Belföld

Az oltásellenes propaganda a jelenlegi legveszélyesebb fertőzés a világon

Ha az antivakcinációs mozgalom továbbterjed, a magyar lakosság elveszíti a magas átoltottságot, és szörnyű  járványok térnek vissza, amikről már azt gondoltuk, hogy megszabadultunk tőlük. Mészner Zsófia infektológus, védőoltás-specialista szerint a jelenlegi hazai influenzajárvány még a kínai koronavírusnál is veszélyesebb, mégsem fordítunk elég gondot a megelőzésre.
Korábban a témában:

Amikor az interjú időpontját egyeztettük, még nem tudtuk, hogy rövidesen egy Kínából származó fertőzés tartja rettegésben a lakosságot.

Ez így igaz, de nem vagyok illetékes a koronavírus-járványt illetően nyilatkozni. Természetesen infektológusként van véleményem, naponta tájékozódom a világhálón elérhető hírekről. Valóban komolyan kell venni egy új, potenciálisan világjárványt is okozni képes vírus felbukkanását, ám azért a pánikkeltést is jobban kerülni kellene. A jelenlegi tapasztalatok szerint a fertőzés csakugyan nagyon terjed Kínában, de az eltelt hetek azt mutatják, hogy normális izolációs lehetőségek mellett Európában sokkal kevésbé képes az eddig igazolt kevés eset nagy bajt okozni. Hasonlóan kezdődött a SARS, meg a MERS koronavírus kiváltotta járvány is, mindkettő lecsengett, és reméljük, le fog ez is csengeni, ám a potenciális veszély a terjedésre persze fennáll.

Az azért igen elgondolkoztató, hogy egy olyan országban, ahol épp hivatalosan is influenzajárvány van, hetente tíz-húsz ezer ember betegszik meg, és biztos, hogy egy csomóan megint meg is fognak halni a komplikációk miatt, most attól retteg a lakosság, hogy mi lesz, ha idejön a koronavírus.

Biztosra vehető, hogy lesznek halálos áldozatai a jelenlegi influenzajárványnak?

Sajnos igen, hiszen minden évben így van. Ahol pontosan regisztrálják a különböző okokból bekövetkező halálozásokat, eleve akkor mondják, hogy influenzajárvány van, amikor a tüdőgyulladásos halálozás megugrik. És minden évben van az áldozatok közt gyermek is, hiszen a legkisebbek is lehetnek magas kockázatúak, de a fő kockázati csoportot a 65 évesnél idősebb krónikus betegek jelentik. Eközben a már ingyen hozzáférhető védőoltások egy része az orvosoknál marad, pedig a halálozások többnyire védőoltással megelőzhetők lennének. És ebben nem kis szerepe van az oltásellenes propagandának.

Marjai János / 24.hu

2019-ben ezeket a mozgalmakat nevezte a WHO az egyik legsúlyosabb közegészségügyi veszélyforrásnak. Az USA tizennyolc államában, Ausztráliában, Ukrajnában, Romániában és egy csomó más helyen már elérték, hogy ne legyen kötelező a védőoltás.

Már a védőoltások kifejlesztésével egy időben megindultak az antivakcinációs mozgalmak, de mivel nem volt internet és közösségi média, nem tudtak a hasonló gondolkodású emberek olyan könnyen csoportokba szerveződni. A múlt század közepétől a vakcinákkal sikerült megfékezni a feketehimlőt és a diftériát. Az ötvenes évektől a világ sok országában a gyerekeket kezdték szisztematikusan oltani, akkor kezdődött a DiPerTe, ami a torokgyík, tetanusz, szamárköhögés megfékezése, majd a kanyaró  és a járványos gyermekbénulás elleni védelem a hatvanas évek végén. Az agyhártyagyulladás, a fertőző májgyulladás, sőt az influenza elleni védőoltásokkal kapcsolatban is több évtizedes a tapasztalat.

Embertömegek életét megmentő, hatalmas horderejű tudományos vívmányról beszélünk, amiket laikus, téveszméket terjesztő csoportok próbálnak tönkretenni, és sajnos nem eredménytelenül.

Nagy baj, hogy hatékony védőoltás ellenére számos európai országban is van ismét kanyarójárvány, esetenként halálozással – például Ukrajnában és Romániában, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban, Bulgáriában…

Ez a magyarországi lakosságra jelent bármilyen veszélyt?

Egy adott területen élők legalább 95-97 százalékának kell oltottnak lenni, hogy ne törhessen ki a járvány. Ez Magyarországon pillanatnyilag teljesül, rajtunk kívül két-három olyan ország van, ahol ilyen magas az átoltottság. De ettől még a vírus behurcolható hozzánk, s az adatok szerint ez meg is történt néhányszor. Ha találkozunk ismét a kanyaró kórokozójával, elképzelhető, hogy aki már be van oltva, és valamiért immunsérült, megbetegszik. De a betegsége nem lesz annyira súlyos, mintha semmi immunitása nem volna. Igazán nagy veszélyben az oltatlanok lesznek, mert a kanyaróvírusnak van egy olyan tulajdonsága, hogy megtalálja a fogékonyakat.

Milyen tünetekből ismerjük fel a kanyarót?

Na látja, itt a következő csapda. Mivel emberöltők teltek el kanyarójárvány nélkül, elfelejtette a lakosság a tüneteket. A kanyarónak tizennégy nap a lappangási ideje, az utolsó négy napon már masszívan fertőz, viszont észrevétlenül. A jellegzetes foltos kiütés a tizennegyedik napon jelenik meg, és jár hozzá egy produktív kötőhártyagyulladás, vagyis váladékozik a betegek szeme, és megjelennek kiütések a szájnyálkahártyán.

Csakhogy több hasonló betegség is van, ezért nem biztos, hogy a típusos kanyarót egy frissen végzett ifjú szakorvos megismeri.

Szoktam tanítani a medikusoknak, hogy sajnos gyakran adnak mandulagyulladás esetén az orvosok tévesen antibiotikumot, olyankor is, amikor a gyulladást vírusok okozzák. Ilyenkor nemcsak az baj, hogy az aminopenicillinek hatástalanok, hanem az is, hogy a vírussal együtt az antibiotikum néhány nappal később kiütést vált ki, ami szakasztott úgy néz ki, mint a kanyarós kiütés. Aki látott már aminopenicillin okozta foltos kiütéseket, annak azt mondom, hogy na, ilyen a kanyaró, csak társul hozzá torok- és szájnyálkahártya-tünet, meg kötőhártya-gyulladás.

Tavaly a bárányhimlő elleni oltás is kötelező lett. Ezzel kapcsolatban az volt a szemlélet nem is olyan rég, hogy „kapja csak el az a gyerek, legyen túl rajta, és meglesz a védettsége”. Ismertem gyerekorvost, aki ezt hangoztatta, sőt: olyan körülményeket teremtett, hogy megfertőződjenek a gyerekek.

Sajnos vannak ilyen esetek, és voltak, akik bárányhimlőzsúrokat szerveztek ennek a gondolatnak a jegyében. Én nagyon haragszom ezért. A bárányhimlővel kapcsolatban általános hiedelem, hogy nem veszélyes, legfeljebb kellemetlen. Pedig nem lehet előre megmondani, hogy ki lesz, akinek idegrendszeri komplikációkat okoz, például –  igaz, ritkán – a kisgyermekkori agyvérzésnek lehet az egyik kiváltója.

A Szent László kórházban dolgoztam évtizedeken át, és láttam, hogy tud a bárányhimlő gyermekeket megölni. Ráadásul olyan vírusról beszélünk, ami soha el nem hagy minket, ott maradnak a vírusok a gerincoszlop melletti idegdúcokban.

És mikor az ember megvénül, vagy bármi ok miatt gyengül az immunrendszere, azok szépen az egyes idegek lefutása mentén előjönnek, és például övsömört okozhatnak, ami borzasztó fájdalmakat tud előidézni, ha például az arcidegeket érinti. Hónapokig, évekig tartó szenvedésről beszélek. Hozzáteszem, már léteznek ezt megelőző oltóanyagok is, de ezek Európában még nehezen hozzáférhetőek.

Viszont a HPV elleni védőoltások simán hozzáférhetők, és iskolai program keretében adják a lányoknak.

Ez is azt jelzi, hogy hatalmas lépéseket teszünk előre a vakcinációban, ami rengeteg ember életét mentheti meg. Elsőként a Hepatitis B elleni védőoltásról mondhattuk el, hogy nemcsak fertőzést előz meg, hanem egy rosszindulatú betegséget: konkrétan a májrákok egy részét ez okozhatja. A HPV, vagyis humán papilloma vírus elleni védőoltás kilenckomponensű változatával, amit most az iskolai programban a tizenkét éves kislányoknak felajánlunk, olyan népegészségügyi eredményt érhetnénk el, ami fantasztikus. Ugyanis jelenleg bizony minden nap meghal egy nő méhnyakrákban Magyarországon.

Fotó:Marjai János / 24.hu

Ennyire közvetlen az összefüggés a rák és a vírus közt?

Azért kapott 2008-ban Harald zur Hausen német virológus Nobel-díjat, mert kimutatta: nincs olyan méhnyakrák, amiben a HPV-nek ne volna szerepe. Főleg szexuális úton terjed, a férfiak sem védettek tőle; fül-orr-gégészek figyeltek fel arra, hogy a szájüregi laphámrákok a fiatal férfiakban ugyanazoktól a HPV-vírusoktól erednek. Nem is beszélve a szintén népbetegségnek számító nemi szemölcsökről. És ezzel kapcsolatban az ausztrál tapasztalat nagyon fontos, mert ott fiúknak és lányoknak is felajánlották az oltást, és öt év után egyrészt eltűntek a nemi szemölcsök az oltott korosztályban, másrészt mérhető lett az ún. populációs hatás: olyan korcsoportokban is csökkent a betegség, amelyeket nem oltottak be, mert a vírus cirkulációjára kevesebb esély volt.

Ha kialakult a fertőzés, akkor is hat az oltás?

Sajnos nem. Ráadásul a HPV annyiban különleges, hogy nincs a vérben vírusszaporodás. Nagyon alattomos kórokozóról beszélünk, ami csak helyi szinten, a hámsejtekben fejti ki a hatását. Emiatt vérvizsgálattal nem is lehet megállapítani a fertőzést, csak a szűrővizsgálat mutatja ki, ha már beindult a kóros sejtszaporodás. A védőoltás során viszont a vérben váltunk ki semlegesítő ellenanyagokat, ezek beépülnek a még nem fertőzött hámsejtekbe, és nem engedik be a vírust. Ezért szükséges, és erre van is minisztériumi ígéret, hogy a hetedikes fiúk is megkaphassák az iskolában az oltást, talán még idén, vagy jövőre ősszel.

A felnőtteket is be kéne oltani, nem?

Persze, csak amikor egy oltást úgymond beillesztenek az életkor szerint előírt oltási rendbe, mindig mérlegelik, hogy minek van a legnagyobb népegészségügyi hozadéka. A leghasznosabb, ha először  azokat tesszük védetté, akik még nem élnek szexuális életet. Ez nem jelenti azt, hogy a gyógyszertárakban elérhető oltóanyagokat ne vehetné bárki igénybe, de akinek már van vagy volt szexuális partnere, annál  a szűrővizsgálat az első lépés. A kialakult fertőzésre igen sok terápiás kísérlet van, ez persze azt is mutatja, hogy még egyik sem az igazi. Az immunrendszert támogató, illetve helyi kezelések jöhetnek szóba pillanatnyilag.

De A HPV esetében, akárcsak a koronavírus esetében, még nincs hatékony vírusellenes gyógyszer.

– Az oltásellenesek emberi jogokra hivatkoznak: „ha én nem akarok a gyermekemnek védőoltást, az állam ne szóljon bele.” Tehát nem azért kardoskodnak, hogy szűnjenek meg a védőoltások, hanem azért, hogy ne legyen kötelező. Ez az érvelés sokaknak tetszik, olyannyira, hogy már több ország választhatóvá tette a vakcinózist. Tizennyolc amerikai államban, Ausztráliában, Romániában, Ukrajnában és még egy csomó helyen lazítottak a szabályozáson.

Nem lenne szabad, hogy az egyéni szabadság a közérdek fölé emelkedjen, amikor emberéletekről van szó. A gyermekpopulációban három-öt százalékra tehető azok száma, akik nem olthatók, mert rosszindulatú betegségük van, vagy csontvelő-átültetésre szorulnak, krónikus betegek, koraszülöttek, nagy műtétjük volt stb., és kutyakötelességünk őket megvédeni, mondjuk úgy, hogy fertőzésmentes környezetet biztosítunk a számukra. Németországban volt egy leukémiából meggyógyított kisgyermek, aki óvodába járt, és még nem volt oltható kanyaró ellen. Az óvodába elvileg csak olyanok mehettek, akik kanyaró ellen be voltak oltva, de lakott ott egy oltásellenes család, akiknek az oltatlan gyereke mégis bejutott, és emiatt az a kisgyermek, aki meggyógyult a leukémiából, belehalt a tőle kapott kanyaróba. El kéne felejteni a potyautas-teóriát, hogy „az én gyerekemet nem kell beoltani, mert a többi úgyis megkapta már az oltást”. Nagyon magas a kanyaró fertőzőképessége, egy beteg átlagosan tizenöt-húsz embert is meg tud fertőzni.

Az egyik legtekintélyesebb szaklapban, a Lancet-ben 1998-ban megjelent egy tanulmány, ami szerint összefüggés van a kanyaró elleni oltás és az autizmus kialakulása közt. Erre előszeretettel hivatkoznak az oltásellenesek, mondván, hogy lám, az orvostudomány is beismerte…

Az ezzel kapcsolatos tudományos vita rég lezárult. A hírek természete viszont olyan, hogy a rossz hír szenzáció, és villámgyorsan terjed, mint a fertőzés, és az emberek mindenféle ellenőrzés nélkül adják tovább akkor is, ha hamis, vagy kifejezetten kártékony. A história annyiban igaz, hogy megjelent ilyen cikk egy Andrew Wakefield nevű szerzőtől, de már bebizonyították, hogy semmiféle ok-okozati összefüggés nem mutatható ki a kanyaró elleni MMR-oltás és az autizmus spektrumzavarok közt. A tanulmány, amit közölt a Lancet, egy szándékosan meghamisított kutatáson alapult, a szerzőnek azóta mindenféle működési engedélyét bevonták. Azért csinálta, mert saját vakcinát akart piacra dobni. Az MMR-oltás három betegség, a kanyaró, a rubeola és a mumpsz ellen is véd, de ő a kanyaró ellen immunizáló saját készítménnyel akart előállni, ezért akarta lejáratni az MMR-t.

A Lancet hivatalosan is visszavonta a tanulmányt, de Wakefield óriási bajt okozott, mert egy oltóanyag reputációját egyetlen nap alatt le lehet rombolni, míg felépíteni sokévnyi munka. Eközben a kanyaró – és van még néhány ilyen betegség, ami csak embereket betegít meg – kiirtható lehetne a Földről: amikor az utolsó fertőzött meghal vagy meggyógyul, akkor vége.

A WHO-nak voltak is ilyen tervei, de amíg nem megfelelően magas egy adott területen, országban élők átoltottsága, mert mondvacsinált ürügyekkel embertömegek bújnak ki az oltás alól, ez nem valósulhat meg.

Volt olyan betegség, amelynél megvalósult?

Igen, de ez csak egyetlen, a feketehimlő. Persze azért létezik még néhány nagy biztonságú laboratórium, ahol maga a vírus még nincs megsemmisítve. Mégpedig azért, hogyha valami őrült bioterrorista mesterségesen himlőjárványt okozna, legyen miből elkészíteni az ellenanyagot. Közel van a gyermekbénulás, a polio kiirtására irányuló, világméretű összefogásra épülő védőoltási kampány is, ám még van mit tenni, hogy sikeres lehessen.

A vakcináció úgy működik, hogy a vírus legyengített változatát kapjuk, és az immunrendszer megtanulja legyőzni – ha jól emlékszem az iskolai tanulmányaimra.

Majdnem jól emlékszik. Mintha lekötözve mutatnánk meg az immunrendszernek az ellenséget, hogy ezt nem szabad beengedni többé az ajtón, valahogy így szól a laikusok számára kikönnyített változat. Bonyolult laboratóriumi technikával, úgynevezett passzálással ártalmatlanná teszik a vírusokat, de úgy, hogy megmaradjanak benne azok a tulajdonságok, amik alapján az immunrendszer azonosítani tudja, viszont eltűnjenek azok, amik betegséget okoznának. De ez csak azokra az oltóanyagokra vonatkozik, amelyekben van élő, gyengített kórokozó. Az oltóanyagok döntő többsége inaktivált, vagyis nem tartalmaz élő kórokozót, csak egy olyan darabkát belőle, ami a védettség kialakításához szükséges.

Fotó: Marjai János / 24.hu

A vakcinák esetén milyen valós mellékhatásra, illetve szövődményre számíthatunk?

A tűvel adott oltásoknál a beadás helyén bőrpír, duzzanat, fájdalom keletkezhet, ez inaktivált oltóanyagnál két-három napon belül elmúlik. Általában aznap a legrosszabb: izomlázszerű fájdalom jelentkezhet. Előfordulhatnak komplikációk, amiket fontos regisztrálni, például a kanyaró-rubeola-mumpsz oltásnál tízezer oltott személyből egynél megtörténhet, hogy a trombociták, vagyis a vérlemezkék száma átmenetileg csökken. Van egy agyhártyagyulladást keltő, meningococcus névre hallgató kórokozó, ami a véráramból az idegrendszerbe kerülve súlyos lefolyású, magas halálozású, ám ritka betegséget okoz; az ellene kifejlesztett oltóanyagokról tudjuk, hogy magas láz lehet az oltási reakció, ami az arra hajlamos gyerekeknél akár lázgörcsöt is kiválthat.

Ha most azt állítja, hogy a vakcina lázgörcsöt okoz, akkor az oltásellenesek már írják is ki a Facebookra, hogy „na ugye”.

Csakhogy nem ezt állítom. A lázgörcsöt nem a vakcina okozza. Az oltási reakcióként fellépő átmeneti láz egyes gyerekeknél kiválthat lázgörcsöt: olyanoknál, akiknél egy torokfertőzés vagy egy influenza is kiváltaná. Nagyon sok csecsemőt oltottam ilyen oltóanyagokkal, saját tapasztalatom szerint húszból egy, aki magas lázzal reagál, és több száz gyerekből összesen kettőnél alakult ki lázgörcs. Ráadásul a lázgörcs jóindulatú, bár nyilván a szülő számára riasztó, a gyereknek meg kellemetlen tünet. De ha azt nézzük, hogy az oltással egy potenciálisan halálos fertőzés ellen védekezünk, akkor százszor inkább essen át egy lázgörcsön, mint egy ilyen betegségen.

Gyakran találkozik oltásellenes szülőkkel?

Viszonylag igen, mivel védőoltási tanácsadóként is dolgozom a Szent László Kórházban, és a területről időről időre beküldik azokat, akik ódzkodnak az oltásoktól, hogy próbáljam meggyőzni őket. Keserves, nehéz feladat, és az esetek nagy részében nem járok sikerrel. Egy betegre van tíz-tizenöt perc, ennyi idő alatt nem tudok senkit a megrögzött véleményéből kibillenteni. A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy az antivakcinációs mozgalmak híveinek egy-két százaléka valamilyen szilárd meggyőződésből, esetenként vallási okból utasítja el az oltásokat, és körülbelül tizenöt-húsz százalék, aki hezitál. Ez utóbbi csoport a legjobbat szeretné a gyerekének, de gondban van, mert olvasta, hogy a védőoltások károsak. Ezzel a csoporttal érdemes foglalkozni, mert ha megfelelő információkat kapnak, dönthetnek jól.

A többiek viszont hajlíthatatlanok, és terjesztik a téveszméket. Sok esetben ők akarnak meggyőzni, hogy tévedésben vagyok, és kipakolják az asztalra az internetről kinyomtatott őrült szövegeket bizonyítékként. Néha megkérdezem, mi a foglalkozásuk, és hogy mit szólnának ahhoz, ha elkezdeném őket kioktatni a saját szakterületükön. Legutóbb egy szülő feljelentett, mert szerinte alapos indok nélkül nem mentettem fel a gyermekét a kötelező oltások alól – emiatt például járhatok bíróságra.

Szakemberként én amúgy nem is adhatok oltás alóli mentesítést senkinek, ez a hatóság döntése, erre legfeljebb szakmai javaslatot tehetek, ha indokoltnak tartom.

Azt is megkapja, hogy az „oltásbiznisz” csak a gyógyszercégeknek jó, akik lefizetik a kormányokat meg az orvosokat?

Persze, holott ez elképesztő ostobaság. Akkor már a betegség sokkal jobb üzlet volna, hiszen egy krónikus beteg folyamatosan vásárolja a gyógyszert, a vakcinát meg egyszer kell beadni. A gyógyszeripar bevételének töredéke származik vakcinák forgalmazásából. De őszintén szólva a rendelésen nem nagyon megyek bele ilyen vitákba. Azt szoktam felkínálni, hogy ha van a szülőnek konkrétan megfogalmazott problémája, félelme az oltásokkal kapcsolatban, akkor arra szívesen válaszolok.

Amikor sikerül meggyőznie valakit, melyik az az érv, ami legjobban működik?

Először is megkérem, ne feltételezze rólam, hogy rosszat akarok a gyerekének, és elmondom: az én gyerekeimet is azért oltattam be minden elérthető védőoltással, mert nem bírnék tükörbe nézni, ha bármelyiknek az élete tönkremenne a mulasztásom miatt.

Általában tájékozódom, hogy mi van a Lászlóban a gyermek intenzív osztályon, és sajnos sokszor elmondhatom, hogy nézzék, jelen pillanatban is van ott olyan gyerek, akinek küzdenek az életéért, és a szülei örülnének, ha mégiscsak beadatták volna a védőoltást.

Volt egy otthonszülési program keretében született gyerek, egyetlen védőoltása sem volt, nem látta sem gyermekorvos, sem védőnő, és öt hónaposan lázas lett, feszengett, nem akart enni. Egyedüli tanácsadójuk a dúla volt, de neki legalább volt annyi esze, hogy azonnal kórházba küldje őket. Intenzívre kellett vinni, kiderült, hogy olyan pneumococcus, vagyis egy gennykeltő baktérium okozta agyhártyagyulladása van, amit védőoltással elkerülhetett volna. Három hétig lebegett a kisgyerek élet és halál közt, és maradványtünetekkel ugyan, de sikerült megmenteni. Kis idő múlva megjelent nálam az egész népes família azzal, hogy minden létező védőoltást szeretnének megkapni.

Mi lesz, ha egyre többen kibújnak az oltási kötelezettség alól?

Akkor a jelenlegi magas átoltottságot elvesztjük, és vissza fognak térni olyan járványok, amikről már azt gondoltuk, hogy megszabadultunk tőlük. Spanyolországban és Hollandiában az elmúlt években diftériában, azaz torokgyíkban haltak meg gyerekek. S annak ellenére, hogy a legtöbb országban az ötvenes évektől oltunk szamárköhögés ellen, az derült ki sok-sok kutatás során, hogy ha magát a betegséget sikerült is legyőzni, a baktérium velünk maradt. Azért nevezzük szamárköhögésnek, mert a vele járó köhögési rohamok végén nagy, hangos belégzés történik, ami emlékeztet a szamárhangra. Csakhogy a fertőzést elkapó idősebbeknél ez a hang már nincs, ezért nem ismerik fel a bajt, és megfertőzik a kis unokát, aki még nincs oltva. Angliában ez vezetett oda, hogy a várandós kismamáknak ajánlanak fel emlékeztető védőoltást. És az internetnek pozitív hatása is van, hiszen számos nagyszülő keres meg a rendelésen, akiknek az unokája Nyugat-Európában született, és olvasták a neten, hogy addig nem mehetnek az unoka közelébe, míg nem kapnak emlékeztető oltást. Ezt hívjuk fészekimmunizációnak, hiszen mindenki ott betegszik meg legkönnyebben, ahol él.

Fotó: Marjai János / 24.hu

Egymás egészségéért, szolidaritásból kellene magunkat beoltani?

Azért is. Mikor azt mondja egy fiatal felnőtt, hogy „ugyan, minek oltassam be magam influenza ellen, sosincs nagy gond belőle, legfeljebb lázas leszek”,  azt felelem, hogy neked, kedves kicsattanóan egészséges barátom, azért kéne oltva lenned, mert a villamoson ülhet melletted egy kismama, aki nagyon beteg lesz, vagy egy beteg öregember, aki tüdőgyulladást fog kapni, vagy egy fiatal csecsemő, aki szívbeteg, és viszik épp a rendelésre; és ha neki lesz magas láza egy hétig, abba bele is halhat, mert te megfertőzted.

Mennyire van hagyománya Magyarországon a védőoltásokon felül a fertőzések elleni védekezésnek? Olyan triviális dolgokra gondolok, mint a kézmosás.

Rémes a helyzet, holott ha rendesen kezet mosna mindenki, a fertőzések felét általában biztosan meg lehetne előzni. Áll a sor a gyorsétteremnél, de vajon hányan mosnak kezet, mielőtt megfogják az ételt?

Nagyjából sehányan.

Hát ez az. És akkor még a nyilvános vécék használatáról nem is szóltam. S alig bírom megállni, hogy a bevásárlóközpontban ne szóljak rá arra a mamára, aki odanyomja a kiflit a gyerek kezébe. Ilyen helyeken ne együnk, és ne is adjunk a gyereknek semmit. El kell menni haza, szépen kezet kell mosni evés előtt. Sokan bele sem gondolnak, hogy akár életveszélyes fertőzéseket lehet így megelőzni.

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.