Fucsovics Márton minden kétséget kizáróan az egyik legsikeresebb magyar sportoló volt 2018-ban. Az évet már top 100-as játékosként kezdte, egészen pontosan a 85. helyről, és az előzetes cél mindössze annyi volt, hogy ne szoruljon hátrébb a világranglistán.
Ausztráliában Stan Wawrinkát is legyőzte, végül Roger Federer állította meg, de ellene is óriásit játszott. Karriercsúcsát folyamatosan javítva a 36. helyen zárt a rangsorban, vagyis messze felülmúlta a saját elvárásait. Több top 30-as játékost is elkapott, ám egy játékosra feni igazán a fogát – na meg egy top 10-es helyezésre a világranglistán.
Combsérülés miatt már nem vállalta a párizsi kemény pályás férfi tenisztornán a Fabio Fognini elleni meccset, így ért véget a szezonja. Már jobban van?
Igen, túl vagyok a sérülésemen. Két-három hétig pihentem, utána apránként elkezdtem edzeni és már a kemény, négyhetes ciklus végén járunk. Főleg futás és más fizikai erőnlétet javító tréning van ilyenkor. Remélem jövőre kellően erős leszek.
Miből áll egy ilyen program, hogyan néz ki egy napja?
Délelőtt 9-10 körül kezdünk, és főleg fizikális edzések szerepelnek a programban, sok hosszú futással. Talán ha kétnaponta teniszezek két-két órát.
A teniszezőknek alig van némi pihenőjük télen. Biztos jól esett az a néhány extra hét.
Igen, általában két-három hetes pihenőnk van, amit mindig várok már. Persze nem örültem a sérülésnek, de pont jól jött ki, hogy összefolyt a téli szünettel.
Pihenés előtt viszont kimagasló évet zárt, messze túlszárnyalta az előzetes elvárásait. Minek köszönhető ez a teljesítmény?
Leginkább annak tulajdonítom a sikert, hogy teher nélkül kezdhettem az évet.
Több versenyen vettem részt, újakon is. Visszagondolva élveztem a versenyeket, élveztem a meccseket. Nagyon jó érzés volt, hogy top 10-es, top 20-as játékosok ellen játszhatok.
Honnan a nyomás, amitől meg kellett szabadulnia?
Minden évben éreztem egy minimális terhet, amikor még az első kétszázban, vagy százötvenben voltam. Azt hallottam, “Fucsovics Marcinak top százban kéne már lennie” és én is nagyon oda akartam már érni. Erre várni kellett egy kicsit.
Amikor először sikerült, egy hét után rögtön vissza is esett. Ez volt a pont, amikor eltűnt a nyomás, vagy inkább egy kicsit később, amikor már úgy érezte, innen már nem eshet ki?
Valóban, amikor először az első száz közé rangsoroltak, 99. helyen álltam és a következő héten egészen a 110. hely környékére csúsztam vissza a világranglistán, de ez is elég volt ahhoz, hogy elhiggyem: igen, én ezt meg tudom csinálni, sőt akár jobb is lehetek.
Majdnem eltanácsolták a nyíregyházai teniszklubban, ma pedig 36. a világranglistán. Eszébe szokott jutni ez a hosszú út, amikor a gyerekekkel teniszezik egy-egy jótékonysági rendezvényen?
Nem szoktam ezen gondolkodni. Inkább minden reggel úgy keltem föl, hogy igenis be fogok kerülni a legjobb száz közé. Ugyanez járt a fejemben, amikor a top 400, 200, vagy 150 között szerepeltem.
Miről szokták faggatni a gyerekek?
Egyelőre nem nagyon kérdezgetnek erről. Azt szoktam nekik mondani, hogy ez egy nagyon szép sport és nagyon élvezetes, főleg ilyen magas szinten. Azt tanácsolnám nekik, hogy ugyan nagyon nehéz ez az út, nagyon sok lemondással jár, de érdemes végigcsinálni.
Már csak azért is, mert a vége az lehet, hogy ATP-tornát nyer az ember.
Gyerekkori álmom volt, hogy ATP-tornát nyerjek. Eddig csak challengereket sikerült, amiről azért megjegyzem, hogy szintén nagyon nehezek voltak és szép győzelmek. Azért egy ATP-siker mégis csak más! Az egész héten úgy éreztem Genfben, hogy jól játszom, nagyon éreztem a labdát. Az idő is jó volt, egyszerűen minden összejött, fantasztikus volt.
Már az első meccsen, Albert Ramos ellen érezte, hogy ebből valami nagy dolog lesz?
Ő egy kifejezetten salakpályás játékos, többször kikaptam már a spanyoltól. Most nagyon simán megvertem. Egyszerűen minden bejött, nagyon éreztem a játékot. Ez nagy önbizalmat adott.
Számos sportágban vallják; az első sikeres passz vagy lövés, teniszben szerva vagy game döntően befolyásolhatja a továbbiakat.
Igen, ebből a szempontból nagyon meghatározó tud lenni. Néha azt szoktam mondani, meg az edzőmmel is beszéltünk már erről, hogy az első meccs a legnehezebb. Bele kell jönni a játékba, fel kell venni a ritmust. A második meccsre aztán már úgy áll oda az ember, hogy már nyert egyet, érzi a játékot, a labdát. Az első meccsen túl kell lenni.
Reális álom a GrandSlam-győzelem?
36. vagyok a világranglistán. Nem beszélve arról, hogy
Mi a legnagyobb tanulsága az évnek?
A top 10-es játékosok elleni meccsből mindig sokat lehet tanulni. A Djokovic elleni például az volt, hogy teljesen partiban voltam vele, még szettet is nyerhettem volna, pedig nagyon erős fizikálisan, olyan, aki képes hosszabb meccseket végigjátszani azonos szinten teniszezve. Fel kell fejlődni az ő szintjükre. Fontos tanulság még, hogy a labdameneteket, főleg a meccseket befolyásolókat, meg kell tanulni megnyerni. Sokkal higgadtabban teniszezem és taktikailag is sokat fejlődtem. A játék minden elemében egy lépcsőfokkal feljebb léptem.
Még a top 100-as helyezés előtt talán kevésbé tartottak öntől, míg mostanra talán többeknek megfordul a fejében, hogy “jó lenne elkerülni Fucsovicsot”. Érez különbséget abban, ahogy az ellenfelek hozzáállnak egy-egy meccshez?
Talán eddig még nem nagyon ismertek engem. Persze tudták, hogy ki vagyok, de nem ismerték a játékomat. Most már biztos, hogy az ellenfeleim is alaposan felkészülnek belőlem – ahogy mi is tesszük minden mérkőzés előtt. Ezen felül nem hiszem, hogy lenne változás.
Viszont jövőre már töbször számít favoritnak egy-egy párharc során, mint eddig. Ez sem teher?
Régebben voltak ezzel problémáim. Előfordult, hogy mögöttem rangsorolt játékossal meggyűlt a bajom és az is biztos, hogy az elkövetkezendő pár évben is kikapok ilyen ellenféltől.
A tény, hogy 36. vagyok viszont nagy önbizalmat ad. Már tudom, hogy minden meccsre úgy kell odaállni, hogy 200 százalékig koncentrálok.
Van olyan játékos, akivel még nem sikerült megmérkőzni, de szeretne vele meccselni egyet?
A legjobbak közül már csak Rafael Nadal ellen nem játszottam, óriási kihívás lenne. Szeretnék vele játszani, a legjobb pedig a Roland Garroson lenne, hiszen az az ő felségterülete.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf /24.hu
