Egy éve mutattuk be Brechler Ottó történetét. A videóriportban elmesélte, hogy 2012-ben Németországban dolgozott villanyszerelőként, amikor egyik lába elkezdett gyengülni. Hazajött és sorra járta az orvosokat, de közben másfél év alatt teljesen lebénult. Amikor a videó készült, már 3 éve keresték, mi okozza a bajt.
A videóban is szereplő egyik barátja, Békési Csaba elmondta, hogy az akkor reménykedve várt bécsi vizsgálat sem segített megállapítani Ottó betegségét. Az idén februárban krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátiát (CDIP-MMN) diagnosztizáltak nála. Ez reménykeltő volt, mert az előző diagnózissal szemben, ez a kór nem gyógyíthatatlan. Azonnal el is kezdték a kezelését, két módszerrel is próbálkoztak.
Márciusban írtunk róla ismét, akkor is nagyon bizakodó volt. Azt nyilatkozta nekünk, úgy számol, hogy 34 éves korára áll fel a tolószékből.
Abban bízom, hogy három és fél év múlva újra járni fogok. A keleti gyógyászat szerint annyi idő a felépülés, mint amennyit a betegségben töltöttél. Nálam a fordulatig, mire elkezdtük a kezeléseket, ennyi telt el.
Mivel egyik kezelés sem hozott javulást, nyártól őssejtbeültetésre készült Ottó a barátaival. Ehhez azonban Chicagoba, Moszkvába, Tel Avivbe vagy Mexikóba kellett volna vinni a fiút. Körülbelül 20 millió forint kellett volna ehhez. Gyűjtést indítottak, ahogy Csaba fogalmaz: kevés sikerrel, az idő is ellenük dolgozott.
Augusztusra nagyon legyengült Ottó, a nyakizma is kezdték felmondani a szolgálatot, egyre nehezebben evett.
Nyár végén már csak lassan tudott enni, szeptemberben már kevesebbet is, októbertől már “katonákat” csináltunk neki minden falatból. Az utolsó napokban már csak inni tudott. Teljesen kimerült, 32 és fél kilóra fogyott.
– idézi Csaba az utolsó hónapokat.
Halála előtt három nappal még azt üzente a Facbookon:
Nem rózsás a helyzet, de kitartok mert tudom, hogy számíthatok a segítségetekre!
Barátja szerint Ottó nem szeretett a kórházban lenni, mindig haza akart menni. Kedden kiengedték, a húga vitte haza. Akkor kicsit jobban lett, örült a testvérének és imádott kutyájának, de legyengült szervezete még aznap feladta a küzdelmet.
Ottót mindvégig támogatták barátai, voltak, akik csak alkalmanként, féltucatnyian viszont folyamatosan fizették az édesanyját időnként tehermentesítő ápolót, kutatták a lehetséges kiutat, hozták-vitték vizsgálatokra, rendezvényekre és eleinte még szórakozni is.
Kapott támogatást cégektől is, például a fürdőszoba felújításhoz is egy barkácsáruház adta az anyagot.
A mindig optimista Ottó nagyon fontosnak tartotta, hogy segítse sorstársait. A barátai által készített honlapján azt írta:
Szeretnék reményt- és ösztönzést adni; utat mutatni, hogy soha ne adják fel!
Egyik legjobb barátja, Szabó Flóra szerint ő most sem adta fel. Így búcsúzott Ottótól a Facebookon:
Mindig is példát mutattál nekem, milyen erős vagy és mennyire kitartó! Tudom, ha csak rajtad múlt volna, most épp maratont futnál…Ég veled barátom!
