Képzeljünk el egy űrutazót, aki szabadon, pillanatok alatt közlekedhet a világegyetemben anélkül, hogy a gravitáció befolyásolná – így a fekete lyukba zuhanást is elkerülhetné. Vajon feltételezett hősünk találhatna olyan helyet az univerzumban, ahonnan, mint egy szakadék széléről, kitekinthetne a semmibe? Hiányos tudásunk miatt pontos választ nem adhatunk, a tudomány jelen állása szerint ugyanakkor feltételezhető, hogy nem bukkanhatna ilyen peremre.
Ennek oka a kozmológiai elv, amely feltételezi, hogy az anyag eloszlása a világegyetem minden pontján nagyjából hasonló, más szóval az univerzum izotróp. Ezen elv alapja részben az az elképzelés, mely szerint a fizika törvényei bizonyos variánsoktól eltekintve egységesek a világegyetemben.
Képzeljünk el egy tökéletes gömb alakú ballont, amelybe bármeddig fújhatjuk a levegőt anélkül, hogy kiszakadna. Jelképezze ez a táguló világegyetemet. Ha a léggömb felszínére egy parányi hangyát helyezünk, amely űrutazónkat szimbolizálja, az a végtelenségig mászkálhat a felszínen anélkül, hogy bármilyen jelentősebb eltérést tapasztalna. Az apró rovar így peremre sem bukkanna, azt azonban felismerhetné, hogy a ballon tágul – hasonló módon a szakértők is felfedezték, hogy az univerzum objektumai relatíve távolodnak.
Fontos azonban kiemelni, hogy a világegyetem a léggömbtől eltérően nem fogható fel háromdimenziósként, nincs külseje és belseje, hanem mindent tartalmaz.
A fenti fejtegetés ellenére a perem problémájára biztos válasz nincs, hiszen rengeteg a kérdőjel. Arról, hogy a világegyetem végtelen-e, például megoszlanak a vélemények, elképzelhető, hogy az univerzum a magasabb dimenziókban önmagába hajlik vissza. Hasonló módon az is vitatott, hogy vajon valóban a semmiből jött-e létre a világunk.
Kiemelt kép: iStock
