Női előretörés lépésről lépésre
Nem lehet azt mondani, hogy a női síugrók ne tettek meg volna mindent az elmúlt száz évben azért, hogy elismerjék őket, és megkapják ugyanazokat a versenyzési lehetőségeket, mint a férfiak. Az első dokumentált női ugrás 1863-ban, Norvégiában volt, Ingrid Olavsdottir Vestby megmosolyogtató módon nagyjából hat métert teljesített. Sokkal inkább ugrásnak minősíthető Paula Lamberg osztrák bárónő 1911-es teljesítménye, aki 22 méterre repült Kitzbühelben.
A két világháború között ugyan óriási népszerűségre tett szert a skandináv nők körében a síugrás, de hivatalos versenyen nem indulhattak, maximum a férfiviadalok szüneteiben próbálkozhattak. A norvég Johanne Kolstad 1938-as, 72 méteres világrekordját csak 34 évvel később tudta túlszárnyalni honfitársnője, Anita Wold (80 méter), aki 1976-ban már 97,5 méterre repült. 100 méter fölé elsőként mégis egy finn, Tiina Lehtola jutott el (1981-ben 110 méterre repült).
A modernkorban aztán felgyorsultak az események, az osztrák Eva Ganster 1994-ben a Négysáncversenyen, majd a lillehammeri olimpián is előugróként szerepelhetett – utóbbin 113,5 méterrel új női világcsúcsot ért el.
Szocsiban a német Carina Vogt nyerte meg a történelmi aranyérmet, aki azóta öt világbajnoki címet is begyűjtött. Vogt a játékokon nem tudott duplázni, csak ötödik lett Dél-Koreában, tavaly így három új érmese lett a sportágnak: Phjongcshangban a norvég Maren Lundby kapta az arany-, a német Katharina Althaus az ezüst-, míg a japán Takanasi Szara a bronzérmet
A női síugrás előretörésének még közel sincs vége: az emancipáció jegyében az új cél a Négysáncverseny kibővítése lenne.
Klingenthal úttörő szerepe
December 14-én a németországi Klingenthalban nem akármilyen feladatra vállalkoztak a szervezők, szombaton a női, vasárnap a férfimezőnynek adtak otthont a világkupában. A dupla verseny elsősorban a nőknek volt kedvezőbb, hiszen így sokkal többen voltak rájuk kíváncsiak.
Fantasztikus hallani a nagyszerű szurkolást, ez megkönnyíti az ugrást
– nyilatkozta Katharina Althaus, a verseny harmadik helyezettje, utalva arra, hogy a Vogtland-Arena körülbelül 5000 nézője remek hangulatot teremtett.
A feltételek nem voltak könnyűek. A nők ugrását az erős szél miatt többször elhalasztották, de végül csak sikerült egy napra bezsúfolni mindkét viadalt.
„Ez a helyes út az egyenlő bánásmód felé” – nyilatkozta Andreas Bauer, a németek egyik edzője, aki a biatlon és a sífutás kölcsönös együttműködését hozta fel példának, ahol a férfiak és a nők egymás után ugyanazon a pályán versenyeznek.
Ugyanakkor némi időnek el kell telnie, hogy a közös síugró versenyek általánossá váljanak. „Szélesebbé kell válnia a mezőnynek, ugyanis jelenleg csak néhány női sportoló képes problémamentes, hosszú ugrásra” – nyilatkozta.
A női Négysáncverseny az új álom
A női mezőnyben hatalmasak a különbségek a szűk élmezőny és a mögötte lévők teljesítménye között, erősítette meg Sandro Pertile, aki technikai megbízottként a 2016. februári, holmenkolleni verseny óta követi figyelemmel a női ugrókat, illetve a szakág fejlődését. És ha valakinek, akkor neki lesz beleszólása a folyamatokba, ugyanis a 2019-2020-as világkupa-sorozat végén távozó Walter Hofer helyett ő lesz a síugrás új versenyigazgatója.
The next FIS Ski Jumping Race Director: Sandro Pertile!https://t.co/YdbvFQ9q7E#skijumping #FISskijumping pic.twitter.com/8BzNfMROSO
— FIS Ski Jumping (@FISskijumping) 2019. június 3.
A mezőny labilitásával kapcsolatban a versenyzők is egyetértenek vele. „A legjobb tizenöt ugró mögött nagyon nagy űr tátong, a többiek még messze vannak tőlünk a nagysáncokon” – ismerte el Althaus.
Ma már tíz méterrel tovább kell ugrani, mint két évvel ezelőtt
– jelölte ki a fejlődés útját Bauer edző azoknak, akik szeretnének felzárkózni az élmezőnyhöz.
Ugyan a klingenthali versenyen a két legnagyobbat ugró közel azonos eredményt ért el (Chiara Hölzl 141, osztrák honfitársa, Philipp Aschenwald a csapatverseny során 144,5 méterre szállt), de a férfiak a kilencedik beülőből indultak, a nők hét méterrel magasabbról – így utóbbiak körülbelül három kilométer/órával gyorsabban siklottak le, mint férfi kollégáik.
Bár nagy álom a Négysáncversenyen való részvétel, a leendő versenyigazgató egyelőre nyugalomra intett mindenkit. Sandro Pertile nem szeretne hiú reményeket táplálni annak ellenére, hogy a kérdésben erőteljes nyomásnak van és lesz kitéve.
Ha csak néhány sportoló tud akkorát ugrani, hogy versenyben legyen a végső győzelemért, akkor abból csak gyenge verseny lehet. Fontos hogy jól kidolgozzuk, mielőtt belevágunk.
A közös versenyek ebben sokat segíthetnek, akkor is, ha a ez a szervezőknek nagy kihívást jelent. Klingenthalban például a szervezők ezt bevállalták, és komoly dicséretet is kaptak. A következő ilyen alkalom március 6-8-án a norvégiai Holmenkollenben lesz.
28 év óta először Kaszai Noriaki nélkül
Ami a férfiak 2020-as Négysáncversenyét illeti, az 1953-as első kiírás óta ez lesz a 68. verseny. Idén és tavaly egymást követő két alkalommal olyan történt, amire azt megelőzőn összesen egyszer akadt példa: mind a négy helyszínen (Oberstdorf , Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck, Bischofshofen) ugyanaz a sportoló nyert.
Ez először a német Sven Hannawaldnak sikerült a 2001–2002-es kiírásban, majd 2017–2018-ban a lengyel Kamil Stoch, legutóbb a japán Kobajasi Rjoju remekelt.
A japán idén is a nagy esélyesek között tartják számon, december 8-án, az oroszországi Nyizsnyij Tagilban még csak a harmadik lett, de Klingenthalban fölényesen verte az osztrák Stefan Kraftot és a norvég Marius Lindviket. De jó formában van a háromszoros sírepülő-világbajnok, tavalyi olimpiai bajnok norvég Daniel-André Tande is, aki a világkupa első két versenyén, a lengyelországi Wislában és a finnországi Rukában nem talált legyőzőre.
A versenysorozat érdekessége, hogy 28 év óta először rendezik meg Kaszai Noriaki nélkül, akit a japán szövetség nem válogatott be. A 47 éves sportember 1994-ben, Lillehammerben csapatban szerzett ezüstöt, majd húsz évvel később, Szocsiban a nagysáncon ezüst-, a csapatversenyben bronzérmet nyert.
A világbajnokságokon két ezüsttel és öt bronzzal büszkélkedő veterán sportember tavaly Phjongcshangban is indult, ezzel ő lett minden idők legidősebb, olimpiai résztevő síugrója – a korábbi rekordot Ványa Pál tartotta, aki 1948-ban St. Moritzban 43 évesen indult.
„Kemény harcot vívtam, de rossz érzéseim voltak az utóbbi időben, nem találtam a megfelelő leérkezést. Fizikailag jól vagyok, és nem adom fel” – nyilatkozta Kaszai Noriaki.
Wir alle werden ihn vermissen: Zum ersten Mal seit 1991/1992 wird “Oldie” Noriaki #Kasai 🇯🇵 bei der #Vierschanzentournee nicht dabei sein! #4hills #Skispringen #Skijumping #skijumpingfamily https://t.co/d5PEvL1Tb3
— skispringen.com (@Skispringen) 2019. december 18.
Kaszai eddig 17 világkupa-versenyen győzött, legutóbb 2014. november 29-én a finnországi Kuusamóban, ahol 42 évesen és 176 naposan korrekordot állított fel. Bár személyében a sportág egyik színes személyisége maradt ezttal távol, de azért így sem éri majd meg kihagyni a síugrás legérdekesebb versenysorozatát.
Kiemelt fotó: JOE KLAMAR / AFP
