Tudomány az élet nagy kérdései

Hogyan élhették túl egyes fajok a dinoszauruszok kipusztulását?

A szakértők többsége ma úgy gondolja, hogy a dinoszauruszok alkonyát az a hatalmas aszteroida hozta el, ami mintegy 65-66 millió éve csapódott be a mai a mexikói Yucatán-félszigeten, illetve annak közelében. Az ütközés és annak utóhatásai számos fajt kipusztítottak, egyes élőlények ugyanakkor képesek voltak fennmaradni.
Korábban a témában:

Egyes becslések alapján a kréta-tercier kihalási esemény során a földi növény- és állatfajok mintegy háromnegyede tűnt el, a tengeri ökoszisztémák viszont csak biodiverzitásuk felét vesztették el, az édesvízi élővilágoknál pedig „csupán” 10-22 százalékos lehetett a fajszám csökkenése.

Ahhoz, hogy megértsük az eltéréseket, először érdemes bemutatni a becsapódás hatásait. Miután maga a pusztító erejű ütközés megtörtént, óriási erdőtüzek és cunamik alakultak ki, ráadásul nagy mennyiségű kén is felszabadult. Ez már önmagában percek alatt rengeteg élőlényt elpusztíthatott, a felszálló por, hamu és kis részecskék ráadásul hosszú időre blokkolni tudták a napfényt, ami lehűléshez vezetett.

Percek alatt pusztultak ki a dinoszauruszok
A becsapódás hatására pusztító cunami alakult ki.

A fénymennyiség csökkenése első körben a fotoszintetizáló fajokat érintette, majd felfelé haladva a táplálékláncon egyre több és több élőlény tapasztalt élelemhiányt. A vizekben az oldott oxigén aránya is zuhanni kezdett. Azonban sok olyan teremtmény akadt, ami korábbi életmódja miatt némiképp védve volt a káros folyamatoktól.

Egyes fajok, így például a mai emlősök ősei, feltételezhetően olyan üregekben és barlangokban éltek, amik bizonyos mértékig védelmet biztosítottak a tüzekkel, illetve a hosszú hónapokon át tartó extrém hideggel szemben. Hasonló módon a kutatások azt mutatják, hogy a mai madarak legtöbb felmenője a kréta kor végén nem a lombkoronában, hanem a földön élt, és ezek az állatok talán könnyebben el tudtak bújni a pusztítás elől, mint a fákon lakó rokonaik.

Bizonyos édesvízi élőlények szintén alkalmazkodóbbak lehettek. Ezek a fajok rég hozzászokhattak, hogy télen a tavak és a folyók hűvösek, akár be is fagyhatnak, oxigénszintjük pedig lecsökken. Az érintett élőlények valószínűleg nagyobb eséllyel éltek túl a nehéz időszakban, de természetesen így is jelentős egyedszám-csökkenést tapasztaltak. Ezzel szemben az egész évben stabilabb tengeri környezetben a fajok nem voltak elég rugalmasak, és sokkal nagyobb arányban pusztultak.

Az édesvízi élővilágokat az is védhette, hogy elzártabbak a többi ökoszisztémánál: vizük gyakran nem a felszínről, hanem a talaj mélyéről származik, így kevésbé voltak kiszolgáltatva a felszíni körülményeknek.

AZ ÉLET NAGY KÉRDÉSEI

Mindig is foglalkoztatott valami, amire nem találtad meg a választ, esetleg nem volt időd utánajárni? Küldd el nekünk, és mi választ adunk az élet nagy kérdéseire.

Kövess minket rendszeresen, lehet, hogy a te kérdésed lesz a következő?!

Kiemelt kép: iStock

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.