Ez lehetett volna a laza mérkőzés a hollandoknak, ismeri ezt a fajtát mindenki, amikor lazán fociznak, örömmel, vágnak hármat, és Costa Rica hősként vonulhat le a gyepről, fel a gépre. De nem. Louis van Gaal teljesen máshogy gondolta.
Van Gaal eleve azzal kezdte a tornát, hogy az addig bejáratott 4-3-3-at dobta a kukába, mert a kulcsembere, hosszú időre lesérült, és egy ötvédős rendszert játszatott. A spanyolok ellen hihetetlenül jól bejött, a többiek ellen már nem igazán. Otthon megkérdőjelezték, hogy minek erőlteti ezt, erre visszaszólt: teszek rá, azt csinálok, amit akarok. Igazi diktátor.
Fotó: Europress Fotóügynökség
És annyiban igaza van, hogy mindig továbbmentek, valahol volt egy pici szerencse, valahol a taktika és a cserék jól jöttek, van Gaal pedig büszkén hátranézett az országra, és elhatározta magában: na most. Most valami olyat csinálok, amit nagyon meg fognak emlegetni.
Costa Rica ellen az elején pont ugyanúgy kezdtek, mint korábban, ne higgyenek kérem Menczer Tamásnak, nem álltak ki támadóbban. 10 perc után átálltak egy 3-4-3-ra, ment az óvatos labdázgatás, Costa Rica nem akart kijönni érthető módon a kapuból, Navas pedig mindent fogott, amit lehet. Van Gaal nem volt ideges: minden a terv szerint zajlik. Miért idegeskedne?
Lement 90 perc, semmi. Lement az első 15 perc, semmi. Végül gondolt egyet, és igazi, hamisítatlan troll módra 15 percre beküldi azt a Huntelaart, akinek a cseréjét egy 8 millió fős ország üvöltve követelte otthon, mert van Persie-re rontást küldhetett Moyes, mint Harry Potterre Mógus professzor a Bölcsek kövében. Elképesztően nem érezte a kaput, gyakorlatilag rossz volt minden megmozdulása, hozta a manchesteres formáját.
Klaas-Jan Huntelaar. pic.twitter.com/ro0AJQKAes
— Sunday League Footy (@SundayChants) July 5, 2014
Az utolsó 10 percben nagyon felpörgött a játék, Costa Rica és Hollandia is támadt, mint a meszes, Robben remekül játszott. Egyáltalán nem látszott az, amit a szakértők mondtak a stúdióban, hogy a hollandok elfáradtak, Costa Rica nem (a logikát most sem értem), a pulzusom már olyan magasan volt, amitől nekem is lassan kigúvadt a szemem, mint Özilnek alapjáraton.
Fotó: Europress Fotóügynökség
És ekkor jön a végleges, elképesztő húzás, ami meghatározott két dolgot: van Gaal lehozta Cillessent, és behozta Tim Krult, aki napokig gyakorolta a büntetőket. Lebukott az öreg, hát erre készült mindvégig! Gyakorlatilag ez az a húzás, amiből csak 2 dologra lehetett következtetni: van Gaal vagy a legnagyobb idióta, akit valaha láttam, vagy a legpofátlanabb zseni. A kettő között vékony a mezsgye, tudjuk.
Erre Tim Krul kivéd két büntetőt, mind a négyen rajta volt mellesleg, Robben éretten, könnyedén vágta be, van Persie halálpontosan kilőtte a pókot a sarokból, a most végig hibátlanul játszó Sneijder a kapufa helyett a kaput találja el, Kuyt magabiztosan lőtte be.
Van Gaal hátranéz Hollandia irányába mosolyogva, felveszi a napszemüveget, és felcsendül a The Who-tól a Won’t Get Fooled Again, YEAAAAH. Deal with it.
