Az utóbbi másfél évben Etiópia akkora fejlődésen ment keresztül, hogy szinte rá sem lehet ismerni a kelet-afrikai országra. Mindez köszönhető Abij Ahmed Ali miniszterelnöknek, aki a hatalomra kerülése óta véget vetett egy több mint húsz éve tartó háborúnak Eritreával, amivel Nobel-békedíjat érdemelt ki. Az erről szóló döntést pénteken hirdették ki Oslóban.
A mindössze 43 éves politikus a legfiatalabb miniszterelnök egész Afrikában, az általa eszközölt reformok pedig nemrégiben még teljesen elképzelhetetlenek voltak az országban. A kormányról lepattant az emberi jogi aktivisták kritikája, tömegesen börtönözték be az ellenzékieket, a tüntetéseket pedig erőszakkal oszlatták fel. 2018 áprilisában aztán váratlanul lemondott Abij elődje, és nagyot fordult a világ.
Nem csak ígér, cselekszik is
Etiópia a legrégebbi független ország Afrikában, ugyanakkor soha nem a stabilitásáról volt ismert. Az embereknek elsőre az éhező gyerekek jutnak eszébe a 100 milliós lakosságú országról, amelyet az Eritreával vívott háború előtt több mint másfél évtizedig polgárháború sújtott. Ennek a gyökere az, hogy 80 etnikai csoport él Etiópiában, emiatt rendszeresek a véres konfliktusok, amelyek miatt millióknak kellett elhagyniuk az otthonukat. A gondok azért is sokasodtak, mert a hatalmon lévő politikusok inkább azzal voltak elfoglalva, hogy bebörtönözzék az ellenzéki politikusokat és újságírókat, mintsem azzal, hogy valahogy talpra állítsák a gazdaságot.
Abij Ahmed Ali azonban már a beiktatása után bizonyította, hogy a kampányígéretei őszinték voltak. Első körben elrendelte a fogva tartott ellenzékiek szabadon engedését a börtönökből, majd amikor arról kérdezték, nem alkotmányellenes-e, hogy korrupcióért elítélt embereknek nyitják ki a cellaajtót, úgy felelt,
nem hiszem, hogy alkotmányos lenne a kínzás, amit eddig csináltunk velük. Kimondja-e az alkotmány, hogy akit bíróság ítélt el, meg lehet kínozni egy sötét szobában? Ez a mi terrorcselekményünk.
Ez olyan válasz volt, ami a modern Afrikában aligha hangzott el miniszterelnök szájából.
Abij Ahmed Ali arról is gondoskodott, hogy hazahívja az összes száműzetésben lévő politikust, ezzel biztosítva a szabad választásokat 2020-ban. Abij Ahmed Ali kormányzása előtt Etiópiában volt a legtöbb újságíró börtönben a világon. Most, több mint egy évtized után először egy sincs rács mögött.
A politikus látványosan érzékeltette azt is, hogy a férfi és női egyenjogúság pártján áll: úgy alakította át a kabinetet, hogy a tagok fele nő legyen. Emellett az etióp parlament először jelölt ki nőt az ország elnökének, beiktatásakor pedig édesanyját és feleségét is megemlítette a beszédében, ami nem szokványos az afrikai országokban.
Abij Ahmed Ali az ország az első oromó származású kormányfője, ami azért lényeges, mert a közel száz, Etiópiában élő etnikai csoport közül ez az egyik legnépesebb, és rendre ők szerveztek tüntetéseket a kormány intézkedései ellen. Elemzők szerint a miniszterelnök javára válik az is, hogy hármat is beszél az ország leggyakrabban használt nyelvei közül, ezáltal könnyebben szót ért a közösségekkel.
Békejobb az eritreai diktátornak
Az etiópiai miniszterelnöknek mindössze két hónap kellett hozzá, hogy reformjait nemzetközi szintre is kiterjessze, és egy több mint két évtizede tartó hidegháborúnak tett pontot a végére.
Eritrea 1961-ben kezdett függetlenségi háborúba Etiópiával. Bár mindkét ország marxista ideológiát vallott, az eritreai nacionalisták nehezen viselték, hogy a szomszéd uralkodik felettük. 1993-ban kikiáltották a függetlenségüket, majd ötéves viszonylagos nyugalom után kitört a térség egyik legvéresebb háborúja.
1998 és 2000 között 80 ezer ember veszítette életét a háborúban, majd a felek békét kötöttek, de ez csak papíron történt meg. Az ENSZ közreműködésével 25 kilométeres biztonsági zónát állítottak fel a határon, amit a szervezet 60 országának katonái védtek. A lényegi határvitát viszont nem sikerült rendezni, az pedig kiszámíthatatlan volt, hogy mikor szabadul el újra a pokol.
Pedig a béke nem is olyan régen még elég távolinak tűnt, mert Eritrea egy rendkívül elszigetelt állam, nem véletlenül hívják Afrika Észak-Koreájának sem. Isaias Afwerki, az ország valaha volt egyetlen vezetője elnyomás alatt tartja a népet, a 2015-ben kicsúcsosodott migrációs válság idején éppen ezért több százezres nagyságban hagyták el hazájukat az emberek, hogy Európában kezdjenek új életet.
Sajtószabadság nem létezik, az ellenzéki sajtót 2001-ben elhallgattatták, a magánsajtó működését betiltották. A rendszer kritikusait ítélet nélkül tartják fogva, a vallásszabadságot is súlyosan korlátozzák.
Etiópa ezzel szemben jó úton jár, ma Kelet-Afrika legjobban fejlődő gazdasága, a GDP pedig elérheti a 100 millió dollárt is 2020-ra. Abij tisztában van a kiaknázatlan lehetőségekkel, és az egykor állami tulajdonban lévő tévétársaságokat, légitársaságokat és energiaszolgáltatót felkínálja a külföldi befektetők számára.
A lakosság jelentős százaléka nem titkoltan prófétaként, Isten fiaként tekint rá. Az úgynevezett Abijmánia pozitív hatásait pedig az egész térség megérzi. 41 év után először szállt le etióp gép a szomáliai Mogadisuban, és újra tárgyalnak Djiboutival a kikötőik használatba vételéről.
Az etióp miniszterelnököt rátermettsége, határozottsága és karizmája miatt sokan már most Barack Obamához, Nelson Mandelához és Justin Trudeau-hoz hasonlítják. De sokszor láttunk már példát arra a történelemben, hogy egy népszerű államfőt elragad a hatalommámor, úgyhogy Etiópia nagyon remélheti, hogy tényleg megtalálta az emberét.
Kiemelt kép: Michael Tewelde / AFP
