Az elmúlt években sok, úgynevezett kormányellenes tüntetést láttam. Kezdve a 2011. március 15-i, az új médiatörvény elleni, a magyar sajtószabadság melletti megmozdulással, folytatva az operaház előtti alaptörvény-ellenessel (tudják,amelyiken a köztévé nem találta a tüntetőket), a télirózsás diákforradalommal és az azóta hamvába halt millásokkal. Ott volt még az azeri baltás gyilkos kiadatása elleni demonstráció meg az emlékezetes netadós. Vonultak utcára Horváth András zöld dossziéja miatt, a pedagógusokért, a szociális ágazatban dolgozókért, az Origóért, a Népszabadságért.
Ezek az események nagyjából hasonló forgatókönyv szerint zajlottak:
- volt egy ügy, ami erős indulatokat váltott ki
- sok ezren kivonultak az utcára, általában a Parlament elé
- néhanapján vidéki városokban is rezonáltak a témára, ott is tüntettek
- voltak transzparensek, beszédek, a demonstrációhoz dörgölőző ellenzéki pártok
- az eseményeket kísérte némi társadalmi vita, bementek a felek Kálmán Olgához (vagy legalább az egyik fél), elmondták az elmondanivalót
- a kormánypárti média lekaraktergyilkolta a tüntetések vezéreit
- az össznépi offenzíva magánéleti defenzívává vált
- az indulatok néhány nap alatt lecsillapodtak és mindenki hazament.
Ami még hasonló volt a demonstrációkban, hogy végül csaknem mindig kiderült, az ügy ellenzői gyakorlatilag tehetetlenek és az egész fellángolás hasztalan volt.
Az Orbán Viktor vezette magyar kormány mostanra bully lett. Az a srác, aki megfélemlíti és megveri a suliban a nálánál kisebbeket és elcsórja az ebédpénzüket, hogy turbórágót vehessen magának meg a haverjainak. A bully előbb-utóbb mindenkit elkap vagy megpróbál elkapni, aki nem a haverja vagy nem erősebb nála. Amíg a bully nem retten meg (például mert egy megvert kisgyerek elhozza a bátyját, aki a bullynál is nagyobb), addig ő a király. A kormány ezidáig minden esetben vagy a kisebbeket bullyingolta, olyanokat, akik nem tudták saját érdekeiket hatékonyan érvényesíteni (lásd tüntettek és hazamentek) vagy olyanokat, akik nem tudtak vagy nem akartak visszaszólni neki.
Egyrészt egy olyan entitással, a CEU-val húztak ujjat, amelynek valódi és óriási a lobbiereje, amely eléri, hogy Nobel-díjasok, kvázi a egész nemzetközi akadémiai elit támogassa, és amelynek a rektora valószínűleg többször járt a Fehér Házban, mint bullyék valaha fognak. Elszámították magukat, amikor azt hitték, hogy Trump melléjük áll a Soros-gyűlölet és a paranoid, gyíkemberes, háttérhatalmas összeesküvés-elméletek miatt célba vett amerikai (hahó, “America First!”) egyetemmel szemben.
Másrészt a Fidesz szembetalálta magát az igazi fiatal demokratákkal. Azokkal, akiket nem lehet Bayer Zsolt-féle fröcsögős fenyegetéssel megrémíteni, azzal az internetgenerációval, amelyik (lásd hétfő) pillanatok alatt mozgósítani tudja magát, a mémgyárosokkal, akik kiröhögik a hajbókóló urambátyám-pártkatonákat, és a Sándor-palota előtt skandálják, hogy “bajszos szar”, akik nem a kommunizmusban szocializálódtak, nem félnek A Párttól, és pláne, akik nem mennek haza, mert (a) a tüntetés fontos, (b) a tüntetés bulika.
Most vissza lehet szambázni, visszacsinálni a lex CEU-t, lehet lengyel bértüntetőkkel meg Fidesz-pénzelt álcivilekkel (CÖF) békemenetelni, vagy épp Fradi ultrákkal megfélemlíteni, de a fiatalok indulatai nem csitulnak majd, hangjuk nem halkul. Akkor sem, ha a tüntetések egyszer majd véget érnek. Legfeljebb átköltözik a virutális térbe.
Bár az ügy (egy külföldi székhelyű magánegyetem ellehetetlenítése) most a társadalom meglehetősen kis részét érinti közvetlenül, mégis szimbolikus jelentőségű. Szimbolikus az oktatás elkeserítő helyzete, a szabad gondolkodás szándékos korlátozása, a nyugatellenesség, az oroszokhoz dörgölőzés, a visszatért gyakorlati kommunizmus, a fiatalok kivándorlása, a diákok jövőjének ellehetetlenítése miatt.
És tudják mi a legfélelmetesebb?
Nem, nem Bayer Zsolt fenyegetései meg Németh Szilárd betanult sorosozásai. Hanem az elhallgatás. Az, hogy a vidékre (ahol a magyarok nagy többsége él) kvázi alig jut el információ arról, hogy a fővárosban történik valami. A progandaoldallá silányult Origo egy eldugott, mínuszos hírben számolt be a budapesti tüntetésekről a szellemes Tüntetés Budapesten címmel (csütörtök reggel a többezres demonstráció helyett a Hangya Dani és egyéb iskolai tanösvények szépségéről szóló cikk volt a vezető anyaguk). A regionális online és printlapok többségét kiadó, Mészáros Lőrinc által felvásárolt Mediaworks újságjaiban egyszerűen elmentek a téma mellett. Döbbenetes végiglapozni például a Dunántúli Naplót, amelynek tudomásunk szerint a lapzártája este 9 óra (tehát egy fél 6-kor kezdődő tüntetés simán beférne). A baranyai lapban egy árva szó sincs a civilek demontsrációjáról. Egy sem. Semmi. Nada. Mindeközben az Andy Vajna-féle TV2 vicchíradója, a Tények esti kiadásában a felkonffal együtt 36 másodperc jutott a tüntetésre. Nagy szó, de talán a senki által nem nézett M1 volt a legkorrektebb, ők legalább – ha nem is súlyához mérten, de – valamelyest követték az eseményeket.
Azok a vidéken élők, akik köztévét, TV2-t néznek, regionális újságot vagy Origót olvasnak, csak igen nagy szerencsével találkozhattak azzal az információval, hogy több ezer, több tízezer fiatal, középiskolás és egyetemista ment ki az utcára tiltakozásul a kormány ellen.
Itt tartunk most.
Zdrasztvujtye.
