Tizenegy éve indította a Ködpiszkáló című tudományos ismeretterjesztő blogot, ami meglehetősen sikeres lett. Miért döntött úgy, hogy belevág a blogolásba?
Egy csomó ismerősöm tette fel ugyanazokat a kérdéseket e-mailben, és egy idő után meguntam, hogy mindenkinek elküldjem ugyanazokat a válaszokat. A 2010-es évek eleje volt a blogoszféra aranykora, a videós tartalmak akkor annyira még nem futottak, de egy blogot nulla informatikai szakértelemmel is meg lehetett csinálni. (Azóta a Ködpiszkáló már egy másik felületen érhető el – a szerk.) Így aztán összeszedtem azokat a kérdéseket, amik sok embert érdekelnek, és blogbejegyzésben írtam meg a válaszaimat. Innentől csak egy linket kellett küldenem, ha valakinek kérdése volt. Rövidesen az derült ki, hogy a Ködpiszkáló valamiféle űrt tölt be, mert rengetegen kezdték olvasni. Örökzöld témákkal foglalkoztam, mint a méregtelenítés, a lúgosítás, a Himalája-só, tehát olyan kérdésekről írtam, amelyek kapcsán egy-egy terméket valamilyen áltudományos maszlaggal akarnak rásózni az emberekre. Az ilyesmi bosszant.
Milyen űrt tölt be a Ködpiszkáló?
Nemcsak a tudományos blogokból van kevés, de a tudományról általánosan is elmondható, hogy kommunikációs hátrányba került, amit egyébként néhány népszerű blog nem fog tudni ledolgozni. Hatalmas igény volna a könnyen érthető, naprakész ismeretterjesztésre. Fantasztikus szakembereink vannak, de többségük, amikor beleássa magát egy-egy témába, megfeledkezik arról, hogy azt közérthető módon kommunikálja. Sőt, vannak, akik nem is hajlandók erre, megelégszenek a tudományos szakzsargonnal, és úgy vannak vele, hogy aki nem érti, az így járt. Eközben a tévhitek és a konteók szinte akadálytalanul terjednek, mert akik ezekben érdekeltek, otthonosan mozognak a tömegkommunikációban.
Azon kívül sok kollégám van, akik egyszerűen tartanak attól, hogyha belemennek ilyen ügyekbe, akkor kikezdik, beperelik, feljelentik, megverik őket.
Szerintem ezek a félelmek megalapozatlanok.
De miért is történne ilyen bárkivel?
Szerintem mindig kettőn áll a vásár. Azon is múlik a következmény, hogy egy témáról leírja az ember a korrekt véleményét, vagy nagyon pikírt módon kipellengérez valamit. Kell legyen bennünk annyi alázat, hogy ne gondoljuk magunkat tévedhetetlen kinyilatkoztatóknak, akiknek az állításai 20 év múlva is igazak lesznek. Elmondom, hogy most ezt tudom kiolvasni a tudományos kutatások adataiból, de nem mondom egyúttal azt, hogy aki másképp gondolja az hülye, vagy fogyatékos, vagy egy utolsó gazember. Hadd döntse el az olvasó, hogy aki őt megpróbálja félrevezetni, melyik kategóriába tartozik. És az sem mindegy, hogy ezt az ember hol csinálja, mert ha valamelyik bulvárlapban mondanám a véleményemet, azzal a tömegkommunikáció olyan szintjén nyilvánulnék meg, ahol nem meglepő, ha jönnek a bunkósbotok. Negatív, faragatlan Facebook-hozzászólásokat nyilván mindenki kap, aki az online térben megjelenik, ezekkel nem kell foglalkozni. Amúgy pedig senki nem perelt be, meg sem fenyegettek, megvesztegetni is csak egyszer próbáltak.
Az hogyan történt?
Pont egy olyan termékkel kapcsolatban írtam kritikát, amiben az adott cég érintett volt. Megdöbbentő volt egyébként. Az ember nem számít rá, hogy egy nyilvános helyen a zsebébe csúsztatnak egy nagyobb összeget, és utána azon kell agyalnia, hogyan juttassa vissza. De sikerült visszaadnom.
Milyen összegről beszélünk?
Százezres nagyságrendű, sok évvel ezelőtt.
Mi lett volna az elvárás cserébe?
Nem volt kimondva semmi. Gondolom, azt akarták, hogy ne foglalkozzam többet a témával. De nagyon rossz helyen kopogtattak.
Tegyük fel, egy forgalmazó azt állítja a termékéről, hogy meggyógyítja az impotenciát. Ön meg azt mondja, hogy ennek a szernek a hatóanyaga nincs összefüggésben ilyen gyógyhatásokkal. Ha ez elterjed, a forgalmazó bezárhatja a boltot.
Nem mindig ennyire egyszerű a történet. Két lehetséges helyzet van: az egyik, hogy a termék tényleg nem lehet hatásos az összetétele alapján. De az is lehet, hogy hatásos, viszont az összetétele más, mint amit ráírnak. Ha egy forgalmazott szer nagyon gyanús, megvizsgáljuk a laborban. Kiderülhet például, hogy a növényi potenciafokozó azért hatásos, mert belerakták a viagra hatóanyagát, vagy a fogyasztótabletta azért fogyaszt, mert beleraknak egy igen erős hatású fogyasztószert, csak ezt éppen elfelejtik ráírni a dobozra. Legújabban az a trend, hogy piacra kerülnek kozmetikumok, amiknél csodás hatásokról számolnak be, ezeket viszont a feltüntetett összetétel nem indokolja. Ilyenkor is laboratóriumban derülhet ki a turpisság.
Az elmúlt tíz évben hogyan alakultak az átverési trendek?
Az utóbbi évekre jellemzők a hamis weboldalak, amelyek egy-egy ismert ember, akár tudós nevével visszaélve reklámoznak valami csodaszert. Ezek a nagyon jól célzott internetes reklámok mindenkivel szembejönnek a neten. A technikák változnak, de hogy milyen típusú készítményekkel csapják be a fogyasztókat, nagyjából konstans. Az emberek többnyire azt szeretnék, hogy jobban nézzenek ki, például lefogyjanak, izmosabbak legyenek, fiatalabbak és ránctalanabbak, jobb legyen a szexuális teljesítményük, jobban tudjanak koncentrálni, s persze megelőzzék a betegségeket.
Nem szeretnénk megöregedni és meghalni, sőt, idősödve ugyanúgy szeretnénk minden szempontból teljesíteni, mint fiatalon. És mindezt a lehető legkisebb erőfeszítéssel kívánjuk elérni, vagyis azáltal, hogy beveszünk valamit vagy bekenjük magunkat valamivel.
Ez az igény örök, és hatalmas piac épült rá.
Mikor az interjúra készülve a neten bogarásztam, találtam egy étrend-kiegészítőkkel és kozmetikumokkal foglalkozó céget, amelynek a piaca rohamosan nő annak ellenére, hogy a termékei meglehetősen drágák. Érdekes a módszerük: egy „biofotonikus szkenner” nevű készülékkel megvizsgálják a bőrünket, és megállapítják, hogy túl kevés a szervezetünkben az antioxidáns. Közlik, hogy ez súlyos betegségekhez vezet, de a készítményeikkel az antoxidáns-szintünk helyreállítható. Kínálnak lefogyasztó programot is, és azt ígérik, meggátolják az öregedést. Lehet ezekben valami?
Hát éppen ez az, hogy valami van benne. Ismerem ezt a termékkört: a legjobb példa arra, amikor féligazságokkal csapják be az embereket, hiszen a sztoriban vannak igazságelemek. A túlságosan alacsony antioxidáns-kapacitás tényleg rossz, mert az oxidatív folyamatok előtérbe lépnek, károsodnak a fehérjék, a zsírok, és rákkeltő anyagok is keletkezhetnek. Az említett készülék valóban működik: a sárgarépa színanyagának, a bétakarotinnak a szintjét méri a bőrben. Ha sok sárgarépát vagy sütőtököt eszünk, ez a szint nőni fog, ha keveset, akkor csökkenni. Valószínűleg a lakosság nagy részének bőrében alacsony a bétakarotin-szint, tehát szinte mindenki lehet potenciális ügyfél, akit megmérnek. Azt mondják, szedje ezt egy hónapig, utána megint megmérjük, és meglátja, hogy magasabb lesz. És tényleg magasabb lesz, mivel a készítményeikbe sok egyéb mellett bétakarotint is tesznek.
Ugyanezt a hatást nem tudnám elérni, ha abban a hónapban lényegesen több sárgarépát vagy sütőtököt ennék?
Dehogynem, csak nem ugyanannyiba kerülne. De ez még nem a poén, ugyanis egyszerűen nem igaz, hogy a bétakarotin szintjétől függne bármilyen betegség kockázata. A szervezet antioxidáns-kapacitása, ami gyakorlatilag bioaktivitásnak mondható, nem egy vegyülettől függ, hanem több százféle antioxidáns egyensúlyától. Ezekből egyet kiragadni, és azt mondani, hogy annak a szintje befolyásolja az egészségi állapotunkat, manipulatív átverés.
De azért, gondolom, veszélyesnek épp nem mondható. Hiszen legális.
Az étrend-kiegészítők és a kozmetikumok esetében nem kötik a forgalmazást hatósági minőségvizsgálathoz, tehát az, hogy valami legális, a jelenlegi jogszabályi környezetben nem sokat jelent. Az is gyakori kérdés az ilyen szerekkel kapcsolatban, hogy „ugye, legalább nem árt?”, de erre is csak azt tudom mondani, hogy nem tudhatom, ha egyszer a hatóság nem vizsgálja be. Persze a legtöbb fogyasztó azt gondolja, hogy ha valami forgalomban van legálisan, akkor azt biztosan valaki jól leellenőrizte. Csakhogy ez a múlt rendszerből velünk élő képzet, már rég semmi alapja sincs.
Ha holnap eldöntöm, hogy kis csomagokban szőlőcukrot fogok forgalmazni horribilis áron, és ráírom a dobozra, hogy élénkítő hatású csodaszer, ezt megtehetem?
Simán. Étrend-kiegészítőt az állíthat elő, akinek van élelmiszer-gyártási engedélye, bár megjegyzem, ezt sem nagyon bonyolult megszerezni. Forgalmazó viszont bárki lehet. Az étrend-kiegészítőket úgy lehet forgalomba hozni, ha bejelentjük a hatóságnál. Ha ön ma bejelent valamit, azt holnaptól forgalmazhatja függetlenül attól, hogy mi van a dobozban vagy a dobozon. Van úgynevezett gyártói felelősség, ami azt jelenti, hogyha valami gond van, például bizonyíthatóan megbetegszenek a terméktől az emberek, akkor be lehet tiltani.
De a bejelentés és a betiltás közt akár sok idő is eltelhet. Gyakran az történik, hogy mire a hatóság léphetne, a csalók már bezsebelnek egy csomó pénzt és eltűnnek.
Ha egy szer nem veszélyes, csak egyszerűen nem teljesíti az ígéretet, amit a dobozra írtak, akkor mi van?
Semmi, hiszen gyógyhatást várni az étrend-kiegészítőktől nem is lehet.
De hát a legtöbb ember azért szedi, hogy meggyógyuljon, vagy ne legyen beteg.
Ettől még igaz, hogy a jogszabály szerint az étrend-kiegészítők sem gyógyításra, sem betegségmegelőzésre nem alkalmazhatók. Elvileg annyi lenne a szerepük, hogyha egy vitaminból, nyomelemből vagy más étrendi anyagból valamiért keveset fogyasztunk, azt pótoljuk.
Vannak betegségek, amikor a felépülésben segít, ha például egy bizonyos vitaminból átmenetileg többet fogyasztunk. Ez nem gyógyhatás?
Ilyenkor viszont gyógyszerként forgalmazott vitamint célszerű szedni, nemcsak azért, mert annak a minősége és összetétele biztosan ellenőrzött, hanem azért is, mert nem mindegy, mennyi hatóanyagot veszünk be. Az orvos vagy a gyógyszerész meg tudja mondani, hogy hány milligrammot szedjünk és mennyi ideig. Lehet persze, hogy egy vitamintartalmú étrend-kiegészítő ugyanazt a hatást váltja ki, mint a gyógyszer, de messze nem biztos. Lehet, hogy több hatóanyag van benne, mint amire szükségünk van, de az is, hogy sokkal kevesebb.
Még a gyógyszerek esetében is az szerepel a legtöbb ajánlásban, hogy egy gyerek ennyit szedjen, egy felnőtt pedig ennyit. Nem lehet, hogy az adagolást minden esetben személyre szabottan kellene megállapítani?
Egy ideális világban tényleg ez lenne a megfelelő eljárás, de ma ez még a gyógyszereknél sem gyakorlat: a legtöbb gyógyszerből ugyanazt a dózist kapja egy ötvenkilós meg egy százötven kilós felnőtt. A fájdalomcsillapítóra sajnos nem az van ráírva, hogy mennyit szedjen egy vékony nő, és mennyit egy túlsúlyos férfi, hanem az, hogy például napi kétszer egy tabletta a felnőtt dózis. De azért a nagyon komoly hatású gyógyszereknél nem így van, tehát mondjuk egy daganatellenes szernél kilogrammra és testfelületre is kiszámolják pontosan, mivel ott nagyon tudni kell a mennyiséget.
És mi a helyzet az antibiotikumokkal? Ezeknél is egyenadagok vannak az ajánlásban, illetve van felnőtt- meg gyerekdózis. Bár, mintha kezdene visszaszorulni a mértéktelen használatuk…
Szó sincs róla, hogy visszaszorulna. Többet beszélünk az indokolatlan használat veszélyeiről, mint korábban, de a gyakorlat még nem változott. Van egy rossz beidegződés az orvosok körében, de a lakosság részéről is: sokan egyszerűen kikényszerítik. Persze a kényszerítés nem azt jelenti, hogy a szakembernek engedelmeskednie kell, de sokszor a könnyebb utat választják, és ha a beteg nagyon ragaszkodik hozzá, felírják neki. Az intézet, ahol dolgozom, ezt a kérdéskört is vizsgálja, és sajnos az a helyzet, hogy Magyarországon az egyik legrosszabb az antibiotikum-alkalmazás mintázata, és túlfogyasztás látszik például gyermekkorban is.
És ennek milyen konkrét veszélyei vannak?
A legnagyobb veszély az antibiotikum-rezisztencia. Sokszor nem megfelelő az antibiotikum-terápia, tehát nem megfelelő szert kap a beteg, vagy nem úgy szedi, ahogy előírták, s ez olyan ellenálló baktériumtörzsek gyorsabb kifejlődéséhez vezet, amelyek ellen nem lesz hatékony gyógyszerünk.
És megjelennek a szuperbaktériumok?
Például, és ilyenkor ne csak a húsevő baktériumokra gondoljunk. A szuperbaktériumok, amelyektől igazán tartanunk kell, azok a kórokozók, amelyektől a betegnek például olyan tüdőgyulladása alakul ki, amit nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudunk meggyógyítani. Ha a baktériumok ritkán találkoznának antibiotikummal, s lehetőleg csak azzal találkoznának, ami megfelelően adagolva el tudja őket pusztítani, ez a probléma nem lenne ilyen súlyos. Egy ideális világban antibiotikumot csak akkor javasolnának, ha kimutatják, hogy a tüneteket tényleg baktérium okozza, nem pedig vírus, sőt: ha azt is ki tudnák mutatni, melyik baktérium okozza, s az melyik gyógyszerre érzékeny. Persze ezt teljes mértékben soha nem lehet megvalósítani, mert sokszor gyorsan kell dönteni, de célszerű lenne erre törekedni.
Ha legalább addig eljutnánk, hogy vírusfertőzésre nem adunk antibiotikumot, az is óriási előrelépés volna.
Van, mikor azt mondja az orvos, hogy rendben, ez egy vírusfertőzés, de hogy ne alakuljon ki bakteriális felülfertőződés, mégiscsak szedjen az a gyerek antibiotikumot.
Ez létező jelenség, de szakmailag teljesen indokolatlan. A beteg persze ilyenkor azt érzi, hogy milyen alapos és körültekintő az orvos, aki meg akarja védeni a felülfertőződéstől. Pedig azt kellene megpróbálni, hogyha egy nátháról van szó, ami vírusos, akkor kezeljük a tüneteket, hogy a beteg ne érezze magát rosszul, ne köhögjön, ne fájjon a torka, satöbbi. Akkor kell adni antibiotikumot, ha tényleg kialakul egy bakteriális felülfertőződés. De a legnehezebb azon változtatni, ami a fejekben van. Meg aztán van itt másféle gond is az antibiotikumokkal, mégpedig az, hogy Magyarországon az állatgyógyászati antibiotikum-felhasználás is igen nagy arányú. Ami azért baj, mert az állat húsát mi esszük meg.
Lehet, hogy antibiotikumos húst eszem?
Előfordulhat, ugyanis, ha összevetjük azt, hogy hány kiló állatot nevelnek, azzal, hogy mennyi állatgyógyászatban használt antibiotikum fogy Magyarországon más országokhoz viszonyítva, elég rossz adat jön ki. A sertés és a baromfi esetében régen hozamfokozóként adták az antibiotikumot, mert attól az állat jobban nőtt és jobban hízott.
Az antibiotikum a hőkezeléssel nem veszti el a hatékonyságát?
Van, amelyik nem. Persze ebből nem következik, hogy minden általunk megevett húsban benne van, mert ha minden szabályt betartanak, és antibiotikumos kezelés után nem vágják le az állatot, amíg a gyógyszer ki nem ürül a szervezetéből, vagy ha úgy kezelik a tehén tőgygyulladását, hogy utána jó ideig nem adják le a tejét, akkor elméletileg nincs baj.
Kicsit szkeptikus vagyok, hogy ennyire szabálykövető lenne a magyar társadalom.
Én is csak azt tudom mondani, hogy egy ideális világban így lenne.
Visszatérve a népszerű csodaszerekre, lehet forgalomban Magyarországon olyan, ami nem csupán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de kifejezetten veszélyes is?
Amikor ellenőrizetlen kémiai anyagokat viszünk be a szervezetünkbe, ráadásul nyakló nélkül, arra egyetlen szakember sem fogja azt mondani, hogy veszélytelen. Így kapásból nem tudok olyan, jelenleg forgalmazott anyagot, ami kifejezetten veszélyes, de a piac iszonyú gyorsan változik. Bevezetnek valamit, lefut egy pár hetes kampány, eladnak egy csomót, aztán a név már nincs is, jön helyette egy újabb, más néven, ugyanazzal a hatóanyaggal. Sokszor ugyanazzal a névvel fut egy veszélyes meg egy veszélytelen szer. Amikor a potencianövelőkkel foglalkoztam, volt egy Golden Dragon nevű termék, amiből találtunk hamisítottat, ami kifejezetten veszélyes volt – magas vérnyomás, stroke, szívroham, ilyesmiket okozhatott –, de volt egy másik: kicsit másképp nézett ki a doboz, és azzal nem volt semmi gond. Megnéztük az engedélyezett étrend-kiegészítők listáját, mindkettő ott volt rajta. Azok a termékek lehetnek veszélyesek, amiket, ha beszedünk, nagyon markáns hatást tapasztalunk. Az étrend-kiegészítőtől nemcsak a jogszabály szerint, hanem szakmailag sem várhatunk nagyon komoly hatást. Tehát, ha beveszem, és hirtelen elkezdek fogyni, vagy izgatottá válok, vagy lemegy a vérnyomásom, vagy felmegy a cukrom, akkor baj van, ilyesmit egy normális étrend-kiegészítő nem okozhat.
Mostanában terjed az illóolajok szájon át, nagy dózisban történő alkalmazása. Hallottam egy fogyasztótól, akinek azt tanácsolták: az illóolajat cseppentse a lefejt anyatejbe, és adja be a csecsemőnek.
Félreértés ne essék: nem az illóolajokkal van baj, hiszen azokat eddig is fogyasztottuk, ha másként nem, a fűszereink alkotórészeként. A baj az alkalmazott olajok körével és a dózissal van. Bizonyos illóolajokból akár néhány milliliterrel meg lehet ölni egy embert, a gyerekek pedig fokozottan érzékenyek. Persze a legtöbb emberben van önkorlátozó reflex, sokat nem fog belőle meginni, hiszen irtó csípős, töményen büdös, de azért előfordulnak mérgezések. És ez most emelkedő trend Magyarországon.
Eléggé kritikus a CBD-olajjal szemben is.
Hát igen, emiatt is rendszeresen kapom a beszólásokat a Facebookon.
Pedig állítólag a CBD jó fájdalomcsillapításra, alvászavarokra, erősíti az immunrendszert, javítja az anyagcserét, segít lebontani a zsírt, még a sclerosis multiplex tüneteit is enyhíti. Gyerekeknek is ajánlják, minden sarkon lehet kapni. Mi a gond vele?
Itt ismét vissza kell kanyarodjunk a szabályozás kérdésére, ugyanis az, hogy valamit lehet kapni, nem azt jelenti, hogy legális. Nemcsak nálunk, egész Európában nem legális, ettől függetlenül rohamosan növekszik a piaca, mert hatalmas biznisz. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) az illetékes hatóság, ennek a honlapján van egy lista, ahol közzéteszik a betiltott étrend-kiegészítőket: ott a betiltottak 99 százaléka CBD-t tartalmaz. Amikor ezt valahol elmondom, jön a hitetlenkedés, hogy „de hát mindenhol ott van”. Ráadásul a kendertéma Európában mindenhol politikai kérdés is, elindult egy egyértelmű liberalizációs trend, és ha valamire nagyon nagy az igény, ahhoz a hatóságok is óvatosan nyúlnak. Most a CBD az étrend-kiegészítők szupersztárja, és ez valahogy azt eredményezi, hogy a törvényeket nem nagyon tartja be senki.
Várjunk, a forgalmazók tudatosan törvényt szegnek, és ennek nincs következménye?
Nagyon úgy néz ki. A CBD persze nem úgy illegális, mint vegyület, de az étrend-kiegészítő élelmiszernek számít, és abba nem lehetne beletenni. A CBD jelenleg úgynevezett „nem engedélyezett új élelmiszer”. Ez egy szép, kacifántos jogi kifejezés. A nem engedélyezett új élelmiszer olyan anyag, aminél nem igazolható, hogy tradicionálisan fogyasztják. Ezt az unió azért találta ki, hogy megóvja a fogyasztókat attól, hogy valaki egy széklábat lereszeljen és eladja élelmiszerként, ráírva a dobozra, hogy örökké fiatalok maradunk tőle. Ha ezt szeretné, akkor legalább azt bizonyítsa, hogy a székláb fogyasztása biztonságos.
A kendert tradicionálisan fogyasztják.
Igen, a kendermagot, mert az tényleg élelmiszer, viszont nincs benne CBD.
Tudományos szempontból mi a probléma a CBD-vel?
Azt már tudjuk, hogy nagyon erős hatású anyag, de még mindig nem tisztázottak a pontos hatásmechanizmusai. Hatóanyagként jelenleg egy epilepszia kezelésére szolgáló gyógyszerben is megtalálható. Az epilepszia az idegsejtek működési zavara, és ha egy anyag olyan mértékben képes befolyásolni az idegsejteket, hogy elmúlik tőle az epilepsziás roham, akkor abból azért következik, hogy nem kéne fűnek-fának adogatni. Tehát a fő veszély a bizonytalanság: még nem tudunk róla eleget ahhoz, hogy tartósan elkezdjük fogyasztani.
Láthatóan szoros a verseny a sarlatánságok és a tudományok között, és nagyon sokszor beelőz az áltudomány, valamint az arra épülő biznisz. Nem lehet, hogy a tudomány hagyományos tekintélye kezd meggyengülni?
Ez nem mai keletű, a verseny mindig is létezett és szoros volt. És az is igaz, hogy sok ma ismert tudományos igazságot annak idején sarlatánságnak tartottak. Sokan megmosolyogják és közhelyesnek tartják azt a fordulatot, hogy „a tudomány mai állása szerint”. De amikor ezt használjuk, azzal pont a tudományos kutatás folyamatjellegét hangsúlyozzuk. A tudomány lényegéhez tartozik a változás, ezért a legtöbb területen nem teszünk végérvényes kijelentéseket, hiszen nem tudhatjuk, hogy a mostani álláspontunk, tűnjön bármilyen szilárdnak, miként fog változni az újabb kutatási eredmények tükrében.
20–25 évvel ezelőtt a tojásra azt mondták a táplálkozáskutatók, hogy óvatosan kell fogyasztani, mert veszélyes a benne levő koleszterin. Aztán kiderült, hogy bátrabban is lehet enni, mert nem a „rossz koleszterinből” van benne sok. 10 éve egy megfázásra vagy darázscsípésre kalciumos pezsgőtablettát írtak föl, ma már azt mondják, hogy mégsem jó. Nem ilyenkor veszíti el a tudomány a hitelességét? Néhány éve kezdődött az egyre magasabb dózisú D-vitamin ajánlása, és egyre inkább emelik az ajánlott napi adagot. Mi van, ha kiderítik két év múlva, hogy nem kellett volna ennyit szedni?
Voltak tévedések a tojásban található koleszterinnel kapcsolatban, de a tudományos állítás nagyjából az volt, hogyha valaki nagyon sok tojást fogyaszt, kritikus szintre emelkedhet a koleszterinszintje. Viszont ez már úgy jelent meg a bulvársajtóban, hogy a tudósok szerint a tojás mérgező. A kalciumot szinte ősidők óta használták allergiás tünetekre, tehát még abban az időben kezdték, mikor a gyógyszerek hatásosságát nem is igazán kellett emberen bebizonyítani, és ez így beragadt, amíg meg nem vizsgálták tüzetesebben. Vannak most is Magyarországon gyógyszerek, amiket akkor engedélyeztek, amikor a mai értelemben vett gyógyszervizsgálatok még nem voltak. Érdemes lenne a gyógyszereket a legjobb mai tudásunk szerint alkalmazni, s ez igaz a kalciumra is. Érdekesség egyébként, hogy a kalcium elfogadott gyógyhatásai között az allergia kezelése nem is szerepel, elsősorban a kalciumhiány és a csontritkulás megelőzésre javallott.
De ha több száz évig azt mutatta a tapasztalat, hogy működik szénanáthára meg allergiára, akkor miért hagytunk fel vele?
Mert ezt a működést a későbbi laboratóriumi vizsgálatok nem igazolták. Lehet, hogy pusztán egy népszerű és makacs hiedelem volt, aminek nyomán egyes esetekben beindult a placebohatás. És ez azért lényeges, mert, ha mondjuk valakinek egy allergia miatt anafilaxiás reakciója alakul ki, amibe be lehet halni, akkor nem mindegy, hogy azt a szert kapja, aminek a hatásossága alátámasztott, vagy pedig gyorsan beadnak neki kalciumot, és lehet, hogy a rohamot nem éli túl. Tehát itt az a lényeg, hogy ha van egy szer, amiről nem tudjuk, hogy hatásos-e, és van egy másik, amiről viszont tudjuk, hogy hatásos, melyiket választjuk. Egyébként, ha a tudomány presztízse csökken, az meggyőződésem szerint a rossz kommunikáció miatt van.
A Covid időszakában voltak sztárkutatók, akik tévében, rádióban, mindenhol nyilatkoztak. Néha már úgy éreztem, a tudós az új pap, aki nem egyszerűen csak azt mondja el, hogy az aktuális adatok szerint hogyan terjed a vírus, hogyan működnek a vakcinák és mire jó a maszk, hanem az életünket szeretné irányítani. Jön a fehér köpenyes varázsló, aki megmondja, mit kell bezárni, mit kell kinyitni, ki találkozhat kivel. Az ilyesmi sokakat irritál, mert az emberek azt érzik, hogy itt szereptévesztés van.
A leereszkedő, kioktató stílus soha nem jó, és ilyen tényleg előfordul a kutatók részéről; az emberekből olyasfajta görcsöt vált ki, hogy „ha ez ilyen bunkó módon beszél, akkor nem hiszek neki”. És a kutatók olykor hajlamosak komplett világmagyarázatokat adni, és azt is a tudomány eszközeivel magyarázni, ami nem a tudományhoz tartozik. Amikor ilyen határsértések történnek, az a tudomány hitelét rombolja.
De a hitelvesztés nem csak a kutatók felelőssége, ebben jócskán benne van a természettudományos oktatás válsága is. Gyerekkorban kéne a tudomány szerepét és legfontosabb eredményeit a valósággal, a mindennapi élettapasztalatokkal összefüggésbe hozva elmagyarázni az iskolában. Felkészíteni a felnövekvő generációkat arra, hogy amikor ezt látjátok az interneten, akkor ez ezért nem igaz.
Tisztelet a kivételnek, de van egy olyan benyomásom, hogy sokszor a nagyon könnyen aprópénzre váltható természettudományos tudást sem úgy oktatják, hogy azt az ember adott helyzetben, amikor valamilyen érdekes kérdéssel szembesül, használni tudja. És itt a baj. Onnantól kezdve, hogy nincsenek a fejében ellenérvek, könnyebben el fog hinni olyan veszélyes marhaságokat, mint akár a lúgosítás.
Nem először említi a lúgosítást. Mi ez tulajdonképpen, és mi a gond vele?
Óriási divat, mióta egy Robert O. Young nevű amerikai szerző írt egy könyvet A Ph-csoda címmel, ami világsiker lett. Aztán erre alapult egy egész üzletág. Kissé egyszerűsítve, szerinte az a betegségek oka, hogy túl savas a vérünk. De ez teljesen alaptalan. Maga a lúgosítás persze nem gond, ha csak addig megyünk, hogy fogyasszunk növényi ételeket, amik egyébként minimálisan lúgos irányba mozdítják a vér Ph-értékét. Ha sok húst eszünk, akkor meg savas irányába kezd mozdulni ez az érték, de nem fogunk „elsavasodni”, ahogy ez az elmélet állítja; csak egy normál tartományon belül történhet elmozdulás. Amikor ezzel az elmélettel egy csomó terméket eladnak, olyanokat is, amiket meg kell inni, hogy lúgosodjunk, akkor baj van. Volt több termék, amiket Magyarországon be is tiltottak, például mert olyan lúgos volt, mint a hipó. Úgy ajánlották egyébként, hogy fel kell hígítani. Ha valaki megtette, valószínűleg nem lett tőle baja, de ha elmulasztotta, nagy kárt tehetett a szervezetében.
Sokan az ilyen szerektől akkor remélnek gyógyulást, amikor az orvos már lemondott róluk. Kijön a páciens letörve a Kékgolyóból, mert megkapta a rossz hírt, és szembejön egy hirdetés, hogy ez a szer gyógyítja a rákot. Ki ne venné meg önmagának vagy a gyerekének? És még az is lehet, hogy nem árt, csak épp hamis ígérettel kecsegtet.
Sajnos, az orvos néha kénytelen azt mondani a beteg kétségbeesett kérdésére, hogy nincs igazán hatásos szer, amivel meggyógyíthatná. A kókler meg azt mondja, hogy dehogynem, óriási a választék. Amikor a beteg a reményeinek megfelelő választ kap, az nyilván vonzóbb, még akkor is, ha hamis. Nehéz ez a téma, mert néha azok a szerek, amik nem ártanak, és tán az összetételük alapján nem is hatnak, mégiscsak hasznosak lehetnek; ha a beteg gyógyulásba vetett hite ettől nagyobb lesz, az végső soron segíthet. Csak kérdés, hogy ezzel mennyire etikus visszaélni. Ha csillagászati összegekért eladjuk a placebót a betegnek, és nem lesz pénze élelmiszerre, akkor az egyértelműen káros. De ha megkapja a kezelést, és van szer, amit saját döntés alapján megvásárol, a kezelőorvos pedig tudja, hogy csoda nem várható, de baja se lesz tőle, akkor nem biztos, hogy az a jó stratégia, ha lebeszéli. Nem fekete-fehér ez a történet. Inkább azt mondom, hogy egyéni esetek vannak, és azokban kell tudni jól dönteni.
A homeopátia betiltásával sem értene egyet? Ma már tudjuk, hogy ezek hatóanyag nélküli szerek, nem ártanak, nem használnak, viszont nagy üzlet a forgalmazásuk.
Ha betiltanák, az nem lenne jó. És végül nem is ez történt, mert a homeopátiás szerek ma is forgalmazhatók, csak már nem lehet ráírni a dobozukra, hogy gyógyhatásuk van. És ez jó, mert tényleg hazugság volt ráírni a homeopátiás szerekre, hogy mondjuk gyógyítják az influenzát; megnéztük, hogy milyen bizonyíték van erre, hát semmilyen. De a tiltás megteremtené a feketepiacot. Az viszont nem szerencsés, hogy ezeket továbbra is gyógyszernek hívják, mert nem azok. Másrészt azért vannak helyzetek, ahol megint csak elnéző tudok lenni. Amikor egy fogzási fájdalomban szenvedő csecsemőnek az édesanya megveszi a homeopátiás szert, azzal nem fog kárt okozni, mégis ad valamit, és úgy érzi, hogy na, akkor tett valamit, és kicsit megnyugszik, a gyerek pedig látja, hogy az anyja nem olyan feszült, ezért ő sem fog annyira sírni. De ez nem a homeopátia mellett szóló érv, csak azt mondom, hogy nem kell nagyon szögletesen nézni ezeket a dolgokat. Ha valamit az emberek szeretnek, és betiltjuk, abból mindig baj lesz. Inkább akkor kellene jobban résen lenni, amikor valami új dolog akar piacra kerülni. Nézzük meg az alkoholt, a dohányt, csak szenved vele az emberiség, de igazi megoldás nincs.
E logika szerint a fűvel ugyanez a helyzet, meg kéne engedni. Sokan szeretik, de az egész történetet bűnözők kezébe adja az állam, amikor a tiltással átszorítja a feketepiacra.
Erre én nem fogok igent mondani sem ebben interjúban, sem máshol.
De miért? Ez egy növényi hatóanyag, rekreációs céllal használják sokan. És tényleg működik, nem kamu.
Működik. Erős pszichoaktív szer, ami függést okoz, és hosszabb távon az idegrendszer leépülését.
Akár az alkohol, csak az még az emésztőrendszert is tönkreteszi.
Az alkohol mindent tönkretesz. Az elmúlt tíz évben az alkoholmérgezések száma ötszörösére nőtt Magyarországon. Családok mennek szét, és súlyos tragédiák történnek sok százezerszámra. És az, hogy az alkohollal kapcsolatban jelentkezett egy megengedő, sőt, népszerűsítő kommunikáció, biztosan nem segít.
Viszont az, hogy már az alkohol képében úgyis jelen van a társadalomban egy legálisan pusztító drog, nem jó érv arra, hogy legyen még egy.
Mert akkor jöhet megint egy, meg egy harmadik, meg egy negyedik. És nekem az sem érv a marihuána mellett, hogy „ez még mindig jobb, mint az alkohol”, mert oké, lehet, de mégsem azért vesszük, mint a teljes kiőrlésű kiflit.
Létezik olyan képzet is, hogy azért jók a gyógynövények, és itt már nem a kenderre gondolok, mert nincs mellékhatásuk. Tehát van egy szembeállítás: a gyógyszer rossz, mert mesterséges és mellékhatásai vannak; a gyógynövény jó, mert természetes és nincsenek mellékhatásai. Mit gondol erről?
Magyarországon ez néhány tucat növényt jelent. Azokra általában igaz, hogy kevesebb a mellékhatásuk, viszont a hatásuk is jóval gyengébb, mint a gyógyszereké. Tehát, hogy egy kicsit még a pszichofarmakológiánál maradjunk: a citromfű vagy a macskagyökér szorongásoldóként nem okoz olyan mellékhatásokat, mint egy szintetikus gyógyszer. Viszont a szorongást sem tudja olyan hatásosan csökkenteni. Enyhe esetekben lehet, hogy elég lesz a gyógynövény, ha meg komoly betegségről van szó, menjünk orvoshoz, terápiába, és ha szükséges, vegyük be a gyógyszert. És azért az, hogy a gyógynövény ártalmatlan, így általánosságban nem igaz.
Ha szembejön egy felelőtlen cikk a neten, hogy a gyűszűvirág jó a szívre, eszünkbe ne jusson teát főzni belőle és meginni, mert belehalhatunk!
Gyógyszer készül a hatóanyagából, amit ellenőrzött körülmények közt, óvatosan adagol az orvos. Olyan cikket is olvastam, amelyben tiszafateát javasoltak, nem tudom, milyen betegségre. A tiszafa kérgéből daganatellenes szert állítanak elő, de egy tiszafából főzött teával simán meg lehet ölni valakit, mert nagyon erős hatású sejtmérget tartalmaz.
Addig jó, míg megkérdezik a fogyasztók a szakembert, mielőtt alkalmaznának ilyen szereket.
Persze, de ezt relatíve kevesen teszik meg, és kevesen olvasnak ilyen cikkeket. Viszont rengetegen bedőlnek a hazugságoknak, bizonyos esetekben életveszélybe sodorva magukat vagy másokat. A legjobb az lenne, ha az egész társadalom gyanakvóbb lenne egy kicsit a sarlatánságokkal szemben, és kétszer is átgondolnák az emberek, mielőtt bevesznek valamit. Amit én tudok tenni ezért, azt megteszem.
