Nemrég osztottuk meg a Csillagvizsgáló blog felmérését arról, hogy ki mennyire hisz a holdra szállásban itthon. Összesen 5768 kitöltés érkezett rá, és nagyon érdekes eredmények születtek, főleg, ha belegondolunk, hogy ez volt az első olyan kérdőív, ami a magyar viszonyokat vizsgálta.
Ahogy a blogon írják, az Apollo-11 holdra szállását tagadók aránya még az USA-ban is szignifikáns (8-12%), Európában magas (15-25%), Oroszországban pedig kimeríti a ’tiszta röhej’ fogalmát (25-55%). Ehhez képest az itthoni helyzet nem is vészes: a válaszadók 16,1%-a (hatból egy fő) nem fogadja el az Apollo-11 holdra szállását, ami
Ami külön érdekes, hogy a kétkedésnek is vannak rétegei. A második kérdésnél kevesebben, csak 13% vélte úgy, hogy soha nem is járt ember a holdon – vagyis egy nem elhanyagolható kisebbség hiszi, hogy bár az Apollo-11 svindli volt, később azért csak visszamentünk a Föld égi kísérőjére.
Azok, akik nem igazán hiszik el, hogy az Apollo-11 holdra szállása valóban megtörtént, leginkább azért kétkednek, mert közel ötven év alatt nem tértünk vissza (49,8%). Ebből az következik, hogy korántsem a sok “gyanúsnak tűnő” felvétel (21,8%) vagy a ’60-as évek lesajnált technológiája (20%) ágyaz meg a kétkedők túlzott szkepticizmusának, hanem az, hogy ötven évig pihentettük a Hold-projektet, és nem igazán küldtünk újra embert a kísérőnkre.
A túloldal is szolgáltat érdekességet: a holdra szállás valódiságának igazolására a legtöbben (28,3%) elegendőnek találják a tudományos közegbe vetett bizalmat. Nem sokkal maradtak le a második helyen (23,9%) a külső források, amelyek összesítenek mindenkit, aki nem volt érintett a holdra szállásban. Harmadik okként a legtöbben az otthagyott tudományos eszközöket nevezték meg (21,7%).
A legtöbb válaszadó arról szeretne többet megtudni, hogy miért nem mentünk vissza az elmúlt ötven évben a Holdra (65,6%). Több, mint a válaszadók egyharmada szívesen olvasna többet az asztronautákat érő élettani hatásokról, míg egynegyedük arra kíváncsi, hogy miért is lobog az a bizonyos amerikai zászló a holdon – az egyszerű válasz egyébként erre az, hogy
A Csillagvizsgáló kérdezte még az olvasókat arról, hogy mennyire elégedettek a NASA kommunikációjával. Az amerikai űrügynökség kifejezetten magas, 3,95-ös osztályzatot kapott a válaszadóktól (az 5 volt a maximum), akik a legnagyobb arányban (37,3%) is a kiváló minősítésre kattintottak. Kicsit más a helyzet, ha az Apollo-program megtérülését vesszük figyelembe: itt a válaszadók 8,4 százaléka a legrosszabb értékelést, vagyis technikailag az „ablakon kidobott pénz” verziót választotta, de a második legrosszabb értékelésre is 9,6 százalék adta le a voksát. A válaszok módusza azonban a 4-es értékelésnek felel meg, ami az adatsor átlagát (3,59) is felfelé húzza.
A kérdőívre válaszolók 28 százaléka gondolja úgy, hogy többet kellene költenünk a hold felfedezésére és az oda visszatérésre, míg 21,5 százalék szerint csak közepesen fontos célkitűzés. Több mint 30 százalék számára csak kicsit vagy egyáltalán nem fontos a hold kolonizációja. Utóbbi válaszok motivációja lehet, hogy a föld problémáinak megoldása mindenképp prioritást élvez, akár még a jövőbeli űrutazások kárára is. Ugyanakkor a visszajelzések alapján sokan voltak a válaszadók között, akik fontosnak tartják az űrutazás fejlődését, csak éppen feleslegesnek tartják a visszatérést a föld kísérőjére. Ők már a Holdon túlra tekintenek: a Mars meghódítására.
