Elhunyt Paul Crutzen Nobel-díjas holland kémikus, az ózonlyuk egyik felfedezője – írja az MTI. A 87 éves vegyész csütörtökön halt meg Németországban, családja körében.
Crutzen kollégáival, a 2020-ban elhunyt Mario Molina mexikói és Sherwood Rowland amerikai kutatóval már 1974-ben a halogénezett szénhidrogének (CFC-k) használatának veszélyére hívta fel a figyelmet. A szakértők megjósolták, hogy az ózonréteg néhány évtizeden belül erőteljesen megfogyatkozik a vagyületek hatására. A kutatók a témában végzett munkájukért 1995-ben kémiai Nobel-díjat kaptak.
Crutzen 1933-ban született Amszterdamban. Az 1960-as és 1970-es években vizsgálta a nitrogén-oxidok hatását az ózonrétegre, a szakértők jóslatának hatására betiltották a hűtőszekrényekben és klímaberendezésekben a CFC-k használatát. A tudós 1980 és 2000 között igazgatóként vezette a Max Planck Kémiai Intézet légkörkémiai osztályát.
Martin Stratmann, a Max Planck Társaság elnöke úttörőnek nevezte Crutzent. „Elsőként mutatta meg, hogyan károsítja az emberi tevékenység az ózonréteget. Az ózon csökkenésének okáról szerzett tudás alapozta meg az ózont bontó anyagok globális tilalmát. Ez egyedülálló példa arra, hogyan vezethet közvetlenül világpolitikai döntésekhez egy Nobel-díjjal jutalmazott alapkutatás” – mondta.
Crutzen először egy 2002-es, a Nature című tudományos lapban megjelent írásában használta a kifejezést. A szakértő érvelése szerint az emberi tevékenység környezetre kifejtett hatása az elmúlt három évszázadban oly mértékben eszkalálódott, hogy a globális klíma is jelentősen megváltozott, ezért külön terminusra van szükség a 18. század végétől a jelen időszakig tartó periódus leírására. A kifejezés azóta elterjed a tudományos és környezetvédelmi körökben.
Crutzen több mint 360 tudományos cikket és 15 könyvet írt. A világszerte legtöbbet idézett tudósok egyike volt, számos díjat kapott. Több tudományos akadémia tagja volt.
