Deportivo La Coruna (2004), FC Barcelona (2017), AS Roma (2018). Ez a három csapat volt képes eddig arra a történelemben, hogy egyenes kieséses Bajnokok Ligája-párharcot fordítson meg úgy, hogy az első mérkőzésen minimum háromgólos hátrányba került.
Miért érdekes ez most?
A Liverpool egy hete 5-2-re verte az AS Romát az Anfielden, a Bajnokok Ligája elődöntőjének első mérkőzésén – következésképp most háromgólos előnyt őrizgetve utazik Rómába azzal a céllal, hogy 2007 óta első ízben vívja ki a finálés szereplés lehetőségét. És mielőtt bárki azt hinné, hogy Jürgen Klopp csapatának egyszerű dolga lesz, említsük meg, hogy az olaszok az előző körben éppen ugyanígy három gólnyi hátrányt szedtek össze a párharc első, idegenbeli meccsén a Barcelona ellen (1-4), hogy aztán az Olimpicóban 3-0-ra nyerjenek, és kiejtsék a toronymagas favoritnak beállított katalánokat.
Milyen volt az első meccs?
Igaz, nem szabad elhallgatni, hogy míg a Barca elleni párharc első meccsén a játék képe alapján bántóan túlzónak hatott a 4-1-es gólkülönbség, addig Liverpoolban egy óriási ruhát úszott meg a Roma azzal, hogy hajrában kétszer is betalált (közte egy jogtalan tizenegyessel). Klopp csapata ugyanis az első félidő végén és a második játékrész elején lényegében szétcincálta, tönkreverte, letolta a pályáról az olaszokat, akik hiába kezdték a meccset komoly színvonalú, agresszív és hatékony letámadással, amint elfogyott a szufla, már csak asszisztálni tudtak a Szalah- Firmino-Mané trió örömjátékához.
Di Francesco az első meccsen nem pusztán bátor, de túlontúl vakmerő is volt: simán bizalmat szavazott az egész szezonban addig mindössze kétszer (a Barca elleni visszavágón és egy Lazióval vívott derbin) használt háromvédős rendszernek, illetve a feltolt védelmi vonalnak, hogy aztán ezen egészen addig ne is változtasson semmit, amíg a Liverpool 5-0-s előnybe nem kerül. Ezt követően jött a 4-3-3, a Roma pedig szinte azonnal körökkel jobban nézett ki szerkezetileg – és bár a gólok nem ebből születtek, az ember még most sem tudja magától elhessegetni a gondolatot,
Már sosem tudjuk meg, mindenesetre legalább élhetünk a gyanúperrel: Di Francesco valószínűleg nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát. Az olaszok edzőjének döntései egyébként a visszavágó meccsképét is dominálhatják majd, rengeteg múlik ugyanis azon, a Barcelona elleni második meccshez hasonlóan ezúttal is képes lesz-e kivárásra játszani a Roma – ha ugyanis nekiesnek a Liverpoolnak, azzal könnyen lehet, hogy a saját halálos ítéletüket írják alá, vörös tintával.
Mi helyzet a csapatok háza táján?
A Liverpoolnál hiányzók terén Joe Gomez kiválása a legfrissebb hír: az angol bekk a Stoke elleni hazai bajnokin (0-0) sérült meg szombaton, és el sem utazott a kerettel Rómába. Mellette Emre Can, az odavágón súlyos térdsérülést szenvedő Alex Oxlade-Chamberlain, illetve Joel Matip biztosan nem játszik majd, visszatérhet viszont az az Adam Lallana, aki hét meccset hagyott ki zsinórban az elmúlt hetekben egy kiújuló sérülés okán.
A hétvégi bajnokit elővigyázatosságból kihagyta Jordan Henderson, Sadio Mané, valamint Trent Alexander-Arnold is, és bár egyikük sem teljesen egészséges, játékukra valószínűleg számíthat majd Jürgen Klopp. Akinek most mellesleg sokkal komolyabb problémákkal is szembe kell néznie, mint néhány sérült: hétfőn robbant a bomba, hogy jó barátja és hűséges segítője, a bosnyák Zeljko Buvac 17 évnyi közös munka után faképnél hagyja, és a szezon végéig már biztosan nem vesz részt sem a meccseken, sem a közös munkában.
A klub sejtelmesen személyes okokat nevezett meg indokként, ám a háttérben makacsul tartja magát a pletyka, hogy a két szakember között végleg elmérgesedett a személyes viszony. Ennek oka pedig akár még az is lehet, hogy a bosnyákot kinézte magának az Arsenal: balkáni lapértesülések szerint Buvac benne van a kalapban, ahonnan Arséne Wenger utódját fogja kiválasztani a londoniak vezetősége.
A Roma ehhez képest nyugodtan készülhetett a visszavágóra. Hétvégén hazai pályán 4-1-re lépték le a Chievót (hasonló eredmény ma este továbbjutást érne), ráadásul az Anfielden pályára küldött csapatból négyen is pihenőt kaptak.
Ezzel együtt személyi változásokra is lehet számítani az odavágóhoz képest: az akkor kezdő török támadó, Cengiz Ünder megsérült, így nem játszhat, de a sérüléséből éppen csak felépült Diego Perotti problémái is kiújulni játszanak, miként kérdéses Kevin Strootman játéka is. Az ő helyükre a fiatal Lorenzo Pellegrini, valamint Patrick Schick és/vagy Stephan El-Shaarawy kerülhet be a kezdőcsapatba – pláne, ha Di Francesco ezúttal valóban 4-3-3-mas felállást képzel el.
Várható meccskép, kezdőcsapatok
Bár fentebb nagyjából levezettük, miért és hogyan kerültek kényszerpályára az egyes csapatok és edzők, még így is jó néhány kérdőjel maradt a kezdőcsapatok összeállítását illetően – elsősorban a Roma oldalán.
Az olaszoknál az a fő kérdés, bevállalja-e Di Francesco a 4-3-3-mat három olyan támadóval (El-Shaarawy, Dzeko, Schick), akik védekezésben kevésbé használhatóak, úgy, hogy mögöttük még ott lesz az a Radja Nainggolan, aki szintén hajlamos fegyelmezetlenül helyezkedni. Valószínűleg kénytelen lesz, mint ahogyan Lorenzo Pellegrini is a mély vízben próbálkozhat meg az úszással ma este:
A Roma az első meccset javarészt azon bukta, hogy hatalmas területek éktelenkedtek a csapatrészei között – és ebben a csapatkapitány Daniele de Rossi is ludas volt, mert szinte semmit nem tudott kezdeni Roberto Firmino folyamatos visszalépéseivel.
Ha egy védőt (adná magát az első meccsen katasztrofálisan játszó Juan Jesus, akit a Chievo ellen hétvégén ki is állítottak) tényleg elhagy Di Francesco az előző meccshez képest, akkor egyértelműen De Rossi feladata lesz kivenni a brazilt a játékból. Kérdés, mennyire képes erre úgy, hogy sem Fazio, sem Manolasz nem éppen az a fajta bekk, aki remekül olvasná a játékot, Nainggolannak pedig pont elég baja lesz Szalahhal ahhoz, hogy ne legyen ideje/energiája besegíteni a csapattársnak.
Hasonlóan fontos kérdés lesz az is, mennyire bírja majd a Liverpool gyors váltásainak tempóját a Roma támadás és védekezés között. Az első meccsen villámgyorsan kijött, hogy huzamosabb ideig nem képes ilyen tempóban feltolt védelemmel játszani az olasz csapat: a támadók és a középpályások egyszerűen nem értek oda időben, hogy nyomást gyakoroljanak a labdás emberre. Ha pedig egy liverpooli zavartalanul lövöldözheti be a labdákat egy agyig feltolt védővonal mögé úgy, hogy azokra Mohamed Szalah startol rá, akkor a Roma instant vert helyzetbe kerül.
Az ilyen szituációkat mindenképpen el kell kerülnie az Olimpicóban Di Francescónak, ha azt akarja, hogy akár csak egy szemernyi esélye is legyen – a baj csak az, hogy a maga közegében a Roma pontosan annyira gyors, modern, letámadásos focit próbál megvalósítani, mint a Liverpool, csak épp az eredő más.
Ezt a szakadékot kellene valahogy áthidalnia Di Francescónak – nem könnyű feladat, sőt, talán a legnehezebb, amit egy edző kaphat. Kérdés, képes lesz, képes lehet-e a Roma kifordulni önmagából és olyan lassú, pozíciós jellegű játékra kényszeríteni a Liverpoolt, amit az angolok a hátuk közepére sem kívánnak. Érdekes oximiron ugyan, de lényegében mégis csak az a helyzet, hogy