancsak jelölték a Minari rendezőjét, Lee Isaac Chungot, valamint az idén is lesz nemzetközi jelölt, a Még egy kört mindenkinek című dán filmet jegyző Thomas Vinterberg személyében. A színészi kategóriákban már kevesebb meglepetés akadt, de itt kapott jelölést Mundruczó Kornél filmje, a Pieces of a Woman főszereplője, Vanessa Kirby, nem jelölték viszont Ellen Burstynt, akit előzőleg sokan esélyesnek tartottak a legjobb női mellékszereplő kategóriára. Amit még a színészi díjaknál ki szokás emelni, az az, hogy a legjobb női mellékszereplőnek járó díjért újra szembekerült egymással Glenn Close és Olivia Colman, miután két éve az utóbbi meglepetésre elvitte a legjobb női főszereplőnek járó díjat az előbbi elől.
Ha megnézzük, ki mindenki nem kapott jelölést (például a mi előzetes esélylatolgatásunkhoz képest), ott is akadt jó pár meglepetés. Így kimaradt az idén Tom Hanks, akit A kapitány küldetése című filmben láthatott a közönség, de nem kapott jelölést a film rendezője, Paul Greengrass sem. Hiába tartotta esélyesnek a szakma Spike Lee-t Az öt bajtárs miatt, a Filmakadémia másképp döntött, és nem kapott jelölést a Golden Globe-győztes Jodie Foster (The Mauritanian), illetve Michelle Pfeiffer (French Exit) és Sophia Loren (Előttem az élet) sem. Egyetlen jelölést sem kapott a kritika által az év egyik legjobb amerikai filmjeként emlegetett First Cow (Kelly Reichardt rendezte), és a The Assistant (Kitty Green) sem, míg a nagy produkcióknak sem kedvezett ez az év, hiszen a Tenet nem rúgott labdába a fontosabb kategóriákban, mint ahogy George Clooney filmje, az Éjféli nap sem. A legjobb külföldi film kategóriája is hozott meglepetéseket: a már említett Vinterberg-film és a dokumentumfilmeknél is jelölt román Colectiv bekerülése borítékolható volt ugyan, ám kimaradt az orosz Kedves Elvtársak!, illetve a mexikói I’m No Longer Here, vagy a két idős nő évtizedek óta tartó szerelméről mesélő, francia Two of Us is.
Ami viszont mindennél inkább meghatározhatja ezt a gálát, az sajnos a koronavírus lesz: nemcsak azért, mert a megszokottnál jóval szerényebb díjkiosztó lesz az idei, nagyobb közönség és parti nélkül, de a mozik bezárása miatt számos filmet alig vagy egyáltalán nem is ismerhet a közönség nagy része a nevezettek közül. Ennek is köszönhető, hogy a legjobb filmre jelölt nyolc produkció közül mindössze egy, a Judas and the Black Messiah képviseli a nagy stúdiókat (jelesül a Warnert), míg a Netflix egymaga két jelöléssel van jelen, de még az Amazon is egy jelöléssel mutatja a streamingszolgáltatók növekvő súlyát a legfőbb kategóriában. Sőt, a kisebb kategóriákban kapott jelölést a Hulu, az Apple TV+ és a Disney+ is. Apropó, Netflix: a streamingóriás újra megdöntötte a saját rekordját, ebben az évben már összesen 35 jelölést kapott, így most már egyértelműen az iparág legnagyobb játékosa, ennyit utoljára Harvey Weinstein Miramaxa szedett össze még csaknem húsz évvel ezelőtt. Igaz, a Netflix már tavaly is rengeteg jelölést kapott, de ebből mégsem tudott sokat díjra váltani, az idei mezőnyt elnézve azonban már tényleg meglepetés lenne egy hasonló arány – minden jel szerint a filmipar úgy-ahogy elfogadta mostanra a Netflixet, és ezt a folyamatot kétségtelenül felgyorsította a járvány is.
A 93. Oscar-díjátadót április 25-én rendezik majd Los Angelesben.
A főbb kategóriák jelöltjei:
Legjobb film:
Mank
The Father
Judas and the Black Messiah
Minari
A nomádok földje
Ígéretes fiatal nő
Sound of Metal
A chicagói 7-ek tárgyalása
Legjobb rendező:
Thomas Vinterberg ((Még egy kört mindenkinek)
David Fincher (Mank)
Lee Isaac Chung (Minari)
Chloé Zhao (A nomádok földje)
Emerald Fennell (Ígéretes fiatal nő)
Legjobb férfi főszereplő:
Riz Ahmed (Sound of Metal)
Chadwick Boseman (Ma Rainey’s Black Bottom)
Anthony Hopkins (The Father)
Gary Oldman (Mank)
Steven Yeun (Minari)
Legjobb női főszereplő:
Viola Davis (Ma Rainey’s Black Bottom)
Andra Day (The United States v. Billie Holiday)
Vanessa Kirby (Pieces of a Woman)
Frances McDormand (A nomádok földje)
Carey Mulligan (Ígéretes fiatal nő)
Legjobb férfi mellékszereplő:
Sacha Baron Cohen (A chicagói 7-ek tárgyalása)
Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)
Leslie Odom Jr. (One Night in Miami)
Paul Raci (Sound of Metal)
Lakeith Stanfield (Judas and the Black Messiah)
Legjobb női mellékszereplő:
Maria Bakalova (Borat utólagos mozifilm)
Glenn Close (Vidéki ballada az amerikai álomról)
Olivia Colman (The Father)
Amanda Seyfried (Mank)
Yuh-jung Youn (Minari)
Legjobb animációs film:
Előre
Lunaria – Kaland a Holdon
Shaun, a bárány és a farmonkívüli
Lelki ismeretek
Wolfwalkers
Legjobb eredeti forgatókönyv:
Judas and the Black Messiah (Shaka King és Will Berson)
Minari (Lee Isaac Chung)
Ígéretes fiatal nő (Emerald Fennell)
Sound of Metal (Darius Marder és Abraham Marder)
A chicagói 7-ek tárgyalása (Aaron Sorkin).
Legjobb adaptált forgatókönyv:
Borat utólagos mozifilm
The Father
A nomádok földje
One Night in Miami
A Fehér Tigris
Legjobb operatőri munka:
Judas and the Black Messiah (Sean Bobbitt)
Mank (Erik Messerschmidt)
A kapitány küldetése (Dariusz Wolski)
A nomádok földje (Joshua James Richards)
A chicagói 7-ek tárgyalása (Phedon Papamichael)
Legjobb nemzetközi film:
Még egy kört mindenkinek (Dánia)
Better Days (Hongkong)
Collective (Románia)
The Man Who Sold His Skin (Tunézia)
Quo Vadis, Aida? (Bosznia-Hercegovina)
Legjobb dokumentumfilm:
Colectiv
Crip Camp: A Disability Revolution
El Agente Topo
Tanítóm, a polip
Time
